Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő a Klasszis Podcastban arról beszélt, hogy a franciaországi tüntetéshullám mögött
széles körű társadalmi elégedetlenség áll, amelyet nem lehet pusztán bevándorlási problémaként értelmezni.
A tiltakozások Franciaország egyik legszegényebb, jelentős bevándorló hátterű népességgel rendelkező megyéjéből, Seine-Saint-Denis-ből indultak, de gyorsan átterjedtek a középosztályra és más társadalmi csoportokra is. A szakértő szerint az 500–800 ezer főre becsült demonstrációk hátterében a megélhetési költségek emelkedése, a lakhatási nehézségek, az egészségügyi és oktatási szolgáltatások problémái, valamint a társadalmi felemelkedés lehetőségének beszűkülése áll.
Nem lesz szebb a jövő
Különösen a fiatalok érzik úgy, hogy nem feltétlenül fognak jobban élni a szüleiknél, miközben a GDP mintegy 120 százalékára rúgó államadósság terheit is nekik kell majd viselniük. Soós szerint a francia oktatási és jóléti rendszer inkább újratermeli, mint csökkenti a társadalmi különbségeket, ami a bevándorló hátterű fiatalok integrációját is nehezíti.
Magyar Péter azon kijelentését, amely a zavargásokat a szigorú bevándorláspolitika indokaként említette, belpolitikai célú üzenetnek tartotta.
Hangsúlyozta, hogy a rongálásokban antikapitalista, szélsőbaloldali és anarchista csoportok, valamint alkalmi fosztogatók is részt vettek, de az elkövetők pontos összetételéről csak a hatósági adatok feldolgozása után lehet megalapozott következtetéseket levonni.
Úgy vélte, a kormány alábecsülte a tiltakozások méretét, ezért a rendőrség nem tudta megfelelően kezelni az erőszakot. A kialakult helyzet jelenleg Marine Le Pennek kedvez, mert a közrend helyreállításának ígérete a jobboldalon túl a mérsékelt választók egy részét is megszólíthatja. Emmanuel Macron mozgásterét ugyanakkor rendkívül szűknek nevezte: az elnök népszerűsége szerinte 15 százalék körülire csökkent, nincs parlamenti többsége, és a költségvetési megszorítások közepette kellene érdemi választ adnia a tüntetők követeléseire.
Macron a mérlegen
Soós Eszter Petronella szerint Emmanuel Macron tízéves elnökségének külpolitikai és európai uniós eredményei jelentősebbek lehetnek a belpolitikai teljesítményénél. Úgy értékelte, hogy a 2017-es sorbonne-i beszédében felvázolt európai stratégiai autonómia irányába történt előrelépés, az intézményi reformok azonban elmaradtak. Franciaországban a munkanélküliség mérséklése mellett nem sikerült végrehajtani a tervezett nagy szerkezeti átalakításokat, a nyugdíjreformot is felfüggesztették, az államháztartás pedig a hiány és az adósság szempontjából rosszabb helyzetben van, mint Macron hivatalba lépésekor.
A szakértő szerint Macron elnök történelmi megítélése ezért belpolitikailag kedvezőtlen lehet.
A következő elnökválasztásról kijelentette: ha most vasárnap tartanák, Marine Le Pen nyerne, mert az akkori második fordulós felmérések szerint Jean-Luc Mélenchonnal és a centrista Édouard Philippe-pel szemben is győzne. Hozzátette ugyanakkor, hogy a jelöltek mezőnye és az erőviszonyok a kampány során még jelentősen változhatnak.
Egy esetleges Le Pen-elnökségtől komoly belpolitikai és uniós konfliktusokat vár, különösen az alkotmányos népszavazások és a francia uniós befizetések csökkentésének terve miatt. Szerinte azonban a pénzpiacok, az államadósság finanszírozási kényszere és Franciaország európai együttműködéshez fűződő érdekei korlátoznák Le Pen mozgásterét. A szakértő kiemelte, hogy a Nemzeti Tömörülés programjából már kikerült az európai uniós és az euróövezeti kilépés terve.
Le Pen politikáját ebből a szempontból a Fideszéhez hasonlította: a nemzeti hatáskörök erősítésére és az uniós intézmények szerepének átalakítására törekedne. Soós szerint mindez súlyos uniós vitákhoz vezethet, de nem gondolja, hogy Le Pennek érdeke lenne az Európai Unió felbomlasztása.