A szabadság társadalmi és politikai feltételeiről, az Orbán-rendszer kialakulásának okairól és a 2026-os kormányváltás utáni feladatokról beszélgetett Lakner Zoltán politológus, szociálpolitikus és Madlovics Bálint, a CEU Demokrácia Intézetének kutatója A szabadság állama című esszékötet bemutatóján, a Konvent vitasorozatának rendezvényén.
A beszélgetést vezető Béndek Ábris arra kereste a választ, miért nem bizonyult tartósnak az 1989-ben létrejött demokratikus berendezkedés, és hogyan lehetne elkerülni a korábbi hibák megismétlődését. Madlovics szerint az Orbán-rendszer az egyéni szabadság és az intézményi autonómia felszámolására épült: a politikai versenyt korlátozta, a gazdasági érvényesülést pedig a hatalomhoz való lojalitástól tette függővé.
A kutató az egyik alapvető hibának az aránytalan, vegyes választási rendszert nevezte,
amely szerinte megnehezítette új politikai szereplők megjelenését, és lehetővé tette, hogy a Fidesz 2010-ben kétharmados parlamenti többséget szerezzen. Lakner egyetértett az intézményi problémák jelentőségével, de hangsúlyozta, hogy az Orbán-rendszer a társadalmi mobilitást is akadályozta, növelte az egyenlőtlenségeket, és a közszolgáltatások működésén keresztül is korlátozta az emberek életlehetőségeit.
A két politológus között elsősorban abban alakult ki hangsúlybeli különbség, hogy mi vezetett a 2010 előtti demokrácia meggyengüléséhez. Lakner szerint az 1989-es rendszerváltás után tömegek veszítették el megélhetésüket, egész térségek szakadtak le, miközben a politikai elit nem adott megfelelő választ a társadalmi bizonytalanságra.
Különösen a 2002 és 2006 közötti időszakot tartotta elszalasztott lehetőségnek a társadalmi stabilitás megteremtésére.
Madlovics ezzel szemben úgy érvelt, hogy a gazdasági visszaesés önmagában nem magyarázza az autokrácia kialakulását, hiszen más kelet-európai országokban súlyosabb válságok után sem épült ki a magyarországihoz hasonló rendszer.
A résztvevők az Orbán-kormányok szuverenitásra és biztonságra épülő politikai kommunikációját is bírálták: Madlovics szerint az a hatalomkoncentráció igazolását szolgálta, Lakner pedig arra figyelmeztetett, hogy a rendszer valós társadalmi félelmekre és biztonságigényre tudott építeni. A jövőt illetően Madlovics az arányosabb választási rendszert, a politikai és gazdasági verseny erősítését, valamint az egyéni döntési lehetőségek bővítését szorgalmazta; míg Lakner azt emelte ki, hogy
a demokratikus intézmények csak akkor maradhatnak tartósak, ha az állampolgárok a mindennapi életükben is megtapasztalják a szabadság előnyeit.
Mindketten hangsúlyozták, hogy a 2026-os politikai fordulat önmagában nem garantálja a demokrácia hosszú távú fennmaradását.