Kolozsvár falansztere – mi marad az emberből távlatok nélkül?

Csodás írás. Hála és köszönet Ádám Rebeka Nóra!
Az oldal indulása óta olvasott legjobb publicisztikának tartom, megszólított, átélhetővé tette az épített környezetünkhöz való ambivalens
viszonyulást és mélyen elgondolkodtató.
Több ilyent kívánok, mert az a szerzőn kívül a portálnak is dicsőségére válna! :)

"az ember elhelyezhető, besorolható, szabványosítható, az élete pedig egy előre kialakított rendhez igazítható, anélkül, hogy különösebben tekintettel lennénk mindarra, ami egyedivé és emberivé teszi" - tökéletes jellemzése a progresszió társadalommérnöki kártékonyságának.