Kedves Mr. Rákay Kálmán!
Maga a földmutyistáknak járó Arany Málna díjat is behúzta, úgy látom, és éppoly tehetségtelen ebben a szakágban is, mint a filmművészetben.
Régi viszonyunkra való tekintettel hadd gratuláljak a napvilágot látott újabb kapufához, és a térség országgyűlési képviselőjeként hadd hívjam fel a figyelmét egy másik közeli településünkre is… a napfényes Pálhalmára. A börtönkomplexum egész évben várja az ország kifosztásában megfáradt, pihenésre vágyó kedves „vendégeit”. Csupán öt perc autóval a Ön földjeitől.
Miközben angol lordnak öltözve végigvonaglott a gyár folyosóján, hogy aláírja a telekszerződést, vajon belegondolt egy percre is, hogy a fal másik oldalán a becsületes melósoknak 241 évet kellene dolgozniuk ezért az 1,45 milliárd forintért?
Nekik ugyanis nincs Szijjártó „tesókájuk”, aki a fülükbe súgja a tuti tippet. Nekik nincs Maybachjuk, csak két dolgos kezük, amivel eltartják a szeretteiket. Ahogy azok a vasműs dolgozók is csak ezt akarták, akik Nagy Mártonék csodás közreműködésének köszönhetően utcára kerültek a Liberty Steel károsultjaiként! Nyugodtak lehetnek afelől, hogy ott is megtesszük a megfelelő lépéseket!
Szóval így dolgoztak Önök a választók jólétéért ebben a régióban. Miközben DPK-s NER-nyaloncként még több száz millióval is kitömték Önöket, hogy aztán gyalázkodjanak, és mások becsületébe gázoljanak.
Ezek után nemhogy Árpa Attilával nem kötekednék, de a formára nyírt pofázmányomat alapállásba helyezném szélsebesen, és bűnbánó tekintetemet a postaládámra vetném, hogy mikor kerül bele egy idézés…
U. i.: Hallom, felmerült a nevem az Árpa Attilával folytatott „beefben”. Erről csak annyit: inkább tíz kiütés még Attilától, mint tíz perc a maga bármelyik filmjéből.