(...)
Magyarország valóban szuverén ország, amint a miniszterelnök is hangsúlyozta, kormányának szíve joga részt venni vagy kimaradni bármely új regionális vagy tágabb nemzetközi kezdeményezésből. Ahhoz is joga van a kormányfőnek, hogy kommentháborút folytasson az ukrán diplomácia vezetőjével, és magyar portálok cikkei alatt üzengessen Kijevnek. Még ha a piaci, magyar parlamenti vitastílus nem épp az européer államférfiúi imidzsét erősíti is.
Mindazonáltal egy ilyen látványos botrány és kategorikus elutasítás után kötelessége lenne elmagyarázni a nyilvánosságnak, de mindenekelőtt azon választóinak akik egy normális, európai, nem konfrontatív külpolitika reményében (is) rá szavaztak, hogy Ukrajna tekintetében miért lógunk ki újfent az európai államok sorából.
Miért akadályozzuk az új csatlakozási tárgyalási fejezetek megnyitását, mi az a „jó ok”, ami minket távol tart attól a Kárpáti Nyolcak kezdeményezéstől, amelynek tető alá hozását térségünk hat állama a legmagasabb szinten támogatta, saját országára nézve hasznosnak tartotta.
A magyar választók kétharmada és az Európai Unió is biankó csekket állított ki Magyar Péter kormánya számára, de a korlátlan, szabad kezet biztosító felhatalmazás ideje vészesen fogy. Többek között ennek a konfrontatív, trumpi stílusnak köszönhetően.
