A külföldi vezetők október 23-i távolmaradásáról, Magyar Péter külpolitikájáról, az Európai Unió működéséről és Orbán Viktor politikai jövőjéről is beszélt Schiffer András az Öt YouTube-csatorna Közelkép című műsorában. Gavra Gábor vendége szerint a magyar diplomácia hibái mellett a közép-európai országok háttérbe szorítása is komoly probléma, amely az unió egészének működését veszélyeztetheti.

Miért maradtak távol a régió vezetői október 23-án?

A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy a Magyar Péter által már a kampány előtt beharangozott külföldi vendégekhez képest jóval szerényebb lett az október 23-i ünnepség névsora. Schiffer összehasonlításként felidézte a 2006-os, 50. évfordulós megemlékezést is, amelyen számos külföldi vezető vett részt, annak ellenére, hogy a rendőri fellépés és a tüntetések már előrevetítették a tragikus eseményeket.

A politikus szerint a magyar diplomácia hibái is hozzájárulhattak a gyenge felhozatalhoz. Magyar Péter korábbi bejelentéseit – köztük Emmanuel Macron francia elnök látogatásának beharangozását – súlyos diplomáciai hibának nevezte, és a külügyi vezetés felkészültségét is bírálta.

Ugyanakkor Schiffer szerint nem magyarázható minden a magyar kormány teljesítményével. Különösen azt tartotta aggasztónak, hogy a történelmileg közeli szövetségesek, így a cseh, a szlovák és a lengyel vezetők sem képviseltették magukat a legmagasabb szinten. Úgy vélte, Kelet-Közép-Európa országait az európai politikai központok gyakran lekezelik, és ez a hozzáállás nem csupán Magyarországot érinti. „Ez szerintem egy időzített bomba az egész Európai Unió működésén belül” – fogalmazott.

Schiffer szerint a probléma az unió létét és értelmét is megkérdőjelezheti, ha a tagállamok között hiányzik a kölcsönös tisztelet és a regionális szolidaritás. Arra is rámutatott, hogy az ünnepségen több, az uniós csatlakozásra váró ország vezetője is megjelent, miközben Magyarország hagyományos regionális partnerei távol maradtak.

Szerinte a távolmaradás kudarc Magyar Péter kormányának és Orbán Anitának is. Utóbbi kapcsán megjegyezte: az elmúlt napok eseményei Orbán Anita „tökéletes inkompetenciáját” igazolják, és megkérdőjelezte, hogy egy nagyvállalati vezetői pozíció önmagában jelente vajon diplomáciai hozzáértést.

Magyar Péter külpolitikája és a nemzetközi mozgástér

Schiffer kritikusan viszonyult a Magyar Péter nevéhez kötődő külpolitikai irányhoz, amelyet az euroatlanti főáramhoz való igazodásként értékelt. Schiffer András szerint Orbán Anita külpolitikája kritikátlanul igazodik az euroatlanti főáramhoz, ami szerinte az önálló magyar külpolitika feladását jelenti. Úgy látja, hogy miközben a korábban kiépített kapcsolatok Moszkvával, Pekinggel, Ankaraval, a globális Déllel és Közép-Ázsiával háttérbe szorultak, nem jöttek létre helyettük kellően intenzív kapcsolatok.

A beszélgetésben felmerült az is, hogy Magyar Péter nemzetközi súlya mennyiben függött attól, hogy Orbán Viktor politikai ellenfeleként jelent meg. Gavra Gábor felvetette: elképzelhető, hogy a Tisza elnöke elsősorban az Orbánnal szembeni politikai alternatíva miatt volt érdekes a külföldi vezetők számára.

Schiffer szerint azonban a kérdés túlmutat a személyeken. Úgy vélte, Magyarországnak önálló külpolitikára és hatékony érdekképviseletre lenne szüksége. A lengyel példát említve arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai főáramhoz igazodó külpolitika önmagában még nem garantálja a nemzeti érdekek érvényesítését.

Schiffer élesen bírálta Ursula von der Leyen október 23-ához kapcsolódó beszédét, különösen azt, hogy az Európai Bizottság elnöke az Erasmus és a Horizont Európa programok ügyét is szóba hozta.

A politikus ezt a birodalmi gőg megnyilvánulásának nevezte, és kifogásolta, hogy egy ilyen történelmi évfordulón az uniós támogatási programok kérdése került előtérbe. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a magyar egyetemi modell átalakítását ő maga is korábban bírálta: a közérdek szempontjából hibásnak tartotta a modellváltást, és úgy vélte, az a Fidesz saját érdekeit sem szolgálta.

Egyre központosítottabbá válik az Európai Unió?

A beszélgetésben Schiffer az uniós intézmények szerepének átalakulását is bírálta. Szerinte az Európai Bizottság egyre inkább túllép az adminisztratív feladatkörén, és központi hatalmi szerepet vesz fel.

Úgy vélte, a nagyvállalati érdekek számára is kedvezőbb lehet egy központi intézményrendszer befolyásolása, mint a tagállamok különálló kormányainak és parlamentjeinek meggyőzése. A kérdés szerinte az, hogy ebben a helyzetben mekkora mozgástere marad egy olyan kisebb tagállamnak, mint Magyarország.

Schiffer a visegrádi együttműködést lehetséges ellensúlyként említette. A V4 eredeti célja szerinte az volt, hogy a közép-európai országok közösen képviseljék érdekeiket a Berlin–Párizs-tengellyel és az uniós központosítási törekvésekkel szemben. Hozzátette: a dél-európai országokkal való intenzívebb együttműködés is fontos lett volna, ez azonban az Orbán-kormány idején sem valósult meg kellőképpen.

A regionális összefogás szerinte azért is nehéz, mert a térség politikai vezetői közül többen inkább a globális és atlantista politikai irányzathoz kötődnek, mint a közép-európai közös érdekekhez.

Mi lehet Orbán Viktor jövője?

A műsor végén szóba került az az értesülés is, amely Orbán Viktor esetleges nemzetközi szerepvállalásáról szólt. Schiffer nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, de felvetette: ha Orbán valóban kifelé tekint a magyar belpolitikából, az Magyar Péter és a Tisza identitását is új helyzet elé állíthatja.

Szerinte a Tisza politikai önmeghatározásának fontos eleme volt az Orbán Viktorral szembeni fellépés. Ha Orbán háttérbe vonul, kérdésessé válhat, mi adja majd a párt politikai identitásának további alapját. Schiffer a Fidesz korábbi stratégiájával vont párhuzamot: szerinte a kormánypártnak politikai érdeke volt Gyurcsány Ferencet a politikai színtéren tartani, mert vele szemben határozhatta meg önmagát.

A beszélgetésben ugyanakkor az is elhangzott, hogy Orbán párizsi útja és a napi belpolitikai vitáktól való távolmaradása tudatos stratégia lehet. Schiffer úgy vélte, a volt miniszterelnök ezzel kívülállását hangsúlyozhatja, és arra játszhat, hogy az új kormány nehézségei közepette idővel kedvezőbbé váljon korábbi kormányzásának megítélése. Hozzátette: szerinte Orbán nem feltétlenül adta fel belpolitikai ambícióit.