Ádám Rebeka Nóra

Kolozsvár falansztere – mi marad az emberből távlatok nélkül?

A mai világ egyik legnagyobb kérdése: mi marad az emberből, ha – akár a legnagyobb jó szándékkal – mindent elrendezünk körülötte, de közben elvesszük tőle a távlatot?

Tovább az eredeti véleményre →

Hozzászólások

24 hozzászólás
avatar
Halyrá Fidzse 2026. 10. 28. 20:28
A Fidzse alatt szépet dógok lettek, épűt-szépűt az ószág.

Kivéve, amikor nem.
avatar
Gilgames 2026. 10. 28. 20:33
Csodás írás. Hála és köszönet Ádám Rebeka Nóra!
Az oldal indulása óta olvasott legjobb publicisztikának tartom, megszólított, átélhetővé tette az épített környezetünkhöz való ambivalens
viszonyulást és mélyen elgondolkodtató.
Több ilyent kívánok, mert az a szerzőn kívül a portálnak is dicsőségére válna! :)
avatar
Gubbio 2026. 10. 28. 20:39 szerkesztve
A kereszténység megnyitja a szemet - annak hiánya a vakság.

Krisztus "szeme" a vakot látóvá, "szája" a némát beszélővé, "füle" a süketet hallóvá teszi.

Pontosabban a keresztény ember "túlvilágra" néző szeme látja meg ezt a világot is.

Vagy "kettős" látás, vagy egyetemes vakság.

A keresztény szemmel való nézés, nézni "tudás" - mely kegyelmi befogadás eredménye - a dolgok - viszonyok, a "világ" - láthatóságát is visszaadja, titokzatosan megnyitja a bennük rejlő értelmet - avagy éppen értelmetlenségüket tárja fel.

Rebeka Nóra megváltott "szeme", "füle", "szája" tette képessé Őt arra, hogy megajándékozzon bennünket sokakat, akik (esetleg) még a sötétben, a süketségben és dadogásban tapogatódzunk (egyelőre) e világ falai között - hogy innen ajtót nyithassunk egy Másikra...

Aki így tud látva járni a világ (építészetében), mint Nóra, annak már Antoni Gaudí szép szelíden megfogta a kezét, és ezután már együtt járják e világ - és az eljövendő - tereit...

(U.i.: Zseniális írás. Irodalmi Nobel-díjra felterjesztve! No, nem arra, amit Oslóban osztogatnak, hanem amit a Vatikánban...)

A további hozzászólások és válaszok megtekintéséhez jelentkezz be.

Regisztráció