DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy e késői órában, oly sok pragmatikus politikai és gazdasági felszólalást követően egy kicsit a lelket erősítő ungvári unióról is beszéljek.

Talán nem sokan ismerik, de vannak talán néhányan, akik ismerik ennek a történetét, és mégiscsak 1646-ban történt mindez, amikor a görögkatolikus egyház megalakult. Ez egy 380 éves évforduló. Ebben a mai világban, amikor a keresztény civilizációnk itt, Európában, úgy tűnik, hogy eléggé komoly morális, lelki válságban van, láthatjuk a migrációnak más civilizációból, más vallási talapzatról érkező millióit Európa-szerte, akkor talán helyes, ha odafigyelünk a hitünkre, odafigyelünk a keresztény értékekre.

A görögkatolikus egyház Magyarországon mintegy 300 ezer hívővel rendelkezik, tehát kis egyháznak számít, de ettől még érdekes, színes, és közösségmegtartó ereje van. Volt szerencsém az elmúlt években Máriapócsot nemzeti kegyhellyé nyilvánítani, és a máriapócsi búcsút pedig hungarikummá nyilvánítani, ezért bátorkodtam, hogy a Ház falai között ma este itt kifejezzem az emlékezetemet és tiszteletemet az én egyházam irányába, hiszen én magam is görögkatolikus vagyok, ráadásul ikonokat is festek, legalábbis bátorkodom ezeket létrehozni. Most már tízet festettem, úgyhogy majd egyszer egy kiállítást is létrehozunk itt, e Ház falai között. Nem, ez csak vicc volt.

De komolyra fordítva a szót azt szeretném mondani, hogy 380 évvel ezelőtt Homonnai Drugeth György, az akkori zempléni-felső-magyarországi főhadvezér és Ungvár várának ura berendelte az akkori ortodox papokat, pravoszláv papokat, görög papokat az ungvári várba, becsukták a várkaput, és aztán megindult a tárgyalás, hogy hogyan kellene elfogadni Róma primátusát.

(21.20)

Nyilván, valószínűleg ez nem ment olyan könnyen. Én nem voltam még jelen, bár majdnem éltem már akkor. De mégiscsak fontos tudnunk azt, hogy végül is született egy megállapodás, amely arról szólt, hogy a pravoszláv papok elfogadták Róma primátusát, viszont megtarthatták a bizánci liturgiát és a rítust. Nyilvánvalóan a cölibátus intézményét sem fogadták el, de egyébként pedig valóban a római katolikus papokkal egyenrangúvá sorolódtak. Ez egy óriási eredmény volt ahhoz képest, ahogyan indultak a tárgyalások. Nyilván az akkori, III. Ferdinánd német-római császár, magyar király, cseh király ‑ gondolom én ‑ támogatásával, ösztönzésével próbálták a pravoszláv papokat Róma központjának elfogadásával a pápa primátusának az elfogadására ösztönözni, de végül is megmaradhatott a bizánci rítus, és ez szerintem óriási eredmény volt. Így nyilván Erdélyben, Kárpátalján, Magyarországon, Szlovákia bizonyos részein és még Lengyelországban is vannak a görögkatolikusságnak egyházmegyéi és parókiái.

Itt számos olyan dolog történt az elmúlt években, amelyek szerintem igazolják ennek a helyességét. Bizonyára tudják, hogy bizony-bizony a máriapócsi kegykép 1696-os első könnyezése után az akkori osztrák császár elvitette Bécsbe, a Stephansdomba, ahol azóta sem könnyezett. A helyiek készítettek egy másolatot, az a másolat még kétszer könnyezett. Ott több száz tanú volt, és ezt megállapították. 1905-ben volt az utolsó könnyezése eddig a pócsi ikonnak.

Amit szeretnék még elmondani, hogy az elmúlt években egy nagyon komoly egyházépítkezés volt, a kormány nyilván támogatta a görögkatolikus egyházat is. 2015-ben Ferenc pápa megalapította a Hajdúdorogi Metropóliát. Tehát három egyházmegye van, három egyházmegye adhat egy metropóliát, azaz egy érsekséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mire figyelmeztet ez minket, ez a 380 éves évforduló? Mindenképpen arra, hogy vannak közös értékeink, keresztény értékeink, amelyek évszázadokon keresztül megtartották a görögkatolikusságot, és a magyarságnak is jelentős szerepe volt ebben. Ilyen a hit, a család, a hagyományaink tisztelete, ilyen az összetartozás érzése, és ezeket fontos megerősíteni, napjainkban különösen.

Én azt az elvet vallom, amit egyébként II. János Pál pápa vallott: igenis hidat kell képezni Rómával, a római katolikussággal, a maga egyetemes erejével és az ortodoxiával, ahol spiritualitástöbblet van még mindig, évszázadok és évezredek alatt. II. János Pál pápa ezt szerette volna, hogy a kereszténység ismét mindkét tüdőlebenyével lélegezzen. Szerintem ez fontos, és segítsük elő. Én abban hiszek, hogy a görögkatolikus egyház képes arra, hogy hidat képezzen mind Róma, mind az ortodoxia között. Az ortodoxia a helyes hitet jelenti, a doxa a hit görögül a mai napig is. Én azt kívánom magunknak és mindannyiunknak, hogy ez a hit és közösségmegtartó erő megmaradjon a jövőben is. Isten éltesse a görögkatolikus közösséget! Isten áldja Magyarországot! Köszönöm szépen a lehetőséget és a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu