DR. HEGEDŰS BARBARA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában részletesen ismertettük a törvényjavaslattal kapcsolatos aggályainkat, ezért most igazából a bizottsági szakaszt követően azt kell megvizsgálnunk, hogy változott‑e vagy mennyire változott a konstrukció.

A mi kiindulópontunk ugyanis változatlan: a javítóintézetek nem gyermekvédelmi intézetek. A javítóintézeti nevelés büntetőjogi intézkedés, amelyet bíróság rendel el, javítóintézetben pedig fiatalkorú terhelt letartóztatása is végrehajtható. Ettől természetesen ezek a fiatalok nem veszítik el a gyermekeket megillető jogaikat. Szükségük van oktatásra, nevelésre, pszichológiai támogatásra és arra, hogy valódi esélyt kapjanak a társadalomba történő visszailleszkedésre, hiszen az a fő cél, hogy ezekből a fiatalokból majd jogkövető állampolgárok váljanak. Ezért a javítóintézetnek egyszerre van nevelési, reintegrációs és biztonsági feladata is. A nevelőmunka pedig csak olyan intézetben lehet eredményes, ahol rend van, ahol megakadályozható a tiltott tárgyak, szerek bejutása, ahol biztosított a bent lévő fiatalok, fiatalkorúak és a dolgozók biztonsága, és ahol világosak a felelősségi viszonyok.

A büntetés-végrehajtás szabályozott, hierarchikus szervezet, egyértelmű felelősségi rendszerrel. Ezek a rendészeti garanciák nem a nevelési feladat ellenében működnek, hanem éppen annak biztonságos kereteinek a megvalósítása érdekében. A törvényjavaslat ráadásul maga is elismeri, hogy erre a szakértelemre továbbra is szükség van: a javítóintézetek és a büntetés-végrehajtási szervek a jövőben is együttműködnek majd a biztonsági körülmények kialakításában.

(19.20)

Vagyis maga a javaslat is abból indul ki, hogy ezekben az intézetekben lehetnek olyan helyzetek, amelyek különleges biztonsági és rendészeti felkészültséget követelnek. Ehhez képest megszűnik a folyamatos, bűnmegelőzési célú rendőri jelenlét, és megszűnik az a kifejezett törvényi szabály, ami alapján a fiatalkorú az intézet dolgozóinak jelenléte, beleegyezése, hozzájárulása nélkül, közvetlenül a rendőrnek jelezhette, ha bármi jogsértés érte.

Az általános vitában is azt kérdeztük, hogy milyen, ezzel azonos erősségű garanciák lépnek életbe ezután. A bizottsági szakasz ezt a kérdést sem rendezte, ahogyan nem oldódott fel az időzítés ellentmondása sem, ugyanis a büntetés-végrehajtás irányítási rendszerét 2025 végén még az előző kormány alakította ki, amit 2026 májusában már az új Országgyűlés törvényi szintre emelt.

Most, alig néhány hónappal később, október 1-jével már vissza is csinálják ezt a rendszert, miközben maga az előterjesztő írja le, hogy a mostani szervezeti változtatás csak az első lépés, a nevelési tartalom és a programrendszer korszerűsítése pedig majd a visszarendezést követő szakmai munka tárgya lesz. Mi továbbra is indokoltnak tartjuk a kérdést, hogy miért a szervezeti rendszert alakítják át először, és miért csak ezt követően dolgozzák ki azt a szakmai modellt, amelynek az átalakítása indokát kellene adnia. És mindez nem költségmentes szervezeti átrendezés. A hatásvizsgálat szerint mintegy 905 millió forint értékű tárgyi eszköz átcsoportosítására kerül sor, emellett további 3 milliárd forint költségvetési forrásra is szükség van.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági szakasz után lényegében ugyanazok az alapvető kérdések merülnek fel, mint az általános vitában: hogyan biztosítható egyszerre a nevelés, a reintegráció, a rend és a biztonság? Mi pótolja a megszüntetett külső kontrollt, és milyen szakmai tapasztalat indokolja az alig néhány hónapja törvényi szintre emelt rendszer ilyen gyors és több milliárd forintos átalakítását? Ezekre a kérdésekre az összegző módosító javaslat sem ad választ. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu