DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én megkísérlem megadni a választ vagy a válasz egy részét Hargitai képviselő úr kérdéseire. Személyeskedés nélkül egy személyes jellegű gondolatom van.

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Azért a Fideszben államtitkárként, miniszterhelyettesként eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul, mint ahogy a TISZA-frakció nagyon sok képviselőjének fideszes érintettségben eltöltött évei sem múltak el, nem is múlhatnak el nyomtalanul. Ezeket a magatartásformákat, ezeket a megoldástervezeteket ott tanulták. Ugyanis ez tipikusan az a mintázat, amikor egy befolyásos személy vagy egy komolyabb nyomásgyakorló csoport részéről hirtelen felmerül egy igény, és akkor villámgyorsan át kell tolni a Házon, hogy úgy szaladjon át a lövedék az ellenzék fején, hogy mire feleszmélne, már vége. (Velkey György László: Micsoda? Kicsit erős.) Nagyjából ez a történet lényege. Meg akkor is úgy kell gólt rúgni, amikor az ellenfél már nem tud rá válaszolni. Valóban, hova, mire ez a nagy sietség? Nem hiszem, hogy itt néhány hét időmúlás jóvátehetetlen károkat okozna.

De mielőtt egy kicsit belemennénk ennek a mélyére, azért hadd említsek meg egy olyan körülményt, amely kicsit távolról tartozik ehhez a javaslathoz, de ha már itt, az MBH-ban szóba került, akkor nem tudom megállni, hogy nagyobbrészt személyes tapasztalataimat ne osszam meg önökkel. Annak idején, talán körülbelül egy éve ezt élőszóban megtettem az MNB egyik illetékese felé is, mert nem akartam azzal az esetleges rossz lelkiismerettel élni, hogy ha valami az én ízlésem hiányában elcsúszik, akkor annak honfitársaink tömegei fogják kárát látni. Kíváncsi lennék, hogy az MBH Bank számlakezelései vajon rendben vannak‑e az ön információi szerint, pénzügyminiszter úr. Nem, ez nem felelősségre vonás jellegű, akkor egész más hangsúllyal szoktam beszélni. Csak itt az ügyfelek, akár a természetes személyek, akár a jogi személyek részéről felmerültek olyan problémák, különösen tavaly nyár elejétől, közepétől kezdődően… ‑ és ezek az én személyes tapasztalataimmal megegyeznek, mert akkor még ennek a banknak ügyfele voltam, de már nem vagyok az, saját jól megfontolt érdekemben más döntést hoztam. Nagyon nehezen tudtam egyébként megszüntetni a lakossági számláimat.

Szóval, az volt a lényeg, hogy elég kreatívan változott a számlaegyenleg. Tehát sokszor az, amit én a netbankomon láttam, az nem egyezett azzal, mint amit az ügyintéző a telebankon keresztül mondott. Vagy volt olyan is, hogy háromféle szám forgott: amit én sms-ben láttam, ami a netbankon volt, meg amit a telebankon mondtak, az három különböző számsor volt. Tehát igazából úgy éreztem, hogy a szerencsefaktor megnő, hogy ha szerencsém van, akkor nagyjából megmarad a pénzem, ha nem, akkor nem. Szerény számításaim szerint kemény 13 ezer erős vagy kevésbé erős magyar forinttal károsítottak meg engem, de ért már nagyobb kár is, úgyhogy ezt azért túlélem. Ha ez lesz a legnagyobb baj az életemben, akkor ezt most látatlanban aláírom. De rengeteg ügyfélpanasz érkezett, rengetegen váltottak bankot, és szinte követhetetlen és érthetetlen volt, hogy 2025-ben a technika meg az internet jelenlegi színvonalán hogyan fordulhat ez elő egy európai uniós tagállamban. Ha már az MBH szóba került, akkor ezt feltétlenül meg kell említenem. Nem megyek mélyebbre, mert nem szeretném magam perek tömegének kitenni. Vicces lenne, ha az MBH még a jövő hetet is leperelné rólam, holott csak és kizárólag az igazat mondom.

Na most, én nem véletlenül mondtam azt ennek a ciklusnak a legelején, épp a miniszterelnök úrhoz intézett e ciklusbeli első napirend előtti felszólalásom keretében, hogy amennyiben a legkisebb gyanú felmerül arra, hogy az állam bármilyen típusú tulajdonjogviszonyba vagy hitelviszonyt megtestesítő jogviszonyokba be akar engedni külföldi szereplőket, külföldi befolyást ‑ és nem csak a direkt állami vagyon esetleges értékesítéséről beszélek ‑, akkor azt a parlament előzetes négyötödös felhatalmazásához kellene kötni az állami vagyon, a legkisebb vagyonelem biztonsága érdekében.

Én is kérdezem öntől, tisztelt miniszter úr, hogy amikor az MNV Zrt.-hez átkerülnek ezek a vagyonelemek, akkor mit terveznek ezzel. Tehát ha ilyen gyorsan be tudták nyújtani, akkor csak van arra tervük, hogy az MNV Zrt.-hez visszakerülő vagyonelemeknek, amelyek 140-150 milliárd körüliek lehetnek, ha minden igaz, ezeknek milyen sorsot szánnak. És ez még akkor is érdekes, ha döntő részben kötvényekről beszélünk, tehát hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokról. Való igaz, hogy 2013-ban történt egy 136 milliárdos tőkeemelés, ami akkoriban nagy port vert fel. Régen volt, régen történt, kevesen emlékeznek már rá. Aztán a Magyar Bankholding, az érintett bankok egykori tulajdonosa valamikor 2022 környékén egy 190 milliárdos kötvénykibocsátást hajtott végre. Ebből 140-150 milliárdot akarnak áttolni most, ha jól értjük ‑ javítson ki, ha tévedek, miniszter úr ‑ az MNV Zrt.-hez. Mi a terv? Tehát oké, most önök úgy gondolják, hogy megmentik az állami vagyonnak ezt a részét, de mi lesz aztán?

Tehát ez most megtörténik, ezt a törvényt nyilvánvalóan rendkívüli sürgősséggel áttolják, ebben önöket meggátolni nem lehet, az ellenkezőjéről meggyőzni önöket nem lehet, hiszen ezeket a jól bevált fideszes technikákat alkalmazza a TISZA-kormány is. És mi lesz utána? Tehát nyugtasson meg minket, de az igazsággal! Ne úgy tekintse, hogy ez a kampány része, és akkor elmond valamit, amiről aztán majd néhány hét vagy hónap múlva kiderül, hogy egy szó sem volt belőle igaz. Azért 140-150 milliárd forintos vagyontömegnél jóval kisebb összeg is felkelti az ellenzék érdeklődését.

(13.20)

Szóval, mit terveznek ezzel? Mi lesz ennek a jövője? Milyen vagyonkezelésre lehet számítani? Erre válaszoljon, nagy tisztelettel kérem ezt öntől, tisztelt miniszter úr. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)

Forrás: parlament.hu