KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Úr! Először is köszönöm, hogy annak ellenére, hogy kénytelen voltam - hiszen ma erről folyt a vita - eltérni a szövegemben egy kicsit a leadottaktól, mégis válaszolt rá. Köszönöm, hogy ezt lehetővé tette.

Szeretném azonban még egyszer leszögezni: 1989-90, a rendszerváltás igen nehéz helyzetbe hozta a magyar társadalom szinte valamennyi szereplőjét. A reálbérek, a reálkeresetek ma úgy alakulnak, ha az idei és a jövő évi várható növekményt figyelembe vesszük, akkor talán jövő év végére elérik, nagyon megközelítik a '90-es évek reáljövedelem-szintjét. A nyugdíjaknál reálértékben 35 százalékos az elmaradás. Azt hiszem, ez az a korosztály, ez a három és fél millió ember, akinek legkevésbé lesz ideje megvárni azt, hogy a gazdasági növekedés pozitív hatásaiból mikor érez valamilyen pozitívumot. (Dr. Torgyán József: Letelt az időd! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

1997-ben megváltoztattuk a törvényt, azóta reálértékben emelkednek a nyugdíjak. Mi csak ennek a folytatását kérjük, a hatályos törvények szerint 7 százalék növekménnyel többel, mint amennyit önök mondtak. (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) Ezért az interpellációra adott választ nem tudom elfogadni, nemcsak én, azt hiszem, a nyugdíjasok sem.

Köszönöm a választ. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu