BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kívánatos lenne, hogy a vitanap ne csak a nevében legyen vitanap, hanem valóban legyen alkalmas hosszú és kimerítő vitára abban a kérdésben, amit kitűztünk magunk elé. Nagy érdeklődéssel, nagy figyelemmel hallgattam a miniszter úr bevezető gondolatait, és igen sajnálom, hogy az én kritikai észrevételeimre nem fog tudni válaszolni, hiszen röviddel utána elment a teremből. Köszönöm, hogy az államtitkár úr itt van. Azt gondolom, hogy a miniszter úr beszédéhez pontról pontra olyan megjegyzéseket kívánok fűzni, amelyeket nagyon szerencsés lenne, ha ő is hallana, és reagálna rá.

Köszönet illeti a szocialista képviselőcsoportot, hogy ezt a kérdést idehozta vitanap formájában, jóllehet pár nap múlva, pár hét múlva, heteken belül az Európai Szociális Charta országgyűlési határozati javaslat formájában napirendre kerül a parlamentben. De tudjuk, hogy a parlamenti üzemmód nagyon feszített, ezért szerencsés, hogy részletesen vitatkozhatunk egy ilyen vitanap formájában.

Ami a szociális jogokat illeti, azt gondolom, hogy Magyarország a jogok dolgában nem áll rosszul. Ha szűken a jogokat vesszük, akkor azt hiszem, hogy ezt a bizonyos Európai Szociális Chartát rövidesen aláírhatjuk. De van a tényeknek egy másik síkja, másik metszete, amely azt gondolom, hogy sokkal több figyelmet érdemel, ugyanis a valóság, a gyakorlat az, hogy valóban milyen szociális viszonyok között élünk, és itt bizony sok büszkélkednivalóra nincs okunk.

(10.30)

A miniszter úr bevezető gondolataiban is szerepeltek drámai tények a munkanélküliséggel kapcsolatban, azzal kapcsolatban, hogy a foglalkoztatás mértéke jóval alacsonyabb, mint az európai átlag, a szegénységgel, a leszakadtakkal, a hajléktalanokkal kapcsolatban. Nagyon fontosnak tartanám, hogy az Európai Szociális Chartához Magyarország egy magyarországi szociális charta megalkotásán keresztül tudjon eljutni. De sajnos egy ilyen magyarországi szociális charta megalkotására jelenleg semmiféle esélyt, reményt nem látok.

Amiről a vitanap keretében szólni szeretnék, az az, hogy milyen szociálpolitikát vagy tágabb értelemben milyen társadalompolitikát követ a jelenlegi kormány. Valóban a szociális Európába vezet-e az az út, amelyet a jelenlegi kormány választott? Ha egy mondattal, tömör mondattal kell kifejeznem a jelenlegi gyakorlatot, azt mondom, hogy ez a kormány középre figyel úgy, hogy ezenközben elengedi az igazán rászorultak kezét. A kormány és a miniszter úr is nagyon büszke azokra az intézkedésekre, amelyeket tavaly nyártól folyamatosan megcsináltak, megalkottak lépésről lépésre. Én pontról pontra szeretném ezekhez az intézkedésekhez a kritikai észrevételeimet hozzáfűzni.

Először: a kormány büszke arra, hogy a családok számára a gyermekellátáshoz visszahozta az adórendszerbe az adókedvezményt. Amikor tavaly erről a kérdésről tárgyaltunk, nagyon sokszor figyelmeztettük a kormányt, hogy az adókedvezményt nem tudja mindenki igénybe venni, hogy pont a legrászorultabb családok nem tudják igénybe venni. Azóta ez már egy bevezetett, élő gyakorlat. Bizonyos rétegek, például a rokkantnyugdíjból élő, de kiskorú gyermeket eltartó rétegek ellehetetlenült helyzetbe kerültek, hiszen miközben az adókedvezményt bevezette a kormány, a családi pótlékot nem emelte. Ha valakinek ma Magyarországon 30-35 ezer forintos rokkantnyugdíjból kell eltartania gyereket vagy gyerekeket, és nem emelkedik a családi pótlék mint kiegészítő jövedelemforrás, nem számíthat önkormányzati segítségre, azt gondolom, hogy kritikussá válik a családfenntartási képessége.

Másodszor: a kormány büszke rá, hogy tandíjmentességet vezetett be a felsőoktatásban. A tandíjmentességet általában mint az esélyegyenlőség megteremtése irányába tett jelentős lépést szokta hangsúlyozni. Ehhez képest az igazán elesett, igazán segítségre szoruló rétegeknél nem a felsőfokú oktatásba való bekerülés, hanem már az általános iskola elvégzése okoz problémát. Az okoz problémát, hogy a középiskolát az ebből a rétegből származó gyerekeknek csak egy nagyon elenyésző töredéke tudja elérni. Amikor a tandíjmentességet a kormány elrendeli, igenis a magas jövedelemmel, a jobb anyagi körülményekkel rendelkező családoknak ad kedvezményt.

Harmadszor: említette a miniszter úr, hogy lakáskedvezményeket biztosít, első lakáshoz jutáshoz való kedvezményt biztosít, megpróbál ezen a területen segíteni. Nem szólt arról, hogy a szociális bérlakások gondjának megoldásával kapcsolatban semmiféle hathatós beavatkozást, intézkedési programot, tervet nem készít, nem nyújt segítséget; hogy nagyon sok családot a kilakoltatás veszélye fenyeget, és hogy ezen a területen igazán a kormány nem ad segítséget a rászorulóknak.

Negyedszer: büszke a kormány arra, hogy átalakította a családtámogatások rendszerét. Éppen a közelmúltban, az elmúlt héten üzente meg - bocsánat, pontosan ezen a héten üzente meg -, hogy újból bevezetésre kerül a gyed. Zárójelben jegyzem meg, hogy a parlament még nem a kidolgozott ellátásról döntött, hanem csak egy ígéretről, egy országgyűlési határozati javaslatról. A gyeddel kapcsolatban ugyanaz a problémánk, ami a családi pótléknál előkerült. Ha a gyed bevezetése azzal a következménnyel jár, hogy nem emelkedik a gyes értéke, hogy elértéktelenedik az az univerzális ellátás, amihez minden kismama hozzájuthat, akkor ez megint csak a magasabb jövedelmű, jobb helyzetben lévő családok irányába tett gesztus és engedmény.

Ötödször: a miniszter úr beszélt arról, hogy a kormány javítja az idősek szociális biztonságát. Mindannyian emlékszünk azokra a vitákra, amelyek fél évvel ezelőtt ebben a Házban zajlottak a nyugdíjemelés mértékét illetően. Annak a döntésnek, hogy differenciált nyugdíjemelést rendelt el a kormány, és megváltoztatta a régi törvényi szabályozást, az lett a következménye, hogy a nyugdíjasok 80 százaléka rosszabbul járt a megváltoztatott feltételek mentén, mint járt volna.

Amikor a gondokat sorolgatom, a miniszter úr is beszédében eljutott oda, hogy a szociális szolgáltatások fejlesztése az, amit meg kell valósítani, hogy tudniillik ezen a területen kell több segítséget nyújtani, családsegítő központok, gyermekjóléti szolgálatok fejlesztése területén. Tisztelt képviselőtársaim, ezek a feladatok az önkormányzatoknál jelentkeznek. A szociálpolitikai terhek java része, ha nem egésze, az önkormányzatokra hárul. Állítom, hogy ez a kormány nem adja meg a kellő segítséget az önkormányzatoknak ahhoz, hogy színvonalasabb szociálpolitikai munkát tudjanak végezni. Sem forrást nem ad ehhez, sem arra nem figyel, hogy azokat az embereket támogassa, akik szociális munkával foglalkoznak. Sajnálatosan gyenge az érdekérvényesítő képessége azoknak a rétegeknek, akiket ez a helyzet érint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rokonszenves szlogeneket mondani, amiben konszenzust tudunk találni, egyszerű. Ezek a rokonszenves szlogenek, mint szociális biztonság, szolidaritási elv, esélyegyenlőség az Európai Szociális Chartából lehívhatók. A dolog tartalmát kell megnézni: hogy azok az intézkedések, amelyeket egy adott kormány tesz, ebbe az irányba hatnak következményképpen, vagy ettől eltérő irányú hatásúak lesznek. Az előző kormányt a jelenlegi máig visszatérően vádolja azzal, hogy az előző években szegénypolitikát folytatott. Egyetlen kormány sem folytat szegénypolitikát szívesen, de azt gondolom, hogy ha a magyar lakosság egyharmada a szegénység küszöbhatárán, illetve az alatt él, akkor a kormánynak kötelessége szegénypolitikát is folytatni, a rászorultakra is odafigyelni.

A miniszter úr veszélyként említette a társadalom kettészakadását. Azt gondolom, a szabaddemokraták azt gondolják, hogy az a folyamat, az az intézkedéssorozat, amelyet a kormány elindított, a társadalom kettészakadásának felgyorsulása irányába hat. Komolyan kellene venni, hogy minden mai rossz döntésnek holnap, de lehet, hogy már ma szociális vonatkozásban szaporodnak a hatásai. Nagyon fontos lenne, hogy a közös elvek mentén, a források felhasználásának konszenzusos elvei mentén, a cselekvés tartalmában megállapodva minden egyes szereplő, az állam, az önkormányzat, a szolgáltatásban részt vevők és a szolgáltatást igénybe vevők közösen alkossák meg azt a konszenzusos csomagot, amelyet nevezhetünk egy magyarországi szociális chartának.

(10.40)

Van jó példa a kezünkben: a főváros már évekkel ezelőtt megalkotta a fővárosi szociális chartát. (Révész Máriusz: Látszik is!) Csak zárójelben teszem hozzá: lehet, hogy a mai politikai helyzetben, a mai politikai erőviszonyok mentén ma már a fővárosban sem lenne erre lehetőség.

Ott kezdtem a beszédemet, hogy jó lenne az európai chartához egy konszenzussal elfogadott magyarországi szociális chartán keresztül csatlakozni, és ott fejezem be, hogy sajnálatos módon - a kormány intézkedéseit ismerve - erre ma már nem sok lehetőséget látok.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu