(...)
Lépdel fel az újdonsült miniszterelnök is a bazilika márványlépcsőin: egyik oldalán szegény gyerekei iparkodnak, másikon a Terror Házát bezárató, majd ideológiai útbaigazítással kitáblázó, mellesleg református Tarr Zoltánnal és a nagyapja ’56-os forradalmi múltját vihogva megtagadó, szembeköpő Trockij-képű Velkeyvel. (Mindannyiuk zavart tekintete legalább 200 könyv elolvasásának hiányától fátyolos.)
(...)
Arról a másikról, a Velkey gyerekről meg egyszerűen nincs mit mondani, annyira jelentéktelen, felkapcsolt villanynál látni. Talán egy ügyeskezű figaró (borbély) összefogva egy elhivatott pszichiáterrel kezdhetne vele valamit, olyan kétesélyesen reményest.
Végül, hogy ki ne maradjon, a kopaszra gyérített lelkületű Tarr nagytiszteletű elvtárs meg azzal tűnt ki, hogy Róma előtt, még Pesten bezáratta forradalmunk emléktemplomát, majd nem átallott egy táblát is kitenni az ajtóba: „Mindenki más szemszögből látja.” Mármint azt, ami a múzeumban van: tankot, akasztófát, áldozatot, elkövetőt, egészen Biszku Bélától Pálinkás őrnagyig, Wittner Máriáig, Mindszenty hercegprímásig és egyenest a jóistenig. Lenin-lelkületű lelkész uram! Melyik az a másik szemszög? A Kádáré, Aczélé, Horn Gyuláé, kiegészülve a Kardos-Ujváry stb. liberális csőcselékkel?
(...)
