Egy generáció hallgatása

A legaljasabb módon , olyan igazi tiszás patkány módjára csinálták ezt a népámítást is. A beszervezés ténye derül csak ki. Az, hogy valaki szolgált-e használható, ártó információval valakiről, az nem derül ki.
Vajon miért halasztották el a nyilvánossá tétel időpontját? Min dolgoztak?

Akik a rendszer működtetői, az információk felhasználói voltak, azok megbecsült polgárai a társadalmunknak 1989 után. Az ő nevüket nem hozzák nyilvánosságra.
Aki nem élt abban a korban, az a fals képe alakulhat ki, hogy a besúgók tartották fenn a szocialista rendszert 1989-ig.

Érdekesebb lenne a hangulatjelentések készítőinek nevét nyilvánosságra hozni, mert ők valóban csillogó kommunista szemmel végezték a munkájukat.
A hangulatjelentés rendszere 1989 -ig működött. Többnyire párttagok, KISZ aktivisták írták. Az utolsó iskoláig, munkahelyig, katonai alegységig kiépítették a jelentés írás rendszerét. Heti gyakorisággal készítették, Kádár János minden héten, talán csütörtökönként, országos összesítő jelentést kapott róla. A párttagokon kívül a társadalom többi része nem is tudott róla, hogy ilyen módon is figyelték.

A főbűnösök rég meghaltak ágyban, párnák közt. Most felesleges a mindenféle ledarálás, ill manipulálás után idegesíteni magunkat, hogy valamelyik rokon vagy szomszéd mit csinált, esetleg megzsarolva. Ez mar nagyon a múlt. Így temeti be aTisza az árkokat? Inkább a jelennel foglalkozzanak. Persze majd jönnek a jobboldaliakról a nagy leleplezések. Erre megy ki az egész. Akit érdekelt eddig is ki kérhette.