Magyar Péter 2026. november 9-én, a berlini fal leomlásának 37. évfordulóján beszédet mondott Berlinben, az Allianz Forumban, a Brandenburgi kapu közelében. A Konrad Adenauer Alapítvány 17. Európa-beszédének meghívott szónoka volt; a rendezvény témája Európa jövője és Magyarország uniós szerepe volt. (A teljes beszédet itt nézheti meg.)
A TISZA partján
A miniszterelnök hosszan beszélt németül saját és a TISZA politikai történetéről, példaként állítva azt Európa vezetői elé. Három magatartást különített el: a társadalomtól eltávolodott elitek politikáját, a félelmekre és ellenségképekre építő „tettetett rendszerellenességet”, valamint a demokratikus rendszerkritikát. Saját mozgalmát az utóbbihoz sorolta, hangsúlyozva az emberek meghallgatásának jelentőségét.
Beszédében felidézte politikai indulását és országjárását. „Személy szerint több mint 100 000 emberrel fogtam kezet” – mondta. A választási sikert azzal magyarázta, hogy a választók működő közlekedést, iskolákat és egészségügyet vártak. „Egy rendesen működő ország ígérete sokkal többet jelentett, mint bármilyenféle szépen csengő ideológia.”
A Duna partján
A miniszterelnök hosszan beszélt saját paksi helytállásáról:
„A Duna partján álltam a paksi atomerőműnél,
amely a magyar villamosenergia-termelés 40%-áért felelős, és a rendkívüli hőség, illetve a folyó csökkenő vízszintje miatt a turbinákat egymás után le kellett kapcsolni. Egy bizonyos pontnál már csak egyetlen funkcionáló turbina választott el bennünket attól, hogy az ország legnagyobb erőműve teljes mértékben leáll.
Egy ilyen kiesés a teljes európai villamosenergia-ellátási rendszert veszélyeztette volna,
és a magyar családok, háztartások és kórházak számára nagyon súlyos következményeket jelentett volna.
A műszaki dolgozók és energiaszakértők éjjel-nappal dolgoztak a megoldáson. Kettő hatalmas nagy darut használtunk föl, hogy sikerüljön az elsüllyesztett tutajokkal megemelni a Duna vízszintjét annak érdekében, hogy gondoskodjunk arról, hogy az atomerőmű továbbra is működhessen. sikerült elérnünk, hogy meggátoljuk ezt a veszélyt, és az atomerőmű megint teljes kapacitással működött. Az ország energiaellátása biztosítva volt, és a legtöbb magyar család alig érzett bármit is, hogy milyen közel álltunk egy országos energetikai krízishez.
Európa közepén a 21. évszázadban minden egyes centiméternyi vízmagasságért harcolnunk kellett azért, hogy az áramellátást biztosíthassunk. Nos, ez a történet nagyon sokat elárul arról, hogy mennyire sebezhető a kontinensünk, de arról is bizonyítékot ad, hogy a szakemberek tudásával mi mindent tudunk elérni abban az esetben, hogyha a politikusok hallgatnak rájuk és hajlandóak arra, hogy felelősségteljes döntéseket hozzanak meg az ügyben. látjuk a klímaváltozást, az energiabiztonság kérdését, illetve a versenyképességét, amely ugyanannak a mindennapi valóságnak az egyes elemei a klímaváltozás következményei Európában és a mindennapok részévé vált. Egyre nehezebb és nagyobb aszályokkal kell, hogy küzködjünk.
Látjuk, hogy egyre tovább csökken a folyóink vízszintjei, illetve árvizekkel is szembesülünk. És ahogy a magyar példa ezt jól megmutatja, a víz hiánya az energiaellátást is veszélyezteti már időközben.”
Európa pártján
Európa legfontosabb feladatai közé sorolta az energiafüggőség csökkentését, a versenyképesség javítását, a bürokrácia leépítését és a közös védelmi képességek megerősítését. A paksi atomerőmű működését érintő, általa felidézett nehézségekkel a vízgazdálkodás és az energiabiztonság összefüggését szemléltette.
A közös európai fellépést a nemzeti döntési jogok tiszteletével kapcsolta össze. „Én egy patrióta vagyok és hívő európai” – fogalmazott. Kiállt a külső határok védelme, a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása és a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozása mellett.
A beszéd visszatérő gondolata az volt, hogy a politikai vezetőknek személyesen kell megismerniük az emberek gondjait, és kézzelfogható eredményekkel kell megszerezniük bizalmukat. Zárásként így szólított fel: „Ébredj fel, Európa! Térj vissza az emberekhez, Európa!”