A világirodalom egyik leglidércesebb, torokszorító befejezése

Hogy én azt hogy utáltam. Pontosabban a körülötte folyó ájult imádatot...

Visszagondolva, azt tudom, hogy a legelső igazi könyv, ami a kezembe került és végigolvastam, az édesapám gyermekkori könyvtárából maradt rám Móra Ferencnek a Dióbél királyfija. Elpiszkolódott vászon kötés volt, a negyvenes években adták ki.
(Előttem van a kötet címlapja, az illusztrációk. Ősz fejjel is mindig megerednek a könnyeim, amikor eszembe jut a Vak Csiha furulyája... Most is. Bocs.)
Mikor a Kincskereső kisködmönt vettük, hiába győzködött a tanító néni, hogy Móra muzeológusként élt, én teljes hittel magabízón ellentmondtam neki, hogy márpedig Móra huszártisztként küzdötte végig a '48-as forradalmat, utána bujkált a grófi pajtásával, és Attila sírját keresgélték. (Kisgyerekként megtévesztett, hogy a Dióbél királyfi egyes szám első személyben íródott, és a félig fiktív történeteket egy az egyben Mórával megesett dolgoknak tulajdonítottam.)
Aztán jött a Pál utcai fiúk... Nem akarok senkit se szédíteni, magamat sincs kedvem becsapni, de ha gyors egymásutánjában vagy 30-szor nem olvastam el, keveset mondok. Fejből idéztem belőle akkoriban, és utána is pár évente újráztam.
Negyedikes lehettem, mikor becserkészett Cooper és May, a vadnyugat, az indiánok. A könyvtárban Margitka néni az ujjával intett köszönés helyett, melyik sarokba érkezett valahonnét még kint lévő Bőrharisnya, vagy hol találom az Old Death-et.
És érdekes, közben öreganyámék sufnijában megtaláltam a Mary Poppinst, ami valószínűleg a nagynéném kislány kora óta porosodhatott ott. Jó régi, sárga pergamenes könyv, a két világháború között nyomtatták Kolozsváron (?) bibliányi, vaskos, kicsit penész szagú, büdös volt, de azt is elovastam.
És utána sorban jöttek számolatlanul Gárdonyik, Mikszáthok, Jókaik, később a nagy klasszikusok, hogy mára letisztult ésszel, nyugodt lélekkel megmaradjak a Krúdy-Hamvas-Márai szentháromságomnál, amit időnként Hrabal humora és Umbert Eco agymenései lazítanak.
Olvastam Micimackót, Kis Herceget: egyszer. Annyi elég volt.
Ami tetszik, azt viszont olvasom!