Oldás és kötés

"A rendszerváltás óta soha nem szavaztak annyian nálunk, mint idén tavasszal."
Ugyanúgy kb. 70%-os volt a részvétel, csak azzal megint a Fidesz nyert volna, és ezt Brüsszel nem engedhette meg magának.
De amúgy tetszett az írás.

))))))))))
Olvasva a hozzászólásokat döbbenetes különbségek rajzolódnak ki aszerint, hogy valaki a mondanivaló lényegére figyel, vagy a személyes szimpátia alapján ítélkezik.
Én képes vagyok értékelni a jó gondolatot akkor is, ha a szerző személyét elutasítom; az igazság tisztelete felülírja a személyes ellenszenvet.
3 részre tagolta mondanivalóját.

1 - "Azt tudjuk, hogy a pártkötődés tartós. Csaknem annyira, mint a vallási hovatartozás."

A politikai lélektan és a választói magatartás mély, tűpontos és illúziómentes elemzése. Nem felszínes pártpolitikai csatározásként, hanem mélyen emberi, identitásbeli folyamatként mutatja be a politikai változást.

2 - "Egy párt otthont adhat értékeknek, ideáknak, de nem birtokolja őket."

Egy politikai-választói átrendeződés lélektani és stratégiai elemzése, amely a szavazóbázisok mozgását és rétegeit vizsgálja egy politikai változás (feltehetően egy új, domináns politikai erő megjelenése) kapcsán.
Ez a rész mentes a politikai moralizálástól vagy a szavazók megbélyegzésétől, helyette a politikai piac törvényszerűségeit mutatja be a lojalitás, a kiábrándulás és a győzelmi vágy kölcsönhatásában.

3 - "Ez azonban nem egyszerű helycsere. A stratégiai szavazó az identitása egy részét zárójelbe teszi, hogy elérje a nagyobb célt."

A politikai kényszerkompromisszumok törvényszerű utóéletét és lélektanát mutatja be rendkívül tűpontosan.
A lényeg: A közös siker nem megoldja a belső konfliktusokat, csupán elhalasztja őket. A győzelem "másnapján" a kényelmetlen valóság mindig benyújtja a számlát.

Az, hogy bizonyos részeket ki vetít ki valamely pártra, az már mindenki saját véleménye, döntése.