Borvendég Zsuzsanna történész és Schiffer András ügyvéd az általuk „átmentett posztkommunista hálózatként” leírt politikai és gazdasági kapcsolatrendszerről beszélgetett egy 2021-es műsorban, amit most a Hamis Gulyás közölt.
Schiffer András saját LMP-s tapasztalatait felidézve azt mondta, hogy a 2011–2013 közötti párton belüli konfliktusokat egy szélesebb politikai folyamat részének tartja. Beszámolója szerint ebben az időszakban az amerikai nagykövetség hozzáállása is megváltozott, őt pedig egy alkalommal arra próbálták rávenni, hogy vonja vissza a volt miniszterelnök ellen tett feljelentését. Schiffer ugyanakkor többször jelezte, hogy egyes összefüggésekről csak sejtései vannak. Álláspontja szerint
a magyar politikában a hagyományos bal–jobb megosztás mellett egyre erősebbé vált a szuverenista–globalista törésvonal.
Borvendég Zsuzsanna a Kádár-rendszer külkereskedelmi vállalataihoz, az úgynevezett impexekhez kapcsolódó hálózatokról beszélt. Értelmezése szerint már az 1950-es évektől kiterjedt gazdasági kapcsolatok épültek ki nyugat-európai üzleti körökkel, amelyeket a későbbi nyugati nyitás tovább erősített.
A történész szerint a magyar modell a hetvenes évektől abban is eltért például a romántól, hogy a külkereskedelmi vállalatok külföldön alapíthattak cégeket, ami tőkekiáramlást is lehetővé tett. Úgy vélte,
ez a nemzetközi pénzügyi kapcsolatrendszer túlélte az 1989–1990-es rendszerváltást,
gazdasági háttere nagyrészt érintetlen maradt, és szereplőinek egy része az új rendszerben is megőrizhette pozícióját.
A beszélgetés másik hangsúlyos témája a rendszerváltás kori politikai és médiaviszonyok értékelése volt. A résztvevők párhuzamot vontak az egykori Magyarországi Szociáldemokrata Párt háttérbe szorítása és az LMP későbbi belső konfliktusai között, miközben Schiffer óvatosságra intett a két korszak közvetlen azonosításával kapcsolatban. A műsorban azt állították, hogy a rendszerváltás körüli médiában a politikai ellenfelek lejáratása és „karaktergyilkossága” fontos eszköz volt; Petrosovics Annát, Krassó Györgyöt és más szereplőket hoztak fel példaként. Schiffer ugyanakkor több ponton árnyalta a műsorban elhangzó általánosításokat, például hangsúlyozta, hogy a demokratikus ellenzék és a szamizdat környezetében is voltak következetes antikommunisták, akik jelentős személyes kockázatot vállaltak.
A műsor végén azt vizsgálták, volt-e reális lehetőség radikálisabb rendszerváltásra 1989–1990-ben. Borvendég Zsuzsanna szerint ehhez az 1956-oshoz hasonló társadalmi nyomásra, új alkotmányra, gazdasági átalakulásra, igazságtételre és lusztrációra lett volna szükség, ám ilyen tömegmozgalom akkor nem létezett.
Schiffer András lényegében egyetértett ezzel: szerinte
a Kádár-rendszer társadalmi kompromisszuma, az ország eladósodottsága és a külső pénzügyi függőség jelentősen szűkítette az új politikai elit mozgásterét.
Hozzátette, hogy 1990-ben az MDF és az SZDSZ parlamenti ereje elvileg lehetőséget adott volna mélyebb alkotmányos változtatásokra, de ehhez hiányzott a társadalmi és politikai „felhajtóerő”, miközben az új kormány egy súlyosan eladósodott országot vett át.