Az értelmiség egy része most kommentelésben, moralizálásban és hízelgésben mutat irányt

az írástudó értelmiség bűnbeesése a Soros-birodalommal való lepaktálással történt. a kitüntető "adományok" annak idején hálássá és elkötelezetté tette őket. a hűségük azóta sem hült ki. persze ebben meghatározó szerepe volt a hazai helytartó véleményvezéreknek, akik a kezdetektől proscribálták, aki nem volt hajlandó hűségesküt tenni nekik. ez a fajta gyávaság adja ma is az írástudó (mainstream) értelmiségi állásfoglalások alapszinezetét. egymástól jobban félnek (hisz egész "életművük" megítélése múlik rajta), mint bármilyen más (adminisztratív, állami stb.) hatalomtól. (csúcstartó prototípus a Bernhard-ot túljátszó Krasznahorkai). az ún. nemzeti oldaltól való idegenkedésük (a sznobságot, a kékharisnyaságot, szalontagsági pitizéseket kezeljük csak árulkodó kísérő jelenségként) innen ered. értelmiségi arisztokráciaként (hübrisz) mindig is elutasították a plebejus orbáni irányt (a jobboldalnak pedig nem volt erre igazán hatásos lépése). aztán a cél érdekében szélárnyékban megtanulták a csőcselék gyűlölködését is, ravaszkodó ízlésbeli engedménnyel igazodtak hozzájuk (azariah és egyéb celebek orrbefogós elfogadása). míg aztán eljutottak a cikkben említett nyílt szervilizmusig. a középen ragadtak vergődése, csapdába szorultsága pedig senkit nem érdekel(t). és most végre eljutottunk egy álközösségi színielőadásig, ahol egy elmebetegé a főszerep. vissza az ötvenes évek tapskényszeréig. lesz-e innen visszaút?

Köszönöm, hogy egy részét írta, és nem azt, hogy mind. A bölcsészek között is vannak értelmes emberek, csak sajnos érthető okból nem hangoztathatják a véleményüket.