Nincs felkészítve a magyar társadalom arra, amit az ügynökakták korlátlan hozzáférése és nyilvánossá tétele jelent – mondta Vörös Tamás politológus az Árral szemben legújabb adásában a Különutas csatornán.
Móna Márk vendége arról beszélt a műsorban, hogy Magyar Péter egy személyben szeretne dönteni arról, ki a jó és ki a rossz fideszes, kifejtette a véleményét az amerikai választásokról, illetve a republikánusok helyzetéről, de szóba került Feledy Botond menesztése is a Külügyi Intézet éléről.
A beszélgetésben kiemelt figyelmet kapott Feledy Botond ügye, akinek korábbi, az Orbán-kormány minisztériumaihoz kötődő céges megbízásait utólag kezdték kifogásolni. Vörös úgy értékelte, hogy Magyar Péter politikai szempontok alapján próbál különbséget tenni az elfogadható és az elutasítandó volt fideszesek között, ami szerinte kiszámíthatatlanná teszi a személyi döntéseket. A politológus Feledy távozásának kezelését nyilvános megalázásnak nevezte, és úgy vélte,
az ügy Orbán Anita külügyminiszter mozgásterének korlátozottságára is utalhat.
A műsor másik fő témája az amerikai félidős választások eredménye volt, amelyet a résztvevők Donald Trump és a republikánusok súlyos politikai kudarcaként értékeltek. Vörös szerint a választói döntéseket elsősorban nem ideológiai kötődések, hanem az aktuális ügyek és a kormányzati teljesítmény megítélése határozza meg. Párhuzamként a Tisza Párt magyarországi győzelmét említette, amely mögött szerinte különböző politikai hátterű, de Orbán Viktor leváltásában egyetértő választók álltak össze.
A beszélgetés végén az állambiztonsági ügynökakták nyilvánosságra hozataláról esett szó. Vörös alapvetően fontosnak tartotta a múlt feltárását, ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a fennmaradt iratok töredékessége és az egykori beszervezések eltérő körülményei miatt
nem lehet minden érintettet azonos erkölcsi megítélés alá vonni.
Úgy fogalmazott, a nyilvánosságra kerülő nevek között a diktatúra tudatos kiszolgálói és kényszer hatására beszervezett áldozatai egyaránt lehetnek. A politológus szerint a társadalmat alaposabb történelmi tájékoztatással kellett volna felkészíteni az iratok megismerésére, hogy a feltárás ne pusztán újabb politikai és személyes konfliktusokhoz, hanem a múlt árnyaltabb megértéséhez vezessen.