DR. KISS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két egészen apró megjegyzésem, észrevételem lenne. Feláll a kormánypárti előterjesztő, és indoklását elvégzendő, egy képviselő elmondja az érveit, utána leül a képviselői ülésterem egy padsorába, végigtrafikálja az egész diskurzust, az egész vitát, utána elegánsan elvonul. Ettől a perctől kezdve kételkedem az előterjesztő hitelében és hitelességében, és az előterjesztés motívumrendszerét is kétségbe vonom: mi van emögött, ha annyira nem érdekli az ellenoldalon ülő képviselők észrevételeinek akár csak néhány eleme is.

Surján képviselő úr, ha olyan vájt füllel észrevette, hogy ezt a bizonyos előterjesztést valaki fogalmazvánnyá akarja aljasítani, erre a mozzanatra is kiterjedhetett volna a figyelme - de ez kevésbé fontos vagy lényeges. A másik, amit lényegesebbnek tartok, az, hogy miért nem szisszent fel a képviselő úr akkor, amikor itt egy másik megszólaló különbséget tett a teljes és a csonka családok között és az ezekben nevelkedő gyerekek között. Ha valóban igaz - és én ezt több megszólalóval ellentétben elfogadom -, hogy állampolgári jogon minden egyes gyereknek járnia kell családi pótléknak, akkor milyen címen teszünk különbséget, és milyen címen akarunk erkölcsi értelemben értékítéletet alkotni egy olyan családról, amely esetleg önhibáján kívül csonka vagy csonkának minősül. Itt nemcsak az elváltakról van szó, akik egyedül vannak, hanem akik elveszítették a házastársukat, és úgy maradtak egyedül a gyermekeikkel együtt.

Azt gondolom - és ebben Béki Gabriella véleményét is osztom -, talán úgy sem kellene különbséget tenni, hogy a családokat mint nevelési alanyokat jutalmazzuk vagy büntetjük a családi pótlékkal. Maradjunk meg a gyerekek körében, amikor erről van szó! Azt gondolom, hogy a családi pótlék és az előterjesztés is az önök szándékai szerint és az én legmélyebb meggyőződésem szerint is mindenekelőtt a gyermekekről akart volna szólni.

Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

Forrás: parlament.hu