A Népszavának adott interjút Radó Péter. Az ismert oktatásügyi szakértő részletes kritikát mondott az új kormány eddig felmutatott oktatáspolitikai tevékenységéről.
Mint az interjúban elmondta:
„Az új minisztériumok – köztük az oktatási tárca –, amelyeknek nincs jogelődjük, nem tudtak elkezdeni működni, nincs költségvetésük, alig vannak embereik. Ezért nagy számban alkalmaznak a korábbi kormánytól örökölt embereket, akik lényegében nem csinálnak semmit, miközben az újak között vannak, akik önkéntesként dolgoznak, fizetés nélkül.
A másik, amit látok, hogy nagyon erős kézi irányítás zajlik a miniszterelnöki hivatalból,
ami leginkább a személyzeti politikán látszik. Ha valaki ismeri a kormányzati működést, pontosan tudja: ha kormányra kerül egy párt, megszerzi a kontrollt egy minisztérium felett, azonnal legalább 200-250 emberre van szüksége. A Tiszának nem voltak emberei az oktatási szektor irányítására, akik a minisztérium különböző területeit vezetnék, háttérintézményekben dolgoznak, elemzéseket végeznek, speciális területekhez értenek. Még mindig egészen döbbenetes káderhiány van.”
Radó úgy folytatta:
„Arra például nem számítottam, hogy még szeptember közepére sem jut el odáig a kormányzat, hogy csináljon egy olyan gyors költségvetési módosítást, amelyben elkülönít egy sort a minisztériumok költségvetése számára.
Nincs olyan sor a magyar állami költségvetésben, ami az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium forrásait részletezné.
Ezért nem lehet felvenni embereket, nem lehet kitenni a szűrét régi embereknek. Emellett nem kezdődött meg a háttérintézmények kialakítása sem. Az oktatási tárcának már első lépésben nagy szüksége lett volna egy kutató-fejlesztő intézetre, de ilyet nem hozhattak létre, ezért kínjukban kitalálták, hogy az eddig középirányító szervként működő Klebelsberg Központot alakítják át kutató-fejlesztő intézetté, ami elég nagy marhaság, mert hivatalnokokból nem lehet kutatókat, elemzőket, tantervfejlesztőket faragni.”
Az oktatásügyi szakértő kritikus Lannert Juditék kommunikációjával is.
„A PR-kommunikáció, az abszolút filmszínház itt is működik, de nem igazán látni nyilvános eseményeket, sajtótájékoztatókat, ahol kérdezni is lehetne. A minisztérium szinte kizárólag a Facebookon kommunikál, ami elég egyoldalú kommunikáció.
Ezért nehéz is különbséget tenni kormánykommunikáció és propaganda között.
Bár sok szakmai egyeztetésről készült Facebook-posztot láthattunk, ugyanakkor semmilyen stratégiai reflexió nincs arról, hogy ezeknek mi lesz a következményük, rendszerszinten hogyan gondolkodik az oktatásirányítás konkrét ügyekről. Egy példa: Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter nem engedélyezte egy vidéki egyházi gimnázium számára, hogy nyolcosztályos képzést indítson, mert ez helyben tovább erősítené az iskolai szegregációt. Ez teljesen rendben van, és önmagában azért is nagy dolog, mert az elmúlt 16 évben ha az egyház kért valamit, szó nélkül megkapta. De arról egy szó sem esik, a minisztérium tervez-e bármi olyasmit, hogy a mára brutális mértékűvé vált szociális szelekciót és etnikai szegregációt csökkentse a jövőben. Tehát ilyen kockázatkerülő, konkrét ügyekhez kapcsolódó kommunikáció folyik, de arról semmit sem tudni, hogy magát a rendszert milyen irányba szeretnék megváltoztatni. Bármi felmerül, mindenre azt mondja a miniszter, készül egy új stratégia, és lesz egy új Nemzeti alaptanterv. Ami a dolgok 99 százalékára nem válasz.”
Radó Péter arról is beszélt, milyennek látja most az oktatási tárca állapotát:
„Én úgy látom, hogy nem egységes az oktatási tárca vezetése. Vannak régi motorosok, a NER-ből örökölt öreg, rutinos bürokraták, akiknek nem hiszem, hogy érdekükben áll bármit megváltoztatni a rendszerben. Csak ahhoz értenek, hogy a régi, centralizált, adminisztratív, politikai kontroll alatt álló rendszert valahogy elműködtessék. Aztán van néhány új vezető, akinek gyönyörű szakmai elképzelései vannak, de még soha nem dolgozott a közigazgatásban, nagy intézményrendszerek irányításában. Szerintem az ő fejükben csak az van, hogy a »gyermekközpontú oktatás« gondolatát népszerűsítsék – ami egyelőre nem több politikai terméknél –, de konkrét oktatáspolitikai terveik nincsenek.
Azt tudom, hogy Lannert Judit miniszternek vannak tervei, de én úgy látom, hogy a miniszter elég erős politikai kontroll alatt áll,
és néhányszor valószínűleg már a kezére csaptak, hogy ne mondjon olyanokat: be kell zárni a kisiskolákat, vagy az egyházi iskolák csak akkor működhetnek, ha felvesznek roma gyerekeket is.”