HENDE MÁTÉ, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mai nappal egy újabb fontos lépéssel kerültünk közelebb a közmédia megújításához. A médiatörvény korábban elfogadott módosítását követően most két, egymással szorosan összefüggő határozati javaslatról beszélhetünk. Ezek a Magyar Rádió és Televízió Zrt., valamint az új Magyar Távirati Iroda Nonprofit Zrt. létrehozásához, illetve működésük alapjainak meghatározásához kapcsolódnak.

Mielőtt a két előterjesztés technikai részleteire térnék, fontos kimondani, miért van szükség erre a változásra. Először szeretném megköszönni az újonnan felálló Médiatanács és a Független Közmédia Testület munkáját, akik már ki is írták a közmédia vezérigazgatói pályázatát. Ezzel lépésről lépésre olyan közmédiát építünk, amely valóban a köz érdekeit fogja szolgálni. Szeretném megköszönni mindazon bátor, közmédiában dolgozó szakemberek munkáját, akik tisztességesen, valóban szakmai alapon látták el a munkájukat. Tudom, hogy milyen politikai nyomás alatt kellett élniük a mindennapok során. Én egy fideszes önkormányzat által fenntartott térségi rádió munkatársa voltam egészen addig, ameddig nem kaptam egy ügyfélkapu-üzenetet, miszerint megszűnt a társadalombiztosításom. Így távolította el a Fidesz rendszere mindazokat, akik számukra nemkívánatos személyek voltak. Innen az Országházból, minden magyar ember házából üzenem a közmédiában dolgozóknak, hogy többé nem kell félniük.

A pártvezérlés miatt az elmúlt években a közmédia nem töltötte be megfelelően azt a szerepet, amelyet egy demokratikus országban be kellene töltenie. A közszolgálati tájékoztatás feladata nem a mindenkori kormány politikai üzeneteinek ismétlése, hanem az, hogy a polgárok ellenőrzött tények alapján tájékozódhassanak, és megismerhessék a fontos ügyek különböző nézőpontjait. Bizonyára mindannyian emlékeznek, hogy az elmúlt években milyen pusztítást végzett a közmédián keresztül az orbáni propagandagépezet, hogyan fordult a magyar társadalommal szembe azáltal, hogy megtévesztette, dezinformáción keresztül megfélemlítésben tartotta honfitársaink millióit. Pontosan azoknak az embereknek hazudtak, akiknek az adófizetői forintjaiból mindezt finanszírozták.

A magyarok többsége április 12-én azonban arról is döntött, hogy nem fogják tovább fizetni ezt a hazugsággyárat. A probléma nem egy-egy vitatható híradással kezdődött, és nem is egyetlen műsor hibájáról van szó. A közmédia hírszolgáltatása hosszú évek alatt fokozatosan veszítette el a pártatlanságába vetett bizalmat. A Reuters már a 2022-es jelentésében arról írt, hogy a magyar közszolgálati média szoros politikai befolyás alatt működik, és az MTI szerkesztőségébe kiszivárgott levelek szerint a Miniszterelnöki Kabinetiroda sajtóirodájának vezetőjétől is érkeztek utasítások arra, miről és milyen megfogalmazásban tudósítsanak.

A Reuters 2026-os jelentésében ismertetett elemzés szerint 2025 februárja és decembere között az ellenzéki politikusok a közmédia fő esti híradójának műsoridejéből kevesebb mint 5 százalékot kaptak, miközben Magyar Péter szinte mindig negatív kontextusban jelent meg. Mindez egy olyan időszakban történt, amikor nem volt országgyűlési választás, vagyis az aránytalanság nem magyarázható pusztán a választási kampány sajátosságaival. Ez nem egyszerűen szerkesztési kérdés. Azt mutatja, hogy a közpénzből fenntartott média nem biztosított arányos nyilvánosságot a politikai versenyzőknek.

(11.40)

A közmédia nem működhet a kormány kommunikációs osztályaként. Ezért fontos leszögezni: a közmédia megújítása nem lehet pusztán személycsere vagy új cégnév. A cél az, hogy a függetlenség ne az éppen hivatalban lévő vezetők jóindulatán múljon, hanem világos szabályok, átlátható döntések, szakmai, szerkesztőségi autonómia és számonkérhető működés garantálja. Nem akarunk többé kormányzati propagandát, hanem olyan közmédiát szeretnénk, amely egyik politikai oldalnak sem a szócsöve.

A Republikon szeptemberi kutatása már egy lényegesen kiegyensúlyozottabb képet talált. A politikusi megszólalások pártpolitikai megoszlása változott, több független szakértő kapott szót, és a korábbi egyoldalú keretezés visszaszorult. A kutatók joggal figyelmeztetnek arra, hogy az ilyen rövid időből nem lehet mindenre kiterjedő következtetést levonni, de az összehasonlítás így is felvet egy alapvető kérdést. Ha a híradó működése ilyen rövid idő alatt érdemben meg tud változni, akkor miért kellett a magyar embereknek éveken át olyan hírszolgáltatást finanszírozniuk, amelyben a kormánypárt rendszeresen kedvező, ellenfelei pedig kedvezőtlen keretezésben jelentek meg?

A korábbi működésről a Republikon Intézet összehasonlító vizsgálata is konkrét képet ad. A 2025. szeptember 15. és 21. közötti héten a politikusi képernyőidő 80 százalékában fideszes politikus szerepelt. A Fidesz 48 percnyi képernyőidejéből 39 perc kifejezetten pozitív keretezést kapott, negatív bemutatásra pedig a vizsgált időszakban gyakorlatilag nem került sor. Ezzel szemben a TISZA-t a róla szóló ellenzéki megjelenések jelentős részében negatív színben tüntették fel. A választási kampányokban különösen súlyos következménye van annak, ha a közmédia nem kérdez, nem ellenőriz, hanem egyetlen politikai narratívát ismétel. A 2024-es európai parlamenti választás előtt a közmédia hosszú idő után rendezett ugyan listavezetői vitát, de a műsor témáit szűken határozták meg, és a vita körülményei is komoly kritikát váltottak ki. Egy közszolgálati csatornának nem kivételes eseményként kellene lehetőséget adnia a politikai vitára. A választóknak joguk van ahhoz, hogy a közélet meghatározó szereplőitől kérdéseket, érveket és számonkérhető válaszokat halljanak.

A legaggasztóbb példa a háborúval kapcsolatos félelemkeltés. A 2026-os kampányban a közmédia „A háború borzalmai” címmel olyan műsort is sugárzott, amelyben a háborús helyzetről szóló anyagok között ellenőrizetlen Telegram-csatornákról származó felvételek is megjelentek, miközben az orosz támadásokra csak szórványosan tértek ki. Eközben a közéleti kommunikációban ‑ például a budapesti Fidesz Facebook-felületén ‑ mesterséges intelligenciával előállított, háborúval riogató videók is terjedtek. Ezek a tartalmak azt a benyomást kelthették, hogy egy politikai változás automatikusan háborút jelentene Magyarország számára. Ezt különösen súlyossá teszi, hogy a félelemkeltő üzenetek nem állnak meg a politikai viták szintjén. A kampány során gyermekek is kérdeztek arról, hogy valóban háború lesz‑e, ha megváltozik a kormány.

Egy demokratikus országban elfogadhatatlan, ha a közpénzből működő média ellenőrzött tájékoztatás helyett a társadalom szorongását növeli. A közmédia feladata az, hogy a háborúról is tényszerűen, az összefüggéseket bemutatva tudósítson, ne pedig úgy válogasson a képek és történetek között, hogy az egyetlen politikai üzenetet erősítsen.

Azt is világosan kell látnunk, hogy az orosz dezinformáció valós európai biztonsági probléma. Az Európai Unió Tanácsa 2024-ben is intézkedett olyan szereplőkkel szemben, amelyek az orosz agresszió igazolását szolgáló, manipulált információkat terjesztettek. Ezért különösen fontos, hogy a magyar közmédia ne vegyen át ellenőrizetlen forrásokból származó tartalmakat, és ne erősítsen fel olyan háborús narratívákat, amelyek egybeesnek a Kreml kommunikációs érdekeivel. Ez nem azt jelenti, hogy minden hasonló állítás mögött orosz irányítás állna. Azt jelenti, hogy a közmédiának fokozott felelőssége van a forrás ellenőrzésében, a manipuláció felismerésében és a tények világos elválasztásában a politikai véleményektől.

A közmédia hitelességének helyreállítása ezért nem egyszerűen névváltoztatás vagy szervezeti átrendezés kérdése. A szervezeti változások csak akkor érnek valamit, ha valódi szakmai függetlenséggel, átlátható működéssel, elszámoltathatósággal és a politikai szereplők közötti tisztességes megszólalási lehetőséggel párosulnak. A magyar emberek adójából fenntartott intézmény nem szolgálhatja kizárólag egyetlen párt érdekeit. Ezért szavaztuk meg a nyáron a médiatörvény módosítását, és ezért vagyunk ma is itt, hogy egy új és valóban független közmédia létrejöttét tegyük lehetővé és a működéséhez szükséges társasági jogi feltételeket megteremtsük.

A H/798. számú javaslat a Magyar Rádió és Televízió Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság alapító okiratának elfogadásáról és az átalakuláshoz kapcsolódó egyes intézkedésekről szól. A javaslat a korábban elfogadott médiatörvény végrehajtásához kapcsolódik. Az előterjesztés szerint a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap beolvadását követően a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. elnevezése Magyar Rádió és Televízió Zrt.-re változik, a társaság pedig a dokumentumban meghatározott jogutódlásrend szerint működik tovább. A társaság alaptőkéje 230 millió forint, tulajdonosa a magyar állam.

A H/799. számú javaslat a Magyar Távirati Iroda Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság létrehozásáról és alapító okiratának elfogadásáról szól. Ez nem egy meglévő társaság átnevezését, hanem egy új társaság létrehozását jelenti, amely közszolgálati médiatartalom-szolgáltatóként működik majd. Az alapítója és egyedüli részvényese a magyar állam. Az állam nevében az alapításkor az Országgyűlés jár el. Az előterjesztés ötmillió forint pénzbeli vagyoni hozzájárulást határoz meg, amely a társaság alaptőkéjének száz százalékát képezi. Mindkét előterjesztés tehát a médiatörvényben meghatározott intézményi változások végrehajtását szolgálja és az alapító okiratok elfogadására irányul.

Az Országgyűlés előtt most nem az a kérdés, hogy egyetértünk‑e a múlt minden egyes szerkesztői döntésével, hanem az, hogy támogatjuk‑e a törvényben elindított intézményi átalakulás következő lépését. A részletek pontos ellenőrzése és a végrehajtás számonkérhetősége természetesen elengedhetetlen. Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy támogassák mindkét javaslatot. A cél nem az, hogy az egyik politikai oldal médiáját egy másik politikai oldal médiája váltsa fel, a cél az, hogy végre ne legyen pártmédia. Legyen olyan közmédia, amely a kormányt és az ellenzéket egyaránt kérdezi, a tényeket ellenőrzi, a hibáit kijavítja, és nem félemlíti meg a nézőket, hanem segíti őket a tájékozódásban.

A közmédia nem a kormányé, nem az ellenzéké, hanem a magyar embereké. A hitelességet nem lehet egy új cégnévvel elrendelni, azt következetes, pártatlan munkával kell visszaszerezni. Aki közpénzből tájékoztat, annak nem a hatalmat kell védenie a nyilvánosságtól, hanem a nyilvánosságot kell védenie a hatalom visszaéléseivel szemben. Ezért van szükség valódi szerkesztői függetlenségre, ellenőrizhető működésre és olyan hírszolgáltatásra, amely nem félelmet kelt, nem megbélyegez és nem hallgat el kényelmetlen tényeket. Ehhez kérem az önök támogatását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu