UJVÁRI SZILVIA (TISZA): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Október 4-én volt 16 éve annak a napnak, amelyet az országban, különösen a választókerületemben soha senki nem felejt el. Aznap ugyanis hazánknak egyik legszomorúbb tragédiáját kellett átélnie: 2010-ben azon a napon, nem sokkal dél után átszakadt az Ajkai Timföldgyár tározójának a gátja, és közel egymillió köbméternyi maró, lúgos vörösiszap zúdult Kolontárra, Devecserre és Somlóvásárhelyre egyetlen óra alatt.

Ez volt a XXI. századi Magyarország legsúlyosabb ipari és ökológiai katasztrófája. Tíz ember veszítette az életét. Egy testvérpár, akiket jószágaik mentése közben nyelt el az a maró lúg. Egy bátor honfitársunk hősiesen indult egy asszony és gyermeke megmentésére, de az iszap által alámosott hídnál ő is az életét vesztette. A mindössze 14 hónapos Angyalkát pedig az édesanyja karjából ragadta el a mérgező ár.

A mai napig szívszorító ezeket a mondatokat kimondani, de éppen ezért kell erről beszélnünk, hogy a történtek soha ne merüljenek feledésbe. Az emberi életek elveszítése a legfájdalmasabb, de a túlélők közül is rengeteg honfitársunkat ért példátlan veszteség. Mintegy 300 házat kellett elbontani, 300 otthont. Devecserben a Dankó-telepet egyszerűen elsöpörte az iszap, Kolontáron pedig az egykori alsó utcák helyén ma egy csendes, füves park áll, egyetlen megőrzött épülettel emlékeztetve minket arra, ami ott történt. Egész városrészek szűntek meg egyetlen délután alatt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy a mai megemlékezésnek legyen egy egyszerű üzenete. Az ilyen katasztrófa ugyanis nem válogat. A lúgot nem érdekli, ki van kormányon és ki van ellenzékben. Az iszaptenger nem kérdezi meg, ki kire szavazott, és nem is érdekli, hogy kinek rabolja el az életét.

16 évvel ezelőtt is láthattuk, az ország képes összefogni a bajban: katonák, tűzoltók, önkéntesek ezrei mentek oda segíteni, pártállásra való tekintet nélkül. Hálánk és tiszteletünk örökre az övék. Ugyanakkor ki kell mondanom az igazság nehezebbik felét is: az igazi összefogásnak nem a katasztrófa napján kell kezdődnie, hanem akkor, amikor még meg lehet előzni a bajt. A veszély ugyanis a vörösiszap-katasztrófa napján sem a derült égből érkezett, évekkel korábban készültek tanulmányok a felhalmozott lúgtömegről, hogy a tározó megtelt.

(20.50)

A szabályozás hézagos volt, a felelősség pedig szétfolyt a hivatalok között. Tíz halott, megannyi károsult, és a végén homályba veszett, hogy ki viseli a felelősséget. Kolontár és Devecser egész környéke az ott élő honfitársakkal együtt még ma is együtt élnek a tragédia fizikai és lelki sebeivel.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 16 évvel ezelőtt történteknek van következménye napjainkra is. Kolontáron a Torna-patak medrébe a mai napig habzó, fekete, szúrós szagú, veszélyes folyadék ömlik. Ez a csurgalékvíz tele van nehézfémekkel és egyéb mérgező, kezeletlen anyagokkal. 16 éve nem sikerült értékelhető megoldást kidolgozni. A szennyeződések eltávolítása nem történik meg.

A tragédiából visszamaradt anyagok ráadásul nem elég, hogy még ma is károsítják a helyi élővilágot, de a vízgazdálkodást is veszélyeztetik. Mindezek mellett ma Magyarországon új, nagy kockázatú ipari beruházások is zajlanak. Gondoljanak a katódgyárakra és az akkumulátorüzemekre, amelyek sokszor gyorsított eljárásban épültek, a helyi közösségek megnyugtató tájékoztatása nélkül.

Ezért kell a vörösiszap-tragédiából tanulnunk és felelősen cselekednünk a jövőben. Ugyanis, ha a kockázat mellé hézagos szabályozás, gyenge ellenőrzés, hiányos tájékoztatás és urambátyámviszonyok társulnak, annak előbb vagy utóbb meg fogjuk fizetni az árát; nem feltétlenül mi, akik itt ülünk a parlamentben, hanem a honfitársaink ezrei, akik a helyszínen élnek, dolgoznak és gyermeket nevelnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ezzel a felelős magatartással tudunk méltó módon emlékezni Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely tragédiájára. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban. Járosi Péter felállva tapsol.)

Forrás: parlament.hu