DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szavatartó ember vagyok, és hogy ha ígérek valamit, akkor azt igyekszem teljesíteni. Ráadásul a devizások kárrendezése egy fontos kérdés, hiszen pont a tegnapi ülésnapon hangzott el, hogy milyen fontos volt a szén-dioxid-kvótával kapcsolatos uniós ítélet gyors végrehajtása 300 milliárd forint értékben, ami többségében hazai vagy éppen globális nagyvállalatoknak kedvezett.

Én nagyon szeretném azt ‑ és el is várom a kormánytól, és a Mi Hazánk is elvárja önöktől ‑, hogy akkor legyen ugyanolyan fontos annak az uniós ítéletnek a végrehajtása is, amelyik meg a magyar embereket érinti, nem globális nagyvállalatokat, nem hazai nagyvállalatokat, hanem magyar embereket, és ez a magyar embereknek kedvez.

Önök jogosan mondhatják, hogy nem önök állították elő ezt a helyzetet, nem önök felelősek ezért, csak „aki szereti az esőt, szeresse a sarat is” alapon: ha jó a kétharmados felhatalmazás, akkor legyen jó ezeknek a problémáknak a megoldása is, akár megfelelő ütemezéssel, hiszen tudjuk, hogy itt iszonyatos összegekről van szó.

(10.30)

De nem is az ‑ majd kérdezném alelnök urat, hogy körülbelül pontos‑e a prognózis, itt fejeztem be a vezérszónokimat, hogy olyan 8-10 ezer milliárd forintos a vagyontömeg, ami a devizaalapú hitelesek vagy devizaalapúhitel-károsultak kárrendezését jelenti. Ennek a C-630/23-as ítéletnek nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy mindenkit, aki devizaalapon adósodott el ‑ de természetesen nem devizában kapta meg a hitelösszeget, az a kivételes ritkaságok közé tartozik ‑, azt olyan helyzetbe kell hozni az uniós ítélet szerint, mintha fel sem vette volna a hitelt, mert az eredeti állapot helyreállításának van helye.

Egy egyszerű példával élve: ha valaki felvett tízmilliót mondjuk svájci frank alapon, akkor tízmillióval tartozik, minden efölött befizetett összeget, teljesen mindegy, hogy kamat, költség vagy bármely más jogcímen ‑ nagyon kreatívak voltak a végrehajtók, a követeléskezelők ‑ fizette be a tisztelt adós, az visszajár neki késedelmi kamatokkal együtt. Ez, ahol pénzegyenértékben el lehet számolni, viszonylag követhető és egyszerű folyamat, de ott is hatalmas összegre rúg a jelentős időmúlás, időhúzás miatt is. Ott, ahol pedig értékes ingóságot árvereztek el, lakóingatlant vagy éppen vállalkozói vagyontárgyat, vállalkozási célú ingatlant, ott pedig az utóbbi évek nagyon jelentős ingatlanár-növekedése miatt még ettől is sokkal súlyosabb a helyzet.

Na, de ha egyik oldalon fontos egy uniós ítélet végrehajtása, akkor legyen akkor is fontos, amikor a nagyvállalatokhoz képest egy sokkal csekélyebb érdekérvényesítő képességű átlag magyar emberhez kapcsolódik vagy az ő érdekében áll, és ennek a felelőseit is 2001-től vagy 2002-től, amennyiben lehet és akikre még lehet vonatkoztatni, elő kell szedni, és a törvény teljes szigorával kellene lesújtani rájuk.

Hiszen, ahogy egy tanult barátom mondta, ez egy kollektív szelvény volt, ez egy kollektív szelvény volt, tisztelt képviselőtársaim. A Fidesz bevezette 2001 végén, a balliberális kormány 2002 és 2010 között csúcsra járatta, belehajszolta emberek tömegeit a kedvezményes forinthitelek kivezetésével, és 2010 után csak részben, egy kis részben oldották meg ezt a problémát; javult a helyzet, de nem kellő mértékben, és az emberek döntő többségét hagyják szép lassan elvérezni. Na, ezzel kapcsolatban kérnék öntől, alelnök úr, egy prognózist vagy előrejelzést, ha esetleg szükséges, akkor még írásban is elfogadom megfelelő határidővel a választ, de ha itt tudja bővíteni az ismereteinket élőszóban, annak természetesen sokkal jobban örülnék.

A készpénzhasználatra annyiban még visszatérnék, hogy remélem, a jegybank is fontosnak tartja nemcsak az emberi szabadságjogok, a valódi emberi szabadság garantálása szempontjából is, hanem azért, mert Nyugat-Európában is látunk ezzel ellenkező folyamatokat, sőt, a távoli Kínában is hallani olyan science fictionbe illő, elképesztő történeteket, hogy lejárt érvényességi idejű digitális pénzek korszaka köszönthet be. Hát, egyikünknek sem kívánom, hogy ez megtörténjen, mert az nemcsak a totális ellenőrzés, hanem a totális irányítás időszaka lesz. Ha csak digitálisan lehet pénzük az embereknek, és annak még az érvényességi ideje is valamikor lejárhat, akkor gyakorlatilag a megtakarítások és a magántulajdonok korának vége, és ezt úgy hívják, hogy modernkori rabszolgaság a köbön vagy modernkori rabszolgaság csúcsra járatva.

Én nagyon remélem, hogy ilyentől még csak nem is kell tartanunk, de az, ahogy szorítják vissza a készpénzzel fizetés lehetőségét, az bizony óvatosságra int mindannyiunkat. És azzal kábítanak minket, akár Nyugat-Európában, a legfelsőbb szinteken, hogy most kezdenek rájönni, hogy fémpénzt verni vagy bankjegyet nyomtatni, tárolni, őrizni, mozgatni, az milyen jelentős költségekkel jár. Az emberiség történelmének évszázadai során, az elmúlt évtizedek során ez nem okozott érdemi problémát, nem okozott olyan kiadást az állami költségvetésnek sem, amelyet ne tudtak volna gond nélkül kezelni. De most ez az egyik hivatkozási alap, a pénz előállításával, nyomtatásával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos költségek, amelyek nevetséges, hajuknál fogva előrángatott érvek.

Nyugtasson meg engem, alelnök úr, és nyugtassanak meg főleg a kormánypárti képviselők, mert önöké lesz majd a döntés a következő, az igazságügyi miniszter szerinti inkluzív ‑ így nevezte az igazságügyi miniszter asszony ‑ alkotmányozási folyamat során, hogy nem kerül ki majd a készpénzhasználat védelmével kapcsolatos passzus az Alaptörvényből, illetve nyugtasson meg, alelnök úr, hogy a jegybank is hajlandó lesz letenni egy ilyen irányú javaslatot a törvényhozás asztalára. Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)

Forrás: parlament.hu