TAKÁCS PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A mostani törvénytervezet, ahogy államtitkár úr is mondta, lényegében visszaállítja az Orvosi Kamara korábbi jogköreit, sőt egy kicsit túl is terjeszkedik azon, majd erre a későbbiekben utalok.

Államtitkár úr összefoglalta, hogy milyen folyamat vezetett el odáig, hogy a Fidesz-kormány annak idején megszüntette az Orvosi Kamara kötelező tagságát, de néhány dologban olyan, mint a nagyapám: szelektív a memóriája, legalábbis nagyanyám ezt szokta mondani, ugyanis nagyapám azt hallotta meg, amit akart, és arra emlékezett, amire szeretett volna.

És akkor néhány dologra hadd reagáljak, amit államtitkár úr elmondott. A kedvenc szlogenük, hogy a Fidesz-kormány nem egyeztetett a szakmával; ezt számtalanszor meghallgatjuk, csak sajnos ez tényszerűen nem igaz. A Covid-járvány kezdete óta, az operatív törzs létrejötte óta és az Országos Kórházi Főigazgatóság létrehozása óta a Belügyminisztérium és az Országos Kórházi Főigazgatóság is folyamatos kapcsolatban volt Kincses Gyulával, a MOK elnökével, olyannyira, hogy az egészségügy átalakítását célzó munkacsoportok egyikét Kincses Gyula vezette.

Amikor bemutattam azt a tervet a kamarában, amelyre államtitkár úr is utalt, Kincses Gyulától a következő sms-t kaptam: „Kedves Péter! A MOK visszatérően hiányolja az új Semmelweis-tervet. Ma elmondtad, már csak le kell írni. Gratulálok, nagyon-nagyon jó volt.” Elkezdődött ez a folyamat akkor és tartott addig, amíg be nem nyújtottuk a törvényt, amely tíz fejezetből állt.

A benyújtás előtt, amikor kitettük társadalmi egyeztetésre, az előtt, Pintér Sándor miniszter úr és jómagam részletesen ismertettük Kincses Gyulával, a Magyar Orvosi Kamara elnökével a benyújtani kívánt törvénytervezetet. Két és fél órán keresztül tartott ez az egyeztetés, majd pár nappal később a Magyar Orvosi Kamara kiadott egy ilyen kommunista kiáltványszerű, „Nem, nem, soha!” típusú kommünikét, amit én nem tudtam hova tenni, ezért megkérdeztem a MOK elnökétől, hogy Gyula, miért adtatok ki ilyen kiáltványt, miért állítjátok, hogy nem egyeztetett veletek a kamara (sic!), hiszen szerdán még ott ültél velem és a miniszterrel két és fél órán keresztül. Mi volt az Orvosi Kamara elnökének a válasza? Rendkívüli módon felháborító: ő ezeken a megbeszéléseken Kincses Gyula mint magánember és nem mint az Orvosi Kamara elnöke vett részt. Erre én azt mondtam neki, hogy én úgy emlékszem, hogy a meghívót a Szondi utca 100.-ba postáztam, ami a Magyar Orvosi Kamara székhelye. Tehát így kezdődtek a mi egyeztetéseink, és ekkor fordult egyébként 180 fokot az Orvosi Kamara és a Belügyminisztérium együttműködése, sejthetően politikai okokból.

Akkor aztán jött az új ügyeleti rendszer bevezetése ‑ amiről itt többen is beszéltek, államtitkár úr és képviselő asszony is ‑, és az ezt tartalmazó jogszabálycsomagot is társadalmi egyeztetés keretében az Orvosi Kamara megkapta, majd húsz területi szervezet véleményét küldte vissza ömlesztve. Ezután került sor arra a megbeszélésre, amire államtitkár úr is utalt, és valóban ott idézett engem, hogy a Közlönyben van, és a jó javaslataikat már nem tudjuk átvezetni, mivel a Közlöny a nyomdában van.

Minekutána nem kaptunk vissza olyan javaslatot az Orvosi Kamarától, amely jogszabályhelyekre vonatkozóan konkrét javaslatot tartalmazott volna, vállaltam azt ‑ és ezt államtitkár úr elhallgatja, holott ott ült ezen a megbeszélésen ‑, hogy az önök által sokat kárhoztatott rendeleti jogalkotás kapcsán a javaslataikra külön jogszabályokat fogok behozni, be is hoztam, és ezek megjelentek. Az indikátorrendszernél kértek három hónap laufot, hogy ne legyen azonnal alkalmazva, hanem három hónapig kapjanak visszajelzést a kollégák arról, hogy hogyan változtatja meg a praxis finanszírozását. Ez megtörtént, három hónapig nem volt finanszírozási következménye. Most hiába vágja a pofákat, államtitkár úr, ez megjelent a Közlönyben, és bizonyítható módon, a NEAK által visszakereshető módon megtörtént, hogy ezt rendeleti jogalkotással keresztülvezettük.

Ha a háziorvosi ügyelet bevezetése kapcsán nem volt tíz egyeztetés az Orvosi Kamara itt ülő képviselőivel ‑ hiszen Porpáczy államtitkár asszony akkor a háziorvosi csoport vezetője volt ‑ és az államtitkárság vagy a mentők között akár a szerződés szövegezéséről, akár bármiről, akkor egy sem. Önök egyébként elmondják, hogy nem volt egyeztetés ‑ ezt megtették korábban is egy sajtótájékoztató keretében, pont a két államtitkár tette meg ezt ‑, de mikor került sor a sajtótájékoztatóra? A sors furcsa fintora, hogy az általam bevezetett alapellátási munkacsoport ülése alatt, és nem értettem, hogy miért nincsenek ott. Hát azért nem voltak ott, mert a sajtóban hazudtak arról, hogy a Magyar Orvosi Kamarával nem egyeztet a Belügyminisztérium ‑ ez így történt. Két szakértőt aztán delegáltak az utolsó pillanatban saját maguk helyett, de ők inkább sajtótájékoztatót tartottak.

Azt sajnálom, hogy Hegedűs miniszter úr nincs itt. Úgy látom, hogy egyre inkább akkor hagyja csak megszólalni a főnöke, ha a saját államtitkára kérdezi fel. Mindenesetre ez egy olyan fajsúlyú döntés, hogy a miniszternek itt kellene ülnie. Hol van Hegedűs Zsolt? Ugyanis tegnap államtitkár úrhoz hasonlóan ő is pontatlanul idézte az Alkotmánybíróság határozatát ‑ bár államtitkár úr pontosabb volt, ezt el kell ismernem ‑, ugyanis Hegedűs miniszter úr azt mondta, hogy az új ügyeleti rendszer egészéről mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy alkotmányellenes. Ez hazugság. Hegedűs úr nem mondott igazat ‑ államtitkár úr pontosabban fogalmazott ‑, és azt elfelejtette hozzátenni, hogy a vitatott jogszabályi helyet a kamara jelzése alapján már az előtt kijavítottuk, hogy megjelent volna az alkotmánybírósági határozat.

És ha már háziorvosi ügyeleti rendszer, hadd kérdezzem meg: ha ennyi probléma van vele önök szerint, és a miniszterük szerint alkotmányellenes, miért nem változtatták meg, lett volna rá öt hónapjuk. Miért nem változtatták meg? Miért nem nyúlnak hozzá? Javaslom, hogy akkor gondolják ezt végig: ha szakmailag nem megfelelő, a betegeknek nem jó és alkotmányellenes, ahogy önök mondják, miért nem változtatták meg? Kíváncsi vagyok rá.

Hogy miért került sor végül az etikai ítélkezés elvételére és a kötelező kamarai tagság megszüntetésére, azt is részlegesen idézi csak fel államtitkár úr, és fordított előjellel, ugyanis egy kollegiális háziorvosi vezetőt fenyegetett meg az Orvosi Kamara etikai eljárás lefolytatásával, aki a vármegyében ismertette, hogy milyen keretrendszer szerint zajlik majd az új ügyelet megszervezése, és milyen szankciókkal sújthatók a szabálysértési jogszabályoknak megfelelően az ügyeletben részt nem vevő háziorvosi praxisok. Ez nem fenyegetés, hanem a jogszabály taxatíve leírta, hogy milyen büntetés jár a kimaradás miatt.

Azt elfelejti hozzátenni, hogy Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke ebben az időben is levelezett aktívan, méghozzá az országos kollegiális háziorvosi vezetővel, és a következőt írta neki: Te is tudod, hogy a célunk nem ‑ itt a neve van ‑ X. kolléga büntetése volt, hanem általában a kollegiális vezetőknek akartunk üzenni az etikai eljárással. Az etikai eljárás nem egy ejnye-bejnyét hordozott magában, hanem benne volt a potenciális lehetősége annak, hogy kizárják az illetőt az Orvosi Kamarából és ellehetetlenítik egzisztenciálisan, ezért voltunk lépéskényszerben.

Hogy egy kicsit a törvényről is beszéljek, azt mondja államtitkár úr, hogy több jogosultságot kap az Orvosi Kamara, mint amit eddig kapott. A szakmai kérdésekről persze lehet vitatkozni. Akkoriban is elmondtam, hogy tűri a vitát a mi javaslatunk, és ezen is nyilván pontonként lehet vitatkozni, de azzal nagyon nehéz, hogy ugyanazt látjuk, mint ami a TISZA jogalkotásából általában visszaköszön: visszamenőleges hatályú jogalkotás.

(17.50)

Visszamenőleg zárják ki a kamarai tisztségviselőket, a megválasztott tisztségviselőket, de nemcsak az Orvosi Kamarában, hanem a Szakdolgozói, meg a Gyógyszerészi Kamarában is. A Gyógyszerészi Kamarában, azt hiszem, hogy a húsz megyei elnökből tizenegynek szűnik meg ezzel a mandátuma.

Hogyan avatkozhat be a kormány szakmai köztestület életébe olyan módon, hogy zajló mandátumot egy tollvonással ily módon a területi vezetőknél megszüntet? (Dr. Svéd Tamás közbeszólására:) De, államtitkár úr! Sajnos ez a helyzet, és ezt a Gyógyszerészi Kamara és a Szakdolgozói Kamara is megírta önöknek. Én örülök, ha nem így lesz, csak akkor kérem, gondolják át a vonatkozó jogszabályi helyet, mert most így van. Most, a törvény hatálybalépését követően, aki kétszer betöltötte ugyanazt a tisztséget, nem választható újra, és megszűnik a kinevezése, tehát 11 helyen kell újraválasztani.

És persze, lehet vitatkozni, hogy milyen szakmai okai vannak annak, hogy visszaállítják az Orvosi Kamara korábbi jogköreit, de hadd ne én foglaljam össze, hogy mi lehet itt a valós cél! Hadd bízzam ezt Lénárt Ritára, aki önöknek még anno harcostársa volt az Orvosi Kamarában, és alelnök volt ebben az időszakban. Ő a kollégáknak írt egy nyílt levelet a saját Facebook-oldalán: Kedves Kollégák! Itt az ok a kötelező MOK-tagságra, és itt a mód a pénzbehajtásra is. Elment a megtakarítás a számtalan alkalmatlan kommunikációs cégre, társadalmi okításra, lett cirka 7400 aláíró ‑ a MOK felhívására ‑, kitehetetlen plakátok készítésére, nyomtatására, végül megfizettek egy újságírót podcastsorozat készítésére. Azt már csak megjegyzem, hogy ugyanez az újságíró volt, aki Kulja András megbízásából az én családomat rágalmazta meg egy évvel ezelőtt a kamu lélegeztetőgép-botránnyal. A MOK-vezetők egy része már átigazolt ‑ és most tessék figyelni, most jön a lényeg ‑ a hőn áhított politikai felsővezetésbe vagy képviselőnek, ezzel is bizonyítva, hogy az Orvosi Kamaraként, valójában politikai szervezetként, ellenzékiként dolgoztak. Nektek pedig a kamarai tagságot és a kötelező befizetést teszik lehetővé. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz-KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu