DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan módosítási javaslat fekszik előttünk, amellyel kapcsolatban sokféle érv hangzott már el mind a mai napon itt, a parlamentben, mind pedig a sajtó nyilvánossága előtt az elmúlt hetekben. Az érvek két részre bonthatók. Egyrészt politikai, másrészt szakmai érvekre.

Miután Kósa Lajos az imént bizonyos értelemben egyfajta értetlenségének adott hangot, szeretném a tekintetben megnyugtatni, hogy van olyan szakmai tartalma ennek a javaslatnak, amelyet lehet támogatni, és feltehetően az MSZP támogatja is abban az esetben, ha bizonyos feltételekkel módosításra kerül a benyújtott javaslat.

Ilyen szakmailag, azt gondolom, indokolt, elfogadható, logikus változtatási szándék az, hogy a társadalombiztosítás alrendszerének költségvetése egyszerre kerüljön beterjesztésre a Házhoz az állami költségvetéssel. Az elmúlt években költségvetési ügyekben járatossá vált képviselőtársaim mindegyike egyetért azzal - az ellenzéki oldalon is -, hogy sok problémát jelentett, hogy nem láttuk egyben a két fontos alrendszer ügyeit. Nem láttuk egyszerre ezeket az ügyeket, és nem mindig volt kellő idő a pontos jogszabályi szinkronok megteremtésére. Azt hiszem tehát, hogy a benyújtott törvényjavaslatnak az a része, amely ezt hivatott megteremteni, szakmailag valószínűleg elfogadható, támogatható javaslat is lenne. Természetesen az a mód, ami ezt megelőzte a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésével, a kormány irányítása alá vonással kapcsolatban, nyilván nem a mi ízlésünknek megfelelő volt, ahogyan ez megtörtént, ebből következően az előzményekkel kapcsolatban van némi vita közöttünk; de ha tisztán a dolog költségvetési részét nézzük, akkor ezen a ponton közös pont is található köztünk.

Nagyobb gond van azonban a látszólag tisztán technikai jellegű időpont-módosításokkal. Nagyobb gond pedig a következők miatt van: ha 1998 szeptemberében egy ilyen javaslattal áll elő a kormány, és ezt a javaslatot a következő megválasztott új kormány első évére datálja mint először érvényesítendő javaslatot, azt gondolom, minden rendben van. A probléma azzal van, hogy 1998-ban már rögtön októberben ezt kívánja alkalmazni, ezt a gyakorlatot kívánja követni, és ilyen módon több szempontból is eléggé furcsa időponti kényszereket teremt a kormány, illetve a kormánytöbbség, amennyiben ebből törvény lesz, amire most jó esély van.

Ezek az időponti zavarok a következők: bármennyire is elhangzott az, hogy az ÁSZ bizottsági üléseken részt vevő vezetőinek véleménye szerint a véleményezés ezalatt az időszak alatt megtörténhet, az én eddigi években szerzett tapasztalataim alapján azt tudom mondani: ahhoz, hogy alapos vélemény szülessen, szükség volt arra a bizonyos korábban gyakorlatban volt 30 napos pihenésre: azaz a beterjesztéstől számított 30 napon belül a parlament nem kezdte el a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását. Eddig lehetőség volt arra, hogy az ÁSZ véleményét megismerjük, lehetőség volt arra, hogy ki-ki elmélyedjen a saját maga érdeklődésének megfelelő területek beterjesztett számaiban, és ilyen módon kialakíthassa a saját maga véleményét az adott ügyekről. Ezt követően ez nyilvánvalóan lehetetlenné válik, hiszen ha az október végi beterjesztési időpontot veszem figyelembe vagy netán a november 15-ei részletes füzetek beterjesztési idejét - amire a pénzügyminiszter úr ugyan expozéjában egy halvány ígéretet tett, mely szerint igyekeznek ezt hamarabb megtenni, ezzel is érzékeltetve, hogy ez a november 15-e nagyon-nagyon késői időpont a részletes számok megismerésére - ha tehát ez netán bekövetkezik, számításom szerint akkor is csak úgy bonyolítható le a vita, ha gyakorlatunkba szinte a heti kétszeri ülésezés gyakorlatát behozva fogja a parlament a költségvetést tárgyalni december hónapban. Még egyszer mondom: a legnagyobb probléma az, hogy sem az ÁSZ véleményezésére nem látjuk kellően rendelkezésre állni az időt, sem pedig a képviselőknek a javaslatban fogalmazottak megismerésére.

Még egy nagy problémát látok 1998 szeptemberében a beterjesztett javaslat kapcsán. A gazdasági bizottság előadói mindkét oldalról hivatkoztak erre a gondolatkörre, én azonban szeretném ezt még hangsúlyosabbá tenni. 1998-ban egy olyan speciális helyzet van Magyarországon - túl azon, hogy a kormánynak nem volt ideje még kellő mértékben áttekinteni a '99. évi költségvetési ügyeket - amely röviden úgy fogalmazható meg, hogy viszonylag jó pénzügyi helyzetben van az ország. Ezt az új kormány is elismerte, hiszen többszöri megnyilatkozások alapján is lehetőségét látják annak, hogy a költségvetési hiány a tervezett mérték alatti módon realizálódik 1998. év végére, de egy olyan helyzetben, amikor nagyfokú bizonytalanság és bizalmatlanság van jelen a gazdasági szereplők között. Ennek egyik jele a tőzsdei folyamatok mindannyiunk által ismert trendje - amelyet, azt hiszem, most már lehet trendnek nevezni az elmúlt 30 nap történései alapján -, másik jele pedig a körülöttünk lévő világban lezajló folyamatok, a néhány európai országgal kialakult viszonylag kemény konfliktus és ennek immáron nehezen tagadhatóan Magyarországra is ható következményei.

Akkor, amikor ilyen helyzet van egy országban, megítélésünk szerint nem lehet megengedni azt, hogy a kormány késlekedjen egy egyértelmű jelzéssel a gazdasági élet szereplői felé, amely világossá teszi, hogy milyen költségvetési politikát kíván folytatni a következő évben a kormány, amely világossá teszi azt, hogy a sokszor hangoztatott inflációcsökkentési szándékok vajon milyen mértékben vannak megalapozva a '99. évi költségvetésben, vajon milyen mértékben lehetséges a sok területen sok rétegnek megígért és biztosítani szándékozott kedvezmények nyújtása már '99. évtől. Az imént Kósa Lajos több olyan pozitív dolgot mondott el, amely alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a kormánynak az lenne az érdeke, hogy minél hamarabb terjessze be azt a költségvetést, amely lényegében a korábban megígértek mindegyik pontjának teljesítését tartalmazni fogja. Ezért tehát azt gondolom, hogy az országnak is az lenne az érdeke, hogyha ezt mielőbb megismerhetné a nyilvánosság.

Azt hiszem tehát, hogy nem lehet kellő szavakkal hangsúlyozni a kormány felelősségét, nem lehet kellő hangsúlyt adni ennek a felelősségnek akkor, amikor a gazdasági életben mind jelentősebbé váló bizonytalanság és bizonyos értelmű bizalmatlanság is övezi ezt a fajta huzavonát, ami most zajlik a Parlament falai között. Ezért tehát azt hiszem, hogy 1998-ban arról igenis lehetne konstruktívan is tárgyalni egymás között, hogy - okulva a három kormányváltó év tapasztalatából - valóban legyen egy másfajta szabályozás az államháztartási törvényben, de szerintem és szerintünk '98-ban a magyar költségvetés helyzete, a magyar gazdaság helyzete és Magyarország összességében nem engedheti meg azt, hogy egy ilyen bizonytalanság még további hetekre érvényben maradjon, az országban továbbra is meglegyen.

(16.40)

Rendkívül problémásnak tartom az előterjesztésnek azt a pontját is, amely általában 30 napos késedelmet tartalmaz az őszi időszak beterjesztéseinek időpontját illetően. Egy esetben tesz ebben kivételt, nevezetesen: a helyi önkormányzatoknál a 30 napos késedelem lehetőségét 15 napra csökkenti. Tehát miközben a kormányzatnak megadja azt a lehetőséget, hogy 30 nappal később terjessze be megfelelő tartalommal a parlamenthez a javaslatait, eközben a helyi önkormányzatok csak 15 napos késedelmi lehetőséget kapnak. Ráadásul ha figyelembe veszem azt is, hogy a részletes füzetek beterjesztéséhez a november 15-e a mostani javaslatban szereplő határidő, eléggé problematikusnak ítélhető, vajon milyen megalapozottsággal fogják tudni azok a helyi önkormányzatok, amelyeknél nem fognak rendelkezésre állni a központi költségvetés megfelelő információi, költségvetési terveiket elkészíteni és beterjeszteni a testületeikhez. Arról most nem is beszélek, hogy milyen mértékű szaktudásbeli különbség lehet a helyi önkormányzat és mondjuk a kormányzati apparátus között, de ezt is figyelembe kellene venni. Azt gondolom tehát, hogy az egyébként 30 napos késedelem önkormányzatok esetében 15 napra történő szűkítése méltánytalan az önkormányzatokkal szemben.

Kósa Lajos már hivatkozott rá, hogy 1994-ben milyen időrend alakult ki, mi is történt. Miután ma már hozzászólásban elhangzott, hogy '94-ben volt egy pótköltségvetési kényszer, és volt egy pótköltségvetés, és ezt követően került sor a költségvetés beterjesztésére, én azért még egy fontos körülményre hívnám fel a figyelmet. 1994-ben az akkori költségvetés beterjesztése 41 nappal hamarabb történt meg, mint az önkormányzati választások dátuma.

Azt hiszem tehát, ha a Kósa Lajos által elmondott érvek alapján a Fidesz úgy gondolja, hogy a különböző ígéretek tartalmilag szerepelni fognak a '99. évi költségvetésben, talán minden zokszó nélkül meg lehetne tenni azt, hogy a '98. évi önkormányzati választások előtt beterjesztésre kerüljön a '99. évi költségvetés, tartalmazva azokat a pozitív dolgokat, amelyek azért, köztünk legyen szólva, nem minden kormányzati előterjesztésben egyértelműen úgy olvashatóak, ahogyan ez most itt elhangzott a mai nap során, de nyilván újabbnál is újabb előterjesztések készülnek, és ezek alapján lehetett mondani azt, ami ma elhangzott. Azt gondolom, ekkor lehet olyan szakmai kompromisszumra jutni egymás között, hogy egyébként pedig a következő választási évben, azaz 2002-ben - hiszen mi sem gondolkodunk rendkívüli választásra történő felkészülésben vagy ahhoz történő államháztartási törvény-igazításban - az a fajta időrend, amely szerepel a mostani javaslatban, bizonyos korrekciókkal esetleg még érvényesíthető lenne. Bizonyos korrekciókra azért utalok, mert az ÁSZ számára rendelkezésre álló időt ehhez képest mindenképpen növeli lenne célszerű még akkor is, ha a képviselők számára relatíve rövidebb idő áll majd rendelkezésre.

Összességében tehát frakciónk álláspontjaként azt tudom rögzíteni, hogy a beterjesztett javaslatnak létezik olyan szakmai tartalma, amely néhány ponton történő - elsősorban időpontbeli - korrigálással általunk is elfogadható formára módosítható. Erre vonatkozóan képviselőtársaimmal közösen több módosító javaslatot is nyújtottunk be;
van olyan, amelyik erre az évre speciális szabályokat írna elő, és van olyan, amelyik a további években megfelelő szabályozást rögzítene azért, hogy a törvény is betartható legyen, és a majdan megválasztandó kormány se érezze úgy, hogy nem tudja kellőképpen áttekinteni az ügyeit, és nem tudja kellőképpen megalapozni a következő évi költségvetés tervezetét.

Azt hiszem, ebben az esetben senkinek nem kellene arról vitatkozni 2002-ben e Ház falai között, hogy vajon az önkormányzati választások időpontja és a következő évi költségvetés beterjesztése között milyen összefüggés állapítható meg. Leginkább pedig az a ma már bizonyos szempontból itt elhangzott lehetőség is módot nyújt erre, ha figyelembe vesszük azt, hogy az országgyűlési választások nemcsak májusban, hanem áprilisban is lehetnek. Ezt követően természetesen sokkal könnyebb lehetősége van az immáron felálló új kormánynak arra, hogy áttekintse az ügyeket, és megfelelő időben benyújtsa ezeket a javaslatokat.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a beterjesztett módosítási javaslatok ilyen módon, ahogy be vannak terjesztve, számunkra el nem fogadhatóak;
több olyan módosítási lehetőséget látunk, amelyekre nézve kezdeményezést is tettünk. Ezen kezdeményezések fogadtatásától függ az, látunk-e arra módot, hogy a valóban három kormányzati váltóév figyelembevételével szerzett tapasztalatok alapján tartósnak is nyilvánítható, tartósnak is gondolt Áht.-módosítást fogadjunk el. Ez attól is függ, a bizottsági vitákban ez hogyan fog majd alakulni;
ámbár ebben némileg pesszimista vagyok, miután ma délután, valamikor négy óra körül egy olyan tárgyalási menetet fogadott el a Ház többsége, amely elég nehezen ad módot és lehetőséget arra, hogy érdemben megvitassuk azokat a javaslatokat, amelyeket az imént én vázlatosan ismertettem, és amelyek nyilván le vannak adva írásban a Ház megfelelő szobájába.

Azt remélem ugyanakkor, hogy kormánypárti képviselőtársaim is el fognak gondolkodni, és talán megpróbálunk egy olyan megoldást találni, amely a távlatok szempontjából is jó megoldás lesz, és miután - ahogy Kósa Lajostól elhangzott - a Fidesznek igazán nincs mitől tartania az önkormányzati választások kapcsán a '99. évi költségvetés beterjesztésétől: terjesszék be ezt a bizonyos költségvetést, lássuk a medvét;
ezt követően a parlament ülésein vitassuk meg a '99. évi költségvetést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu