Látva ezt a berlini káoszt nemzetközi hírű irodalmi és művészeti ellenzékünk már nem egészen úgy tekint rá mint a "mennyei Jeruzsálemre", ahol boldogan és gondtalanul tanyázhatott évekig mint pl:
Konrád György író
Kertész Imre Nobel díjas író
Nádas Péter író, a kommunizmus árvája
Krasznahorkai László Nobel díjas író.
És onnan lehetett világpolgárként fitymálni a "bugris, bőgatyás, fütyülős barackos magyar provincializmust" miközben évtizedeken át azokból és azokon éltek.
Peter Madar annyiban különbözik tőlük, hogy időnként , amikor felbuzdul a "Nép barátja" népiesch kedve, akkor előkapja a magyar zászlót és felölti a műnépviseletet - mint a litván főrabbi unokája, Julia Timosenko Ukrajnában - és kappanhangon népies műdalokat kornyikál a vidéki szalonnázó magyarság megnyerésére...
Ilyen vezetőt sikerült választania a 150.000 Prájd tüntető Tiszásnak.
A további hozzászólások és válaszok megtekintéséhez jelentkezz be.