Tokajban irreális illúziókat kergetnek

A lengyelnek abban igaza van, hogy Magyaqrországon túlságosan nagy teret engednek a PIAC mindenhatóságának, amely nem más, mint a lovak közé dobott gyeplő: a ország fejlődése, az "ahogy esett úgy puffanttal" jellemezhető, a kádári évek alatt méltán fikázott vadkapitalista, gyakorlatilag anarchikus, az állam által alig szabályozott spontán fejlődési , a végletekhez vezető rendszrekben MINDEN TERÜLETEN, sajnálatosan mindez kormányoktól függetlenül. A mostani kormány UGYANÚGY az anarchia kormánya, amely a nemzetközi finánctőke és a liberálnáci, azaz szélsőséges liberális-ballibbant érdekek buzgó seggnyalója, ráadásul alapvető szakmai tudások nélkül, elefántként tombolva a szegényes porcelánboltban.
Magyarországnak ezért telik csupán egy égnek meredő falloszra (MOL torony), ellentétben a hajdan 1,5 milliós háború súlytotta Varsó és Kijev (!) mára 2-3 milliós nagyvárosokká fejlődésével és a Nyugattal és Távol-Kelettel vetekedő felhőkarcoló negyedeivel. Le vagyunk maradva hozzájuk képest, mint a borravaló.
Ez is hozzájárul a Tokaji borvidék világpiaci helyzetbe hozásával kapcsolatos közdelem sziszifusziságához, reménytelenségéhez. A fene tudja, hogy ezzel a kormányváltással és annak mostani hozzáállásával hány százezernyi milliárd jobb sorsra érdemes tőke hagyta el Magyarországot !?

..."Emlékszem, 2001-ben utaztam először Tokaj-Hegyaljára, ami akkor egy üres, lepusztult, talán félelmetes hely volt. "... Két fontos tényező: ahogy Árkágyij... hozzászóló rámutatott, a volt porosz területek eleve a fejlett német birodalmi infrastruktúrát örökölték, például a kifogástalan úthálózattal, és közösségi közlekedéssel (ahol az utak nem kizárólag a Keletre irányuló hadi felvonulást szolgálták, mint pl. a Kecskemét-Lakitelek útszakasz), ahol minden buszmegállóban apró szórólapokon lehet összeválogatni a menetrendet a mikrorégió központjából a falvakba irányuló járatokba, a pontos idulásokkal, és az utak állapotát tekintve is a karbantartások magas fokú szervezettségével.
A másik, hogy nálunk, a rendszerváltás után felrobbantották a terület és településfejlesztés lekommunistázott rendszerét, amely a Nyugatról (Ny-Eu, Japán, USA) átvett módszertanokkal a településhálózat- és régiós (Balaton és más üdülőkörzetek, elmaradott, cigányság lakta, árvizek, belvizek súlytotta, tanyás és egyéb térségek), a kiemelt beruházási, a mezőgazdasági és más ágazatokkal összehangolt fejlesztésekkel igyekezett kiegyenlíteni a területi küönbségeket, amelyek töredékesen maradtak csupán meg (nyugati és határ menti térségek, egyes elmaradott és mezőgazdasági térségek stb.), amelyekből a többség, mint a nagy lukú szitán az elnéptelenedésbe és pusztulásba estek át.