MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink! Honfitársaink, határon innen és túl! Október 12‑e van. Napra pontosan fél évvel ezelőtt, április 12-én az ország választott. Zsákfalvakban, szegregátumokban, lakótelepeken, kisvárosokban, megyeszékhelyeken, a fővárosban hosszú sorokban álltak az emberek, hogy dönthessenek hazájuk sorsáról, hogy választhassanak nemcsak pártot, nemcsak vezetőt, rendszert, de reményt, kiutat és jövőt is.

Április 12-én, szinte pontosan ezekben a percekben a bukástól rettegő volt miniszterelnök videójában szintén erről, a választás tétjéről beszélt, és megfenyegette a választókat. Ha rosszul döntenek ‑ azt mondta ‑, akkor jön a háború, jön a csőd, jön a katasztrófa. Ez a fenyegetés már csak az utolsó volt abban a hosszú-hosszú sorban, amivel a magyarokat kétségbeesésében hónapok, évek óta próbálta sarokba szorítani, rettegésben tartani. Mivel látható eredményei az Orbán-kormánynak nem voltak azon kívül, hogy földbe állította a magyar gazdaságot, elszegényített szinte mindenkit a saját oligarcháin kívül, megsértett minden társadalmi csoportot, szakmát, korosztályt, embert, cserben hagyott minden ágazatot és települést, ezért maradt a gyűlöletkeltés, a kétségbeesett próbálkozás: az apokalipszis, a világvége eljövetelével való fenyegetés. Azzal fenyegette az embereket, hogy ha rosszul szavaznak ‑ azaz nem tartják fenn a korrupt, gonosz, kegyetlen, magyarok millióit elszegényítő hatalmát ‑, akkor majd jön a kényszersorozás, jön a macskaadó, jön az atomháború. Nem jött! Egyik sem jött.

Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy mi minden történt, a falra festett nevetséges és szánalmas rémképek helyett érdemes felidéznünk a magunk számára azt a napot, mert ami április 12-én történt, az sokkal, de sokkal több volt, mint a TISZA győzelme vagy éppen az Orbán-rendszer bukása; több mint egy rendszerváltás, és egészen biztosan több, mint amit a bukott hatalom még itt ülő képviselői vagy a kétségbeesetten kapkodó volt NER-oligarchák, vagy a belvárosi megmondóemberek, a mindig utólag okosak hisznek vagy értenek április 12‑e üzenetéből.

Nem is olyan régen, április 12-éig volt egy paranoiába, összeesküvés-elméletekbe, kognitív disszonanciába zárkózó kis csoport Magyarországon: a NER-bárók, földesurak, oligarchák, janicsárok és kiszolgálóik szűk csoportja, akik tényleg, de tényleg komolyan elhitték, hogy elég lesz a magyar emberek fenyegetése, az állami közpénzmilliárdok kampányra költése ‑ amiért a szerencsétlenebb sorsú képviselőtársaik jól megérdemelt pihenésüket már kényelmetlenebb helyeken töltik. Azt hitték, elég lesz a permanens hazudozás, a gyűlöletkeltő óriásplakátok, a számok elhazudása, a gyengébbek eltiprása és semmibevétele, a szegény emberek kisemmizése és a csókosok gazdagítása, s hogy mindez elég lesz ahhoz, hogy folytathassák Magyarország tönkretételét.

Aztán szembetalálkoztak a magyar néppel, a magyar emberek bátorságával, bölcsességével és hazaszeretetével. Végtelen gőgjükben a legfontosabbra nem gondoltak, amit pedig mindenki tud, aki akár csak egy kicsit is ismeri Magyarországot; azt, hogy a magyar emberek bátrak, s ennek a nemzetnek minden egyes polgára forradalmak és szabadságharcok, 1848 és 1956 örököse.

(13.20)

Aki azt hiszi, hogy őket hosszú távon meg lehet félemlíteni, el lehet hallgattatni, következmények nélkül lehet fenyegetni, az semmit sem tud a magyar emberekről, az semmit sem ismer a magyar történelemből. Az nem tudja, hogy a magyar emberek bölcsek, sokkal, de sokkal bölcsebbek, sokkal, de sokkal jobban figyelnek, sokkal, de sokkal többet tudnak, mint bármelyik oldal bármelyik elitjének, propagandistájának, megélhetési politikusainak, holdudvarának, kitartottjának kincstári optimizmusa, elferdített valósága. Pontosan tudták a magyar emberek, hogy a bukott miniszterelnök és csatlósai falnak vezették és kirabolták Magyarországot. Tudták, mert ők viselték ennek a terhét.

És ami a legfontosabb, amit szintén elfelejtettek, hogy a magyar emberek szeretik a hazájukat. Ez az az erő, amit, tisztelt képviselőtársaim, egy életre meg kellene tanulniuk a magyar emberektől, hogy semmi nem erősebb a magyar emberek hazaszereteténél, az nem megvásárolható, az nem elhallgattatható. A magyarok ragaszkodása a hazájukhoz, a családjukhoz erős és kitartó.

Tudom, hogy nehéz kimozdulni a régi elitnek és megismerni Magyarországot ‑ megtesszük ezt önök helyett. Én alig egy hete Kisvárdán jártam. A kisvárdaiak és az odautazó szabolcsiak szemében örömkönnyeket láttunk, mert felszabadult a hazájuk és most már a szűkebb pátriájuk is. Én kívánom minden képviselőnek, kormánypártiaknak és ellenzékieknek, hogy lássa és értse ezeket az érzelmeket, hogy mit jelent ezt az országot szeretni, igazán szeretni; mert, tisztelt képviselőtársaim, a magyar emberek tudják ezt és érzik.

Tisztelt Ház! Április 12-én ezekben a percekben Orbán Viktor még küldött egy utolsó üzenetet, tett egy utolsó, erőtlen kísérletet arra, hogy ezt a bátor, bölcs, hazaszerető nemzetet megzsarolja. És mi történt aztán? A következő üzenetet már nekem küldte. Alig néhány órával később, este 9 óra után néhány perccel csörgött a telefonom. Ugyanaz az ember, aki néhány órával azelőtt még toporzékolt, zsarolt, fenyegetett, ugyanaz az ember már kénytelen volt gratulálni a TISZA és Magyarország győzelméhez. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Azt válaszoltam neki, hogy a gratulációt a hazánk, Magyarország nevében köszönöm.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagyon fontosnak tartom ezt a különbséget. A gratulációt nem a TISZA, hanem Magyarország nevében fogadtam, azért, mert április 12-én nem a TISZA győzött, hanem a hazánk. Én mélyen hiszek abban, hogy ha ezt a különbséget megértené az itt ülő Fidesz-KDNP-frakció akár egyetlen képviselője is, vagy a bukott hatalomelit mentőcsónakjaként, oldalkocsijaként működő Mi Hazánk, az egyszerre vinné előre a haza, de az ellenzék sorsát is. Ha felfognák, megértenék, hogy napra pontosan fél évvel ezelőtt nem a TISZA-val, nem velem álltak szemben, hanem a szabadságszerető magyarok millióival, akkor megérthetnék, mi történik velük, és elkezdhetnének végre szembenézni azzal, hogy mit tettek az országgal.

Honfitársaim! Mindezt azért tartom fontosnak felidézni, mert tudom, hogy a magyar emberek április 12-én felszabaduló elementáris és felemelő szabadságszeretete, öröme, eufóriája, várakozása kötelez mindannyiunkat. Arra kötelez, hogy minden korábbi kormánynál gyorsabban, minden korábbi kormánynál bátrabban és tisztességesebben dolgozzunk értük a hét minden napján és a nap minden órájában. A legmélyebb alázattal próbálunk ennek megfelelni.

Tudjuk, pontosan tudjuk, hogy hat hónap nem mérhető össze 16 évvel. Tudjuk, hogy a romeltakarítás mellett építenünk is kell. Tudjuk, hogy az Orbán-kormány által tudatosan, gonoszan létrehozott társadalmi igazságtalanságok orvoslása nem várhat. És tudjuk azt is, hogy végre szabad a vita, a nyilvánosság, a közbeszéd, és hogy minden döntésünket, tettünket hatalmas figyelem kíséri. Köszönjük ezt a figyelmet, azt az aktivitást, kíváncsiságot, energiát, amivel a magyar emberek napjainkban követik a közéletet. Mert az az egyik legfontosabb lépés a hazánk gyógyulása felé vezető úton, hogy a döntéseink nem utasítások, fenyegetések, hanem akár kritikát, vitát, sőt értelmes vitát nyitó lépések Magyarország érdekében. Számunkra és Magyarország számára ez a figyelem erő, mert azt mutatja meg, hogy ezt az országot többé nem lehet átverni, megkárosítani vagy éppen megalázni.

S tudjuk azt is, hogy most éppen azok kiabálnak, jajveszékelnek, aggódnak, akiktől ezt a rendszert örököltük. Azt tudom nekik ismét mondani, szégyelljék magukat. Szégyen, hogy azok az emberek, akik személyesen, politikailag minden értelemben felelősek az országunk kifosztásáért, a Mészáros Lőrinc-frakció még szabadlábon lévő tagjai most hirtelen aggódnak a kataadózás újbóli kibővítése miatt. Vajon ki tette tönkre a katát, elvtársak?! És aggódnak önök a milliárdosok vagyonadója miatt, lobbiznak ellene az oligarchákkal összefogva. Vajon kinek volt olyan fontos, hogy az egyszerű dolgozó emberek dobják össze a NER-huszárok luxusútjait, jachtjait, magánrepülőit, kastélyait, uradalmi birtokait?!

És önök, önök aggódnak, jajveszékelnek a média, a közmédia szabadsága miatt. Önök! Értik, azok aggódnak a közmédia szabadságáért a szabad közmédia felületein nyilatkozva, akik minket képviselőként biztonsági őrökkel akadályoztak meg, hogy akár csak öt percig is szólhassunk a választás előtti két évben a magyar emberekhez. Mennyire szánalmas és visszataszító, hogy a Megafon közpénzzabáló hírhamisítói, akik havi 5-6 millió forintért gyaláztak és aláztak másokat, félelmet és gyűlöletet keltettek, most komoly arccal a sajtó szabadságáért aggódnak, és önkényt kiáltanak! Nem érzik ezt szánalmasnak és nevetségesnek, kedves fideszes és KDNP-s képviselők? Önök aggódnak az önkény miatt!

Van önöknek egy találós kérdésem, ha esetleg felnéznek a telefonról: vajon ki lehet az a legendás Fidesz-propagandista, vajon ki lehet az a messze földön híres anatómia-szakértő, akiről a múlt héten derült ki a közpénzzabáló KEKVA-k átvilágítása során, hogy még mindig egy háttérintézmény fizetési listáján bujkál, és közben állami pénzből gyártja a hazug, lejárató tartalmakat a kormány ellen? No vajon ki lehet? Segítek: Deákkal kezdődik a neve. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Szakértő ‑ és Dánielre végződik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az anyagi, társadalmi, mentális kár, amivel szembenézünk, hatalmas. De mi azért jöttünk, hogy elvégezzük a Magyarország fejlődéséhez, a működő és emberséges Magyarország megteremtéséhez szükséges munkát.

(13.30)

Az Orbán-rendszer 16 évének volt egy egészen világos, kegyetlen, a magyar emberek millióival szemben végtelenül igazságtalan logikája: nagyon sok ember fizetett azért, hogy nagyon kevés ember meggazdagodhasson. Egyszerű, mint az egyszeregy: a terheket szétterítették az egész magyar társadalomra, a hasznot pedig néhányan hazavitték. Amikor fizetni kellett, minden magyar embernek fizetni kellett, amikor áldozatot kellett hozni, minden magyar családtól áldozatot követeltek; amikor viszont a közös munkánk eredményéből részesedni lehetett, valahogy mindig ugyanaz a néhány család, ugyanaz a néhány oligarcha, ugyanazok a kiválasztottak, ugyanazok a hatalomhoz dörgölőző, a bukott miniszterelnök kegyeit kereső emberek álltak a sor elején.

Ebből elég volt! Ezt a rendszert április 12-én a magyar emberek elutasították, elzavarták, mi pedig arra kaptunk felhatalmazást, hogy gyökeresen változtassunk. A kevesek gazdagodását, pontosabban: gazdagítását felváltja a sokak gyarapodása. Ez az a gondolat, amely a gazdaságpolitikánkat, a társadalompolitikánkat, az adópolitikánkat és a költségvetési döntéseinket egyaránt meghatározza.

A jövő héten bemutatjuk Magyarország 2027-es költségvetését. A célunk egyértelmű és világos: az igazságosság és a fejlődés költségvetését összeállítani. Azon dolgozunk, hogy több jusson sokaknak, hogy mindenkinek legyen esélye a boldogulásra, a legkisebb faluban, a falu végén lévő vályogházban is.

Az elmúlt 16 évben nemcsak a közpénzeket osztották el igazságtalanul, a lehetőségeket, a biztonságot, a jövőbe vetett hitet is. Voltak a kevesek, a kiváltságosok, a janicsárok, az oligarchák, akiknek minden segítség járt; és voltak a sokak, a tömegek, magyar emberek milliói, akiknek kevés vagy semmi. Voltak a kevesek, akiknek a gazdagodását újabb és újabb állami támogatásokkal segítették; és voltak a sokak, akik hiába dolgozták végig az egész életüket, hiába nevelték fel a gyermekeiket, hiába fizették tisztességesen az adójukat, mégis egyik hónapról a másikra éltek.

Az igazságosság és a fejlődés költségvetésével végre azokhoz is eljut majd az ország gyarapodásának eredménye, akik eddig csak az árát fizették. Azoknak is esélyük lesz a felemelkedésre, akiket a korábbi hatalom magukra hagyott. Olyan költségvetésen dolgozunk, amely nem feledkezik meg az egészségügyi szakdolgozókról, a szociális, gyermekvédelmi területen helytállókról, a rendvédelemről, a nevelést-oktatást segítő munkatársakról vagy éppen a közgyűjteményekben dolgozókról; és igen, segítséget nyújt az elszegényedő nyugdíjasoknak, a nehéz helyzetben lévő családoknak, a kisvállalkozóknak és a fiataloknak is.

Nem tudunk, nem tudunk és nem is szeretnénk osztogatni. Szemben az Orbán-kormánnyal nincsenek kedvenc társadalmi csoportjaink, nincsenek kegyeltjeink, nem választjuk ketté az országot olyanokra, akiknek mindent megadunk, és olyanokra, akiknek semmit. Fegyelmezett, stabil és fenntartható költségvetésen dolgozunk, mert az Orbán-kormány majdnem gazdasági és pénzügyi csődbe sodorta az országot rekordhiánnyal, elhazudott költségvetési tételekkel, ipari méretű lopással, pénzszórással, felelőtlenséggel és egy jó adag dilettantizmussal. Ennek most vége.

Minden forintnyi közpénzzel felelősen bánunk. Minden állami, minisztériumi költést kétszer, de leginkább négyszer megvizsgálunk, és az állam működésén spórolunk, amennyit csak lehet. A gazdaságban a kiválasztott nagyvállalkozók, a politikai kapcsolatokból élő milliárdosok, az állami pénzeken felhizlalt oligarchák támogatása helyett a magyar kis- és középvállalkozások megerősítésére fordítjuk az ország erőforrásait, azokra a magyar emberekre, akik évtizedek óta dolgoznak, vállalkoznak, munkahelyeket teremtenek, adót fizetnek, kockázatot vállalnak, családokat tartanak el, és akiknek eddig a saját hazájukban kellett hátrányból indulniuk a hatalom kiválasztottjaival szemben.

A magyar gazdaság erejét abban a rengeteg tisztességes magyar vállalkozásban látjuk, amelyek eddig is a hátukon vitték ezt az országot, miközben a korrupt hatalom a fejük felett osztotta szét a lehetőségeiket. Mindehhez egy olyan gazdaságot kell újraindítanunk, amelyet az Orbán-kormány tetszhalott állapotba juttatott. A 16 éves kormányzásuk végére már nemcsak igazságtalanul osztották el a javakat, egyre kevesebb olyan eredményt tudtak felmutatni, amit egyáltalán el lehetett volna osztani ‑ vagy el lehetett volna lopni. Felélték a jövőnket, a magyarok jövőjét, eltékozolták a lehetőségeinket, elherdálták az ország vagyonát, és egy megrekedt, kimerült, a növekedés lehetőségétől megfosztott gazdaságot hagytak maguk után. Ezt a gazdaságot kell és fogjuk most újraindítani olyan beruházásokkal, amelyek egyszerre segítenek beindítani a magyar vállalkozásokat, és jelentenek kézzelfogható eredményeket az országnak.

Elindítjuk a Wekerle Sándor átfogó lakhatási programot, amely munkalehetőségeket teremt, amíg a beruházás tart, majd lakást, otthont és kollégiumot szerte az országban. Vízmegtartási programot indítunk. Évekkel ezelőtt kellett volna ezt a munkát elkezdeni, évekkel vagyunk elkésve, de ez nem lehet kifogás. Az előttünk álló munka hatalmas kihívás, de egyben hatalmas lehetőség is. Itt állunk a magyar történelem talán legdrámaibb aszály sújtotta évében, ezért nem kérdés, hogy lépnünk kell, de egy nagy léptékű program nemcsak megvédi a vizeinket, a termőföldjeinket, de munkát és feladatot is ad a magyar cégeknek, a magyar munkavállalóknak.

A Baross Gábor vasútfejlesztési programunkkal a következő tíz évben 3550 milliárd forintot fordítunk a magyar vasút megújítására: vasúti pályákat újítunk fel, újakat hozunk létre, új mozdonyokat, vasúti kocsikat és HÉV-szerelvényeket szerzünk be, gyártunk, korszerűsítjük az állomásokat, fejlesztjük az elővárosi és a vidéki vasúti közlekedést. Ez a program is egyszerre jelenti a magyar gazdaság élénkítését, a magyar vállalkozások megerősítését, munkahelyek teremtését és az évtizedek óta halogatott fejlesztések megvalósítását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Fidesz orosz rulettet játszott Magyarországgal a szó minden értelmében, aminek az eredménye egy végtelenül igazságtalan, földbe álló gazdaság lett ‑ olyan fideszes repülőrajt. Nem könnyű ‑ nem könnyű! ‑ innen talpra állítani az országot, de hiszünk benne, hogy ha közösen megtaláljuk a kitörési pontokat, ha nem rángatjuk a kormányt, ha átlátható szabályokat teremtünk, ha meghalljuk a magyar vállalkozások hangját, ha odafigyelünk azokra, akiknek az adóforintjaiért felelősek vagyunk, akkor igenis lehet egyszerre igazságos és fejlődő pályára állítani Magyarországot. Ezért dolgozunk. Ezt a költségvetést fogjuk hamarosan bemutatni és közösen elfogadni.

Tisztelt Ház! Nem kérdés, hogy honnan indultunk, és az sem kérdés, hogy hová akarunk eljutni. Egy olyan országból, ahol sokan dolgoztak kevesek gazdagodásáért, egy olyan Magyarországot építünk, ahol a közös munkánk eredményéből mindenkinek jut; ahol van gazdasági növekedés, és ahol ebből a gazdasági növekedésből a magyar családok, a magyar munkavállalók, a magyar vállalkozások részesednek; ahol a közpénz valóban a köz javát szolgálja; ahol az állam a sokak boldogulásáért dolgozik; és ahol a kormány a hatalmát arra használja, amire felhatalmazást kapott: hogy minden magyar ember életét jobbá tegye, megkísérelje jobbá tenni. Ez az a vállalás, amelyet április 12-én tettünk, és az elmúlt hat hónap minden döntésével, minden munkanapjával, minden intézkedésével ezt a vállalást igyekszünk teljesíteni.

Honfitársaim! Fél évvel ezelőtt, április 12-én a Duna másik oldalán álltam a társaimmal és több tízezer emberrel és lélekben sok millió magyar emberrel együtt; mögöttünk a Parlament, a világ legszebb épülete.

(13.40)

Szerintem mindannyiunknak lesznek arról az éjszakáról olyan pillanatok, amelyeket fel fogunk tudni idézni életünk végéig: az öleléseket, az emberekből kitörő örömöt, a szeretetet, az ország megannyi részén kipattanó utcabálokat, azt az érzést, hogy mi mind ‑ minden magyar ember ‑ akkor, azon a napon, azokban a pillanatokban a történelem, a magyar történelem színpadán álltunk. És persze fel fogjuk tudni idézni a születésnapos Hegedűs Zsolt miniszter úr táncát is. Isten éltesse, miniszter úr! (Taps a kormánypárt soraiban.)

De emlékezzünk arra is, hogy egyértelmű üzenetet küldtem aznap éjjel az Orbán-rendszer bábjainak. Néhányan meghallották, és távoztak, néhányan nem akarták meghallani, de közülük is többen már távoztak. (Derültség a kormánypárt soraiban.) És van a harmadik csoport: vannak, akik még mindig nem akarják meghallani, nem akarják megérteni a magyarok milliói által április 12-én küldött üzenetet. Jó szándékból mondom, tanulva elődeik hibáiból, azt ajánlom, azt javaslom nekik, hogy ne várják meg a dicstelen véget.

Pénteken Vitézy Dávid miniszter úrral bejelentettük, hogy a magyar-kormány felmondja a Déli Körvasút kivitelezésére kötött 337 milliárd forintos szerződést Mészáros Lőrinc V-Híd nevű cégével. A Mészáros Lőrinc-frakció dohánylobbista képviselője persze rögtön hazudozni kezdett.

Tisztelt Honfitársaim! Az Európai Számvevőszék súlyos közbeszerzési szabálytalanságokat és összeférhetetlenségeket tárt fel ezen több száz milliárd forintos szerződés kapcsán. Nem a magyar, az Európai Számvevőszék! A magyar Állami Számvevőszéknek egy szava sem volt sok száz milliárd forint ellopásához. Ahogyan a magyar Állami Számvevőszéknek nem volt egy szava sem a Hankó-féle, Fidesz-féle tiltott párt- és kampányfinanszírozáshoz sem, és persze évekig egy szava sem volt a Magyar Nemzeti Bank alapítványaiból ellopott százmilliárdok kapcsán sem. Hogyan is lett volna, hiszen a magyar, nem az Európai Számvevőszék elnöke, Matolcsy György helyettese volt a Magyar Nemzeti Bank kirablása idején.

És most itt a Mészáros-féle V-Híd, a bukott miniszterelnök strómanjának, házi pénztárnokának a cége. Most, hogy kiderült, hogy Mészáros alsó hangon 4,5 milliárd forinttal támogatta a Megafont ‑ Szűcs képviselő úr egykori munkahelyét ‑, vagyis, tisztelt képviselőtársaim, a V-Hídon átfolyatott, tőlünk ellopott közpénzen keresztül mi, magyar adófizetők fizettük nemcsak a fideszes oligarchákat, de fizettük a fideszes lejárató kampányokat, és fizettük a fideszes propagandát is. És a magyar Állami Számvevőszék vezetőjének havi 8-9 millió forintért ehhez nincs egyetlen szava sem. Vajon miért?

Valószínűleg azért, mert pontosan ezért tették a pozícióba Orbánék, hogy hallgasson, ameddig lehet. Végül is ebben az egyben már bizonyított, mert ha bárkinek kétsége lenne az ÁSZ elnökének képességeivel kapcsolatban, érdemes ismét felidézni, hogy éppen ő volt a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a legendás, szintén sok száz milliárd forint eltűnését eredményező MNB-alapítványok létrehozásakor és a pénzkiszivattyúzás megkezdésekor. Ügyesen asszisztált ahhoz is, ahogyan ügyesen asszisztált ÁSZ-elnökként a tiltott párt- és kampányfinanszírozáshoz is. Ahogyan tette ezt a másik Orbán-báb, a Gazdasági Versenyhivatal vezetője, Rigó Csaba is.

Hol volt vajon a GVH, amikor az Orbán-rendszer oligarchái egymás között osztották fel az állami beruházások jelentős részét? Hol volt az a messze földön híres versenyfelügyelet, amikor a magyar vállalkozások újra és újra ugyanazokkal a milliárdosokkal találták szemben magukat? Hogyan fordulhatott elő, hogy végül az Európai Számvevőszéknek kellett feltárnia például egy több száz milliárd forintos magyar vasútberuházás közbeszerzési szabálytalanságait, magyarul: korrupciót?

Olvashattuk ma délelőtt, hogy a GVH most, 5-6-7 évvel később, miután a kormány bemutatta ezt az ügyet, már eljárást is indított. Szerintem ez már késő; úgy mondják ezt, hogy eső után köpönyeg. Nem a kormány feladatának kellene lenni, hogy munkára bírja, ösztökélje a havi 8-9 millió forintot kereső elnök urat. Ideje, hogy arra is ráébredjen Rigó Csaba, hogy az intézménybe vetett bizalom helyreállításához az ő távozására is szükség van, az elnökhelyettese, dr. Bak László már megtette. Elnök urak, ideje távozni, akár kézen fogva, akár anélkül, ha nem megy, segítünk. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Tisztelt fideszes és KDNP-s képviselők! Ha esetleg fölnéznek a telefonjukból ‑ le fog merülni, vigyázzanak ‑, a napnál is világosabb, hogy a Fidesz katasztrofális, az önök történelmi bukását elhozó kampányát lopott pénzből finanszírozták. Feketén-fehéren látszik, tudjuk, bizonyítható, hogy önök csaltak. Amikor itt ülnek a világ legszebb épületében, az alkotmányosság templomában, mindig jusson eszükbe, azt kívánom, minden pillanatban jusson eszükbe, hogy milyen áron ülnek itt! Jusson eszébe az éppen a büfében lévő Radics Béla képviselő úrnak, hogy az ön csúfosan elbukott kampányát (Dr. Panyi Miklós: Brüsszelben van.), de jusson eszébe a fő dohánylobbistának, Németh Balázsnak is, hogy az ön viccbe illően katasztrofális kampányát mind-mind a magyar emberektől ellopott pénzből finanszírozták! Jusson eszébe minden itt ülő, volt és leendő megafonosnak, hogy a dolgozó magyar emberektől ellopott pénzből gazdagodott és hazudott! Jusson eszükbe mindennap, hogy az itt ülő, szabadlábon lévő Fidesz-KDNP-frakció legalább fele illegitim, mert tiltott pártfinanszírozással és kampányfinanszírozással szerezte, tehát csalással a helyét. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért mondtam április 12-én, és ezért mondom most is, hogy a rendszerváltás nem ért véget, közel sem ért véget a választások éjszakáján. Ameddig az állami intézményekben olyan vezetők ülnek, akik a magyar emberek helyett a bukott hatalmat szolgálják, ameddig a közpénzek ellenőrzésére létrehozott szervezetek vezetői mindent csinálnak, mindent, csak éppen a közpénzt nem védik, addig nekünk dolgunk van, és ezt a dolgunkat, ezt a munkánkat el is fogjuk végezni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Honfitársaim határon innen és túl! Pontosan fél évvel ezelőtt, április 12-én is fontosnak tartottam, hogy a Fidesz szavazóihoz is szóljak. Azóta már kevesebben lettek, kevesebben szavaznának a csalással idekerülő képviselőikre, azokhoz, akik csalódottak, félnek és aggódnak a jövő miatt. Engedjék meg, hogy ma újra hozzájuk is forduljak!

(13.50)

Tisztelt Fideszes Honfitársaink! Hazudtak önöknek, sokszor. Nem lett sorkötelezettség, nem lett macskaadó, nem lett atomháború. Az önök egykori vezére cserben hagyta önöket, és amikor a legnagyobb szüksége lett volna az önök közösségének őreá, akkor nyaralt, pihent, utazgatott, és Amerikából vagy Írországból kiadta valamelyik sameszának, hogy posztoljon egy jót, fekete-fehéret, ijesztőt az önkényről.

Szeretném újra megismételni, és ha kell, ezerszer meg fogom ismételni: nekem, nekünk nincs vitánk a Fidesz szavazóival, és felelősségemnek tartom, hogy önöket is képviseljem Magyarország miniszterelnökeként. Ez a csodálatos ország mindannyiunk hazája, és soha, de soha többé nem fordulhat elő, hogy bárki azt érezze, hogy másodrendű állampolgár csak azért, mert olyan településen él, amelynek ellenzéki a vezetője, vagy olyan véleménye van, ami eltér a hatalométól, a kormányétól, vagy olyan szektorban dolgozik, amelyre valaki már feni a fogát. Ennek vége van!

Egy ország vagyunk mi mind, a bonyolultságunkban, a nézeteltéréseinkben, a különböző céljainkkal és értékeinkkel. A jövőnk közös. És ameddig én ennek az országnak a miniszterelnöke vagyok, lehetek, soha, de soha nem lesz olyan pillanat, hogy bárki, aki ennek az országnak a sorsában osztozik, éljen határon innen vagy túl, támogasson bármilyen pártot, közösséget, embert, neki másodrendű állampolgárnak kelljen éreznie magát. Ez a kormány őt is képviselni fogja, soha nem fogja cserben hagyni, érte is dolgozik, és nem fogja megengedni, hogy még egyszer előfordulhasson az, hogy ezt a bátor, bölcs, hazaszerető nemzetet megosszák, megzsarolják vagy szétlopják.

Tisztelt Honfitársaim! Számomra az elmúlt fél év életem egyik legfelemelőbb és legnehezebb időszaka volt. Felemelő ezért az országért dolgozni, és ezzel egy időben drámai azzal szembesülni, hogy a ránk hagyott örökség nagyságrendekkel nagyobb gonoszságról, korrupcióról, bűnözésről árulkodik (Dr. Ruff Bálint György: Bizony!), mint amit én valaha el tudtam volna képzelni. (Pócs János: Bingó!) De büszke vagyok rá... (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Bingó!) Büszke vagyok rá, hogy minden csáp, amit levágunk a polipról, az újabb támogatás a magyaroknak. A tűzifaáfa csökkentése, az iskolakezdési támogatás, a nyugdíjemelés és megannyi döntésünk mindössze fél év alatt megmutatta, hogy április 12-én nem egyszerűen a TISZA győzött ‑ a magyar emberek vették vissza a hazájukat. Szabad, hatalommal rendelkező nemzetté vált a magyar, és ahogyan Berzsenyi Dániel mondta: „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu