A lehajló szeretet jegyében
A lehajló szeretet városvezetésünk számára azt jelenti, hogy észrevesszük a nehéz helyzetben élő embertársainkat.
PRÓBAÜZEM
A lehajló szeretet városvezetésünk számára azt jelenti, hogy észrevesszük a nehéz helyzetben élő embertársainkat.
Eddig kedvükre hülyíthették a saját népüket, ma már nem. És soha többé sem.
Ruszkik haza! Sándor Fegyír, kedves barátomnak az üzenete a magyar néphez.
Építsünk egy szabad, prosperáló, boldog, egészséges, szerető országot itt, Magyarországon!
Október 23-a számomra mindig emlékeztető arról, hogy a szabadság nem magától értetődő.
A NER országfosztogatásához nem csak lopni tudók kellettek, hanem védelmet nyújtók is.
Orbánnak ideje lenne megértenie, hogy vége, és a Jóisten nem tartozik neki semmivel.
A változásba vetett bizalmat az új hatalom maga is elveszítheti, ha a populizmust választaná.
Ezeknél teljesen beállt a bábeli zűrzavar. Már a hazugságaikban sem egységesek.
Fontosnak tartjuk, hogy jelentős arányban csökkentse a szolidaritási hozzájárulás mértékét a kormány.
Orbán mindig talál valakit, akit beáldozhat.
Orbánban ma sincs semmi alázat, tevékeny megbánásnak nyoma, áldozatként akarja láttatni magát, ami valamilyen szinten igaz is. A saját maga áldozata lett.
Az új legfőbb ügyészt nem biztos, hogy az orbáni hatalommal kollaboráló főügyészi karból kellene kikutatni.
Beszélni kellene egymással. Sajnos az elmúlt négy hónapban erre nem kaptunk valódi lehetőséget.
Orbán kipihente magát, és kezdi újra osztani az észt.
Kövér László nem rasszista: más, Fidesz-ellenes politikusokkal sem fog kezet, így velem sem.
A Mandiner bezárásáról posztolt Magyar Péter – köszönet érte!