KISS JÁNOS (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A T/961. számú törvényjavaslat rendkívül fontos kérdéseket helyez a középpontba. Hogyan tudjuk megvédeni az állam vagyonát? Hogyan tudjuk érvényesíteni az állami befektetők érdekeit, és hogyan biztosíthatjuk, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás során valóban a közérdek érvényesüljön? E tekintetben különösen fontosnak tartom a törvényjavaslatnak a befektetési alapokra, magántőkealapokra és az ezekben való állami részvételre vonatkozó rendelkezéseit.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magántőkealap önmagában nem elvetendő konstrukció. Piacgazdaságban szükség van olyan befektetési formákra, amelyek hosszú távon képesek finanszírozni vállalkozásokat, beruházásokat, gazdaságfejlesztési programokat. A kérdés nem az, hogy van‑e szükség magántőkealapokra. A kérdés az, hogy mi történik akkor, amikor a magántőkealapokba közpénz kerül. Ki dönt annak felhasználásáról? Ki ellenőrzi a befektetéseket, ki viseli az esetleges veszteségeket? És legfőképpen: milyen lehetősége van az állami befektetőnek akkor, ha úgy ítéli meg, hogy az alapkezelő nem megfelelően gazdálkodik a rá bízott vagyonnal?

Ezek nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati kérdések. Idevonatkozó számítások szerint 2024 végéig legalább 1300 milliárd forintnyi állami forrás, magyarul: közpénz került magántőkealapokba. Természetesen önmagában ez nem jelenti azt, hogy minden ilyen befektetés hibás vagy veszteséges lett volna, de azt igenis jelenti, hogy az államnak megfelelő ellenőrzési és érdekérvényesítési eszközökkel és garanciákkal kell rendelkeznie. A korábbi szabályozás egyik fontos hiányossága éppen ezen a területen jelentkezett. A befektetési alapok kezelésének átadásához korábban 75 százalékos jóváhagyás kellett, ez a küszöb most 60 százalékra csökken.

Csakhogy maradt itt egy alapvető probléma. Mi történik akkor, ha a befektetők le akarják váltani az alapkezelőt, de maga az alapkezelő viszont nem hajlandó együttműködni? Egy olyan rendszerben, ahol a befektető jelentős vagyont bíz egy szolgáltatóra, nem lehet megfelelő megoldás, ha a szolgáltató együttműködésének hiánya akár tartósan megakadályozhatja a kezelőváltást. A mostani törvényjavaslat erre ad új jogi választ. Kimondja, hogy a befektetési jegyek tulajdonosainak legalább 60 százalékos kezdeményezése esetén az alapkezelő köteles átadni az alap kezelését egy másik, erre alkalmas kezelőnek. Ha pedig 20 napon belül nem születik meg a szükséges szerződés, a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti hatáskörében határozattal rendezheti az átruházást. A kezelőváltás időpontja legfeljebb a kezdeményezést követő 60. nap lehet. Ezek kézzelfogható változások a befektetői jogok érvényesíthetősége érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat lényeges eleme továbbá a 90 napos átmeneti védelem. A szabályozás meghatározott feltételek mellett korlátozza, hogy az alapkezelő újabb vagyoni hozzájárulás teljesítését kérje a befektetőktől. Ennek különösen az állami hátterű befektetések felülvizsgálatakor van jelentősége, hiszen egy állami befektetőnek időre van szüksége ahhoz, hogy megvizsgálja, milyen befektetésekbe került a pénze, milyen kötelezettségeket vállalt, milyen kockázatokkal kell számolnia, és indokolt‑e az alapkezelő lecserélése. A 90 napos szabály nem törli el a korábban vállalt kötelezettségeket, de időt biztosít azok áttekintésére, és korlátozhatja a további pénzkiáramlást. A közvagyon védelmének ugyanis nemcsak a már bekövetkezett esetleges veszteségek vizsgálatáról kell szólnia. A közvagyon védelme azt is jelenti, hogy képesek vagyunk időben felismerni és kezelni a kockázatokat.

Ugyanez a szemlélet jelenik meg az Eximbank és a Magyar Fejlesztési Bank szabályainak módosításában is. Az állami kezesség nem lehet indok arra, hogy elmaradjon a megfelelő biztosítékok vizsgálata. Az állami garancia ugyanis végső soron a központi költségvetés számára is kockázatokat jelenthet. Fontosnak tartom a szövetkezeti hitelintézeti integráció lezárását is, amelynek során a megszűnő integrációs szervezet vagyona az államhoz kerül a hitelezői igények rendezése mellett, és annak kezelését a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő végzi.

A mostani törvényjavaslat nem old meg automatikusan minden, a magántőkealapokkal kapcsolatos problémát, nem helyettesíti a korábbi befektetések részletes átvilágítását, nem bizonyítja önmagában a múltbeli gazdálkodás szabálytalanságait, és nem jelenti a közpénzek automatikus visszaszerzését, de a törvényjavaslat új eszközöket teremt ahhoz, hogy az állami befektetők hatékonyabban léphessenek fel saját vagyoni érdekeik védelmében.

A következő feladat tehát az, hogy ezekkel az eszközökkel felelősen, átláthatóan és ellenőrizhető módon éljenek az érintett intézmények, mert a közpénz nem válik magánpénzzé attól, hogy egy befektetési konstrukcióba helyezik. A közvagyon védelme nem pusztán tulajdonosi kérdés. A közvagyon védelme közbizalmi kérdés is.

A TISZA programjának világosan megfogalmazott céljai között szerepel, hogy az állam felelős gazdája legyen a rá bízott közvagyonnak, és hogy a közpénzek felhasználása átlátható, ellenőrizhető és elszámoltatható legyen. Programunk vállalásai között szerepel a korrupció elleni fellépés. Ebben a törvényjavaslatban megerősítjük az állami hátterű befektetők jogait, megkönnyítjük az alapkezelők leváltását.

A közvagyon védelme tekintetében a javaslat eszközöket ad a meglévő befektetések ellenőrzéséhez, kezelésük megváltoztatásához, az átláthatóság érdekében szabályozza a kezelőváltás eljárását. A felelős állami gazdálkodás tekintetében az MFB és az Eximbank esetében lehetővé teszi a kockázatokhoz igazodó további biztosítékok alkalmazását. A közpénzek jobb társadalmi hasznosulása tekintetében pedig a vagyon védelme közvetetten hozzájárulhat ahhoz, hogy összességében több állami erőforrás maradjon közfeladatokra.

Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt törvényjavaslat konkrét problémára ad választ, miként érvényesítheti egy állami hátterű befektető a jogait akkor, ha a vagyonát kezelő szervezet működését meg kívánja változtatni. A javaslat lehetővé teszi, hogy a befektetők meghatározott többsége kezdeményezze az alapkezelő leváltását, és hogy az eljárás az alapkezelő együttműködésének hiányában se akadjon el. Ez azonban csak az egyik része az előttünk álló feladatnak.

Ugyanilyen fontos a korábbi befektetések átvilágítása, a tényleges tulajdonosi viszonyok feltárása és az esetleges jogsértések törvényes kivizsgálása. A működő állam nemcsak finanszíroz, hanem ellenőriz is. Az emberséges állam pedig arra törekszik, hogy a közösség vagyonából a közösség részesüljön, mert a közvagyon nem önmagáért való. A közvagyonnak az embereket kell szolgálnia. Kérem és javaslom, hogy az Országgyűlés a T/961. számú törvényjavaslatot szíveskedjen támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokban.)

Forrás: parlament.hu