Kéri László politológus az Index Pillanatkép című műsorában úgy értékelte, hogy az új kormány elszámoltatási folyamata az első hónapok nehézségei után az elmúlt napokban fordulóponthoz érkezett. Szerinte a Tisza egyik legfontosabb választási ígérete a korábbi rendszer felelőseinek elszámoltatása és a jogellenesen megszerzett vagyon visszaszerzése volt, amellyel szemben jelentős társadalmi várakozás alakult ki. Úgy vélte, a kezdeti lassúság részben abból fakadt, hogy az igazságszolgáltatás és más kulcsintézmények vezetésében megmaradtak a korábbi rendszerhez kötődő szereplők, ezért szerinte a Tiszának már a kormányzás elején határozottabb intézményi átalakítást kellett volna végrehajtania.

A politológus a Jellinek Dánielt, Seszták Miklóst és Hankó Balázst érintő eljárásokat, valamint az MVVH működésének megindulását már annak jeleként értékelte, hogy

az elszámoltatás érdemi szakaszba lépett.

A Fidesz ezzel szembeni, az MVVH-t az ÁVH-hoz hasonlító kommunikációját olyan stratégiának nevezte, amellyel szerinte a volt kormánypárt az eljárások hitelességét próbálja megkérdőjelezni

Kéri ugyanakkor problémásnak tartotta Magyar Péter szerepét az elszámoltatás kommunikációjában. Kifogásolta, hogy a miniszterelnök maga jelentette be a „tisztító tűz” újabb szakaszát és előre beszélt börtönbüntetésekről, mert szerinte ezzel azt a látszatot kelti, hogy a kormányfő nem független az ügyészségi és más igazságszolgáltatási eljárásoktól.

Tágabban Magyar Péter kormányfői működését egy tanulási folyamatként írta le;

szerinte Magyar két és fél év alatt megtanulta a kiélezett választási kampány vezetését, az azonnali reagálást és a politikai támadások visszaverését, ám ezek a tulajdonságok kormányzati pozícióban gyakran kontraproduktívak. Kéri László megfogalmazása szerint Magyarban a „kampány-Péter” még nem tűnt el, miközben a „kormány-Péter” még nem épült fel teljesen. Úgy látja, előre megtervezett parlamenti felszólalásokban és nemzetközi tárgyalásokon már megjelenik a megfontoltabb kormányfői szerep, közvetlen politikai konfliktusokban viszont Magyar gyakran visszatér a kampányban kialakított, gyors és konfrontatív kommunikációhoz.

A politológus szerint Magyar Péternek azt is meg kell tanulnia, hogy miniszterelnökként egy közösségi médiás kommentje vagy személyes véleménye is könnyen kormányzati állásfoglalásként értelmezhető, ezért világosabban kellene elválasztania magánemberi és kormányfői megszólalásait. Kéri év végéig adna időt ennek a szerepváltásnak, mert szerinte

a kormányzói magatartás elsajátítása önmagában attól nem történik meg, hogy valakit megválasztanak miniszterelnöknek.

Összességében az új politikai rendszert is tanulási folyamatként írta le: úgy vélte, a közvéleménynek, a sajtónak és az elemzőknek is el kell szakadniuk attól a szemlélettől, amelyben minden politikai fejleményt kizárólag jónak vagy rossznak minősítenek. Kéri hangsúlyozta, hogy számára a legfontosabb változás az Orbán-rendszer bukása, de ebből nem következik, hogy az új rendszer minden elemével egyet kell érteni; szerinte az új kormány működését és hibáit már önállóan, az új politikai helyzet követelményei alapján kell megítélni.