SZABADI ISTVÁN a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Expozéjában nagyon jó kortesbeszédet hallhattunk a kamarák mellett, a kamarai tagság létjogosultsága mellett, és én úgy gondolom ‑ ebben egyetértünk ‑, a kamarákra szükség van, de dolgozzanak meg a tagjaikért.

Én tökéletesen egyetértek dr. Virágh Gabriella képviselőtársammal, hogy volt időszak most a Magyar Orvosi Kamara idejében, időszakában, életében, amikor meg kellett dolgozni a tagokért. Én úgy gondolom, nemcsak a Magyar Orvosi Kamarában, mindenféle kamara tekintetében szükség van a hasznos érdekvédelemre, de az valóban szolgálja az adott szakágban dolgozó emberek érdekeit. De nyilván akkor tudnak önként és dalolva menni az emberek bizonyos, őket érintő szakmai kamarákba, ha érzik azt, hogy valóban dolgoznak értük, valóban kiállnak értük; és ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, ahogy már hallhattuk is, az egészségügyi szakmai kamarák, különösen a Magyar Orvosi Kamara jogköreinek megerősítését, valamint a 2023 előtti kamarai rendszer több elemének visszaállítását célozza meg, és ezzel nem értünk egyet.

Kifogásoljuk azt például, hogy a törvényjavaslat társadalmi egyeztetésére mindössze egy hetet biztosítottak. Nyilván az egy hét több, mint az egy nap ‑ ebben egyetérthetünk ‑, viszont kevesebb, mintha akár egy hónap lehetett volna. Például más európai országokban ‑ Svájcban ‑ stratégiai fontosságú társadalmi kérdésekben féléves társadalmi egyeztetés van. Itt is lehetett volna egy kicsivel több időt adni arra, hogy mondjuk, az orvosok jobban ki tudják fejteni a véleményüket. A mostani társadalmi egyeztetésnek szeptember 11-én zárult le a lehetősége, de már aznap be is nyújtották a törvényjavaslatot, ami azt mutatja, hogy tulajdonképpen ez a folyamat nem a valódi párbeszédet, hanem mondjuk, a kötelező formalitásokat tartotta csak be.

Tehát a törvényjavaslat célja egyszerű, mint a faék: a Magyar Orvosi Kamara kötelező tagságát vissza kell állítani, ami ellen tiltakozunk, és ezt az álláspontunkat én még a MOK-kal történt februári tárgyalás során is jeleztem, mert egyrészt nagyon jó volt, hogy még a választás előtt a Magyar Orvosi Kamara az országgyűlési választásokon induló pártok képviselőit megkereste és kikérte a véleményüket. Mi minden kérdésre válaszoltunk részletesen. Ez mindenképpen egy nagyon hasznos és jó megközelítése volt annak, hogy hogyan képzeli el a kamara a jövőt.

Véleményünk szerint Magyarországon az egészségügyi szakma gyakorlásához ne legyen kötelező úgy a kamarai tagság, hogy közben a munkája, egy orvos vagy bármelyik egészségügyi dolgozó munkája veszélybe kerül, mert ha nem lesz kamarai tagság, akkor elveszíti ennek jogosultságát, ezért maradjon önkéntes. A kötelező kamarai tagság nélkül nem gyakorolhatják ugyanis az orvosi, illetve az egészségügyi szakmát Magyarországon.

Ez azért, úgy gondolom, felér akár egy fenyegetéssel is, mert ha nem leszel kötelezően tagja a kamarának, akkor barátom, elmehetsz, vagy elköszönhetsz a szakmától. Úgy gondolom, hogy ez nem helyes, és nem így kellene megközelíteni ezt a működést.

2023-ban, a kötelező kamarai tagság megszüntetése után az orvosok több mint 10 százaléka hagyta el a Magyar Orvosi Kamarát, ami a hivatalos adatok szerint közel 4500 orvost jelent. Az állami egészségügy orvoshiánnyal küzd, és a ténylegesen dolgozó orvosok száma tavaly több mint ezerrel csökkent. Ezért az egészségügyi kormányzat részéről szakmailag elhibázott és felelőtlen lépésnek tartjuk, hogy ilyen körülmények között pluszfeltételekhez kötik az orvosszakmai gyakorlást.

Ha a MOK-ból korábban kilépett, közel 4500 orvos nem lesz hajlandó visszalépni, akkor ez még nagyobb szakemberhiányt fog okozni, ami a várólisták növekedésével, további kórházak, osztályok és szakrendelések bezárásával járhat, és végső soron a rendszer összeomlásához is vezethet. Tehát, amikor hiányt szenved az egészségügyben a szakmai dolgozók tekintetében a működés, akkor azzal segítik ezt még, hogy tulajdonképpen kötelezik őket egy olyan rendszer újra tagjává válva, hogy ez elriaszthatja azokat az orvosokat, akik mondjuk, ebben nem szeretnének részt venni, és ezáltal nem fognak tudni dolgozni.

A törvényjavaslat szerint a meg nem fizetett kamarai tagdíj ‑ ahogy már hallhattuk is államtitkár úrtól ‑ adók módjára behajtandó köztartozássá válna. Ezt az intézkedést különösen aggályosnak tartjuk abban a világban, amikor most a vállalkozók 5000 forintos kamarai hozzájárulását ‑ egyébként nagyon helyesen, ezt tudjuk támogatni ‑ épp most készülnek eltörölni, amit 2024 márciusában miniszterelnök úr is támogatott.

Tehát abban az időszakban, amikor ebben gondolkodnak, plusz a Magyar Orvosi Kamara működése, illetve a kötelező tagság esetében viszont meg erősen, homlokegyenest másképp gondolják. 2023-ban azzal a kitétellel támogattuk annak idején a kötelező orvosi kamarai tagság eltörlését, hogy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a Magyar Gyógyszerészi Kamara esetében is töröljék el a kötelező tagságot. Én magam is többször felszólaltam az elmúlt ciklus során is ebben az ügyben, erre azonban a mai napig nem került sor. De úgy látom, meg úgy látszik, hogy nem is fog erre sor kerülni.

Az egészségügyi szakdolgozói kamarai tagdíjat 2024 februárjáig az állam átvállalta, azóta viszont a havi 2098 forintos tagdíjat az egészségügyi szakdolgozóknak a fizetésükből kell egyénileg utalgatniuk, ami pluszköltséget is jelent. Mindez azért is közfelháborodást vált ki, mert a szakdolgozói és a nővéri fizetések jelenleg nettó 250 ezer és 400 ezer forint körül mozognak, ezért a tagdíj fizetése nagy anyagi megterhelést okoz számukra. Illetve fogalmazzunk úgy, hogy ezt a 2000, majdnem 2100 forintot is, mondjuk, egy családi kiadásra költenék inkább.

Azzal sem értünk egyet, hogy a törvényjavaslat szerint az orvosetikai ügyek visszakerülnének a MOK-hoz. A Covid idején ‑ sajnálatos módon ‑ éppen a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a Magyar Gyógyszerészi Kamara egyaránt egyfajta gondolatrendőri funkciót töltött be, ahelyett, hogy kiálltak volna a kísérleti oltásra kötelezés ellen, illetve a jogtalanul és igazságtalanul elbocsátott, a Covid-oltást elutasító egészségügyi dolgozók mellett.

(18.00)

A MOK a Covid idején teljes mértékben asszisztált a WHO-ajánlások és az oltási program végrehajtásához, és a kötelező kamarai tagságot arra használta fel, hogy szabályozza az orvosok véleményét: mindenkit meghurcoltak, aki ki mert állni a központi narratívával szemben, ezért etikai eljárást indítottak és elhatárolódtak több orvostól is a szakmában. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, azért emlékeznek erre az időszakra.

A Mi Hazánk álláspontja szerint a kamara érdekképviseleti szervezet, ezért elsődleges feladata megvédeni a tagjait és kiállni az érdekükért, még akkor is, ha bizonyos szakmai vagy jogi kérdésekben a kormánypropagandától eltérő álláspontot képviselnek.

(Az elnöki széket Dúró Dóra,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kifogásoljuk azt is, hogy miközben a MOK kifejezetten politikailag független szervezetként határozza meg magát, mégis jelentős személyi és szakpolitikai összefonódás alakult ki a MOK és a TISZA-kormány között. A miniszter úr korábban a MOK Etikai Kollégiumának elnöke volt, hallhattuk is, Svéd Tamás államtitkár úr a MOK főtitkára volt, Porpáczy Krisztina, a MOK Háziorvosi Csoportjának korábbi vezetője szintén államtitkári pozícióba került. Nemhiába mondta miniszter úr a Magyar Orvosi Kamara 2026. májusi küldöttközgyűlésén ‑ idézem -: igen, mi a MOK vagyunk. Valószínűleg egy kérdésre mondta ezt.

Egy májusi interpellációmban felhívtam a figyelmet arra, hogy egyetértünk a Covid-járvány alatti állami beszerzések átfogó felülvizsgálatával, a közbizalmat ugyanakkor nem lehet helyreállítani azon honfitársaink kártalanítása nélkül, akik az oltás felvétele vagy éppen megtagadása miatt károkat szenvedtek, mivel egyre több országban kerül napirendre a kártalanításuk.

Kitértem arra is, hogy miniszter úr koordinálásával adta ki a MOK Etikai Kollégiuma 2020 áprilisában az úgynevezett triázs ajánlást, melynek alapján a triázstiszt leállíttatta egy beteg kezelését, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a betegnek rosszak az életkilátásai. Ezek nagyon súlyos dolgok, államtitkár úr!

Az Etikai Kollégium elnökeként miniszter úr nem tartotta aggályosnak azt sem, hogy az országos tisztifőorvos felfüggesztette a boncolások elvégzését, és a járványügyi biztonságra hivatkozva korlátozták a kegyeleti jogokat. Ugye, képviselőtársaim, emlékeznek erre az időszakra is?

A boncolási tilalom miatt soha nem derült ki, hogy a beteg menthető lett volna‑e, mert a testeket lezsákolták, és sok helyen azonnal elhamvasztották. Erre a szakmai felelősségre és esetleges tévedésekre ki fog választ adni valaha is ebben a világban? Önök, államtitkár úr? Önök biztosan nem!

Kérjük, hogy a kötelező magyar orvosi tagság visszaállítása helyett a kormány a Covid alatti protokollok és hamvasztások körüli visszaéléseket vizsgálja ki, és oldja fel a koronavírus járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs működésével kapcsolatos dokumentumok titkosítását. Persze nem sok remény van arra, hogy ebben bármit is tenni fognak.

És ha a miniszter úr őszintén mondta a 2026. májusi küldöttközgyűlésen, hogy igen, mi a MOK vagyunk, akkor a kérdésem talán költői is, hogy az Egészségügyi Minisztérium egyenlő‑e a Magyar Orvosi Kamara szellemiségével. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu