Magyar Péter nem pszichopata, hanem provokatőr

Nos, kedves Annamária, én mint konyhai filozófus, elmondanám, mit látok, kinézve az ablakon.
Igen sok 'társadalmi munkánk' van abban, hogy dédelgetett álmaink öregkorra megvalósulhassanak. Ehhez kinéztük magunknak Orbán Viktort. Jó vezetőnek tartottuk, tartjuk. Nem, nem a Fideszt, nem is a mindenféle apróbb-cseprőbb alakulatokat, hanem személy szerint őt, mert ennek a kis országnak a rendszervedlés utáni eladósodott években végre nyugalomra, biztonságra, kiszámíthatóságra, hosszú távú tervezésre képes gazdaságra, családcentrikusságra, munkahelyekre volt szüksége. Orbán Viktor hozta is ezeket az eredményeket.
Igen, nagyon sokan ezért szavaztunk rá.
Mindig volt, van olyan, amivel nem értünk egyet, de megtanul rangsorolni az ember lánya, miért, mit érdemes változtatni, s mi az, ami csak káoszt okoz.
Amit most indoknak fölhoz, az nevetséges.
A fiatalok megszólítása? A korszellem?
Az áporodott lelkű, kificamodott ízlésű divat követése?
A politikai divat is csak divat, nem más kategória, de úgy is kell kezelni. Elmúlik, mint a pipafüst.
A fiatalokkal értelmesen kellett volna foglalkozni, s ez már az önök felelőssége.
Megbuktak. Nem fogták föl, hogy a nagymamák, papák helyett maguknak kellene átvenni a stafétát, s nem kényelmesen, hátramutogatva egy majmolóra bízni az ország sorsát.
Hibásnak magunkat abban tartom, hogy túl sok, amit biztosítottunk az ön generációjának, túl nagy volt az összkomfort, így sem átfogó szemlélete, sem megfontolt ítélete, de még veszélyérzete sem lett egyikőjüknek sem.

Mit saccol, a most sebtiben szétvert biztonságos gazdaság, és -érzet (hogy ez az én hazám, és minden itt lakóé is, nemcsak az agresszoroké) mennyi idő alatt fog stabilizálódni?
Hamár így kilökték a nagynehezen kiizzadt egyensúlyból?
Az unokái megnyugodhatnak talán?