KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoport nevében: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az államháztartásról szóló törvény módosítása fekszik ma a Ház előtt. Ez a törvényjavaslat, illetőleg ez a módosítás az iskolapéldája annak, hogy amikor már hosszú időszak tapasztalata áll rendelkezésre, és bebizonyosodik, hogy objektív okok miatt a fennálló szabályozást betartani elvileg is lehetetlen, abban az esetben helyes, ha nem az életet igazítjuk a törvényekhez, hanem a törvényeket igazítjuk az élet szabályaihoz.

Miről is van szó? Az államháztartási törvény azt mondja - 50. § -, hogy a pénzügyminiszter május 30-áig készíti el és a kormány elé terjeszti a következő évre vonatkozó gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányait, és a kormány június 30-áig jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést a következő évi gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányairól.

(16.20)

Mit is tegyen egy olyan kormány, amely július 8-án lép hivatalába? Mit tegyen az Orbán-kormány akkor, amikor elvileg, objektív okokból csak a Horn-kormány által elkészített anyagok állnak rendelkezésére? Terjessze a Ház elé azt? Semmibe véve a választóknak azt a nyilvánvaló akaratát, hogy a Horn-kormányt leváltották? Talán nem véletlenül, és talán pontosan azért, mert azzal a költségvetési és gazdaságpolitikával, ami a Horn-kormány idején megvalósult, egész egyszerűen nem értenek egyet.

Ha ez a szabály fennáll, akkor egész egyszerűen a demokrácia legeslegfontosabb, fundamentális elve sérül, nevezetesen, hogy négyévente a választók akarata érvényesül az országban, és nem egy olyan szabályozás, amelyről bebizonyította az élet, hogy alkalmatlan a költségvetés időrendjének betartására. Ha ezt a szabályozást fenntartaná a parlament, akkor azt a látszatot tartaná fenn - arra ráutaló magatartást tenne -, hogy csak egyetlenegy módon lehet a fennálló szabályozást betartani: ha a Horn-kormányt négyévenként mindig újra megválasztják. Hiszen másképp ezt képtelenség, csak ez az új kormány tud ilyen gyorsan megalakulni.

Még egyszer felhívom a képviselők figyelmét: az államháztartási törvény azt mondja, hogy június 30-áig kell beterjeszteni azt a javaslatot, amely nem lehet az új kormány javaslata, hiszen az új kormányt a Ház július 8-án, nyolc nappal később iktatta csak be hivatalába. Azonban álszent az a magatartás, amit az ellenzéki képviselők ebben a vitában tanúsítanak, nemcsak azért, mert ők is pontosan tudják, hogy a '92-ben elfogadott szabályozást az élet túlhaladta. Álszent azért is, mert elfelejtik, hogy személyes szavazataikkal is támogatták annak idején, 1994. október 18-án azt a törvénymódosítást, amely ugyanezt fogalmazta meg, csak nem átfogó igénnyel, hanem úgymond eseti, egyszeri kivétellel.

Azok a képviselőtársaim, akik most a törvény ellen szavaznak, személyes szavazatukkal támogatták akkor azt, hogy az akkori kormány, a Horn-kormány ne tartsa be ezt a szabályozást, sőt, amikor erről szavaztak október 18-án, a Horn-kormány már 18 napos törvénysértésben volt, hiszen csak ekkor kapott a kormány a pótköltségvetés 44. §-ában felhatalmazást arra, hogy szeptember 30-a helyett október 31-én terjessze a költségvetést a Ház elé.

Kár, ha már az ellenzéki képviselőtársaim, a szociálliberális ellenzéki képviselőtársaim memóriája nem tökéletes, akkor nem forgatják gyakrabban az Országgyűlés anyagait, nem idézik vissza magukban azt, hogy mit is csináltunk mi négy évvel ezelőtt. Mert akkor talán ők is pontosan tudnák, hogy az a magatartás, amit most tanúsítanak, több mint álszent, egyszerűen félrevezető.

Hogy a négy évvel ezelőtti forgatókönyvet felidézzük, október 18-án módosította az államháztartási törvényt az akkori parlamenti többség, és október 31-én terjesztette az Országgyűlés elé a költségvetési javaslatot. Csak november 21-én kezdődhetett meg a költségvetési javaslat általános vitája. November 30-a helyett december 12-én került sor a fejezeti bevételi összegekről és kiadási főösszegről szóló döntésre, és csak december 27-én tudott a Ház erről szavazni.

Mit is mond a mostani államháztartási törvény módosítására tett javaslat? Azt mondja, hogy lássuk be, immáron a harmadik olyan általános parlamenti választásokat követő költségvetési vita van, amikor az államháztartási törvény és a korábbi szabályozásokból fakadó határidők bizonyítottan nem tarthatók. Semmi rendkívülit nem teszünk, csak azt mondjuk, hogy lássuk be, az a kormány, amely július 8-án alakult meg, nem tudja június 30-án az Országgyűléssel ismertetni azt a gazdaságpolitikai elképzelést, amit az előző kormány tett a Ház elé. Aki nem tudja ezt belátni, annak a meggyőzésére én most nem teszek kísérletet, mert ott nyilvánvalóan nem feltétlenül az éleslátással van probléma, hanem a politikai vakság csökkenti ezen képviselők felfogásának gyorsaságát. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Elnök úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-frakció úgy gondolja, hogy az a javaslat, amely most az államháztartási törvény módosítása kapcsán a parlament asztalán fekszik, betartható. Bebizonyosodott mind a Horn-kormány, mind a jelenlegi kormány, mind az Antall-kormány idején, hogy az új kormánynak a költségvetés elkészítéséhez több időre van szüksége, mint amennyi az államháztartási törvényben rendelkezésre áll. Éppen ezért ennek a logikának megfelelően következetesen módosítja a határidőket. Úgy módosítja a határidőket, hogy az új kormány ne a megalakulása előtt, hanem az után terjessze be az irányelveket. Úgy módosítja ezt, hogy a pénzügyminiszter augusztus 31-e helyett október 15-éig terjessze a kormány elé a költségvetési javaslat tervezetét; ez egyébként három nappal még mindig gyorsabb, mint a Horn-kormány idején született határozat szerinti. Úgy módosítja az államháztartási törvényt, hogy október 31-éig az Országgyűlés elé kell terjeszteni a költségvetésről szóló javaslatot, és ennek megfelelően konzekvensen a további paragrafusokban módosítja azokat a határidőket, amelyeket az Országgyűlésnek szab a tárgyalás különböző szakaszaira vonatkozóan.

Úgy gondolom, hogy ez a javaslat egyszerűen a józan ész szerint, a józan ész szabályai szerint, jó szívvel és lélekkel támogatható. Azokra a támadásokra, amelyek arra vonatkoznak, hogy egy egyelőre nem ismert költségvetési tervezetben vajon majd mik lesznek azok a számok, amelyek miatt az új kormány nem akarja ezt - úgymond - időben a Ház elé terjeszteni, ez a politikai jósda olyan világába tartozik, amit én most nem szeretnék itt művelni. De szeretném felhívni az ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy vajon miért kellene szégyellnie az új kormányzatnak azt, hogy a személyi jövedelemadóban általános adócsökkentésre készül.

Ha igaz lenne az a logika, amit itt az ellenzéki képviselők állítanak, ez olyan jól jönne vagy olyan rosszul jönne egy új kormányzatnak? Döntsék el! Döntsék el, hogy a költségvetés azon részei, amelyekben a Fidesz konzekvensen követte a választási ígéreteit, azt a 40 pontot, amelyet a választópolgárokkal megismertetett, azoknak a részeknek a költségvetési megvalósulása vajon segítene vagy gátolna egy Fidesz-sikert az önkormányzati kampányban. Vegyük például azt a javaslatot, amelyet a 40 pont és a Fidesz-program fogalmazott meg, hogy a személyi jövedelemadóban az eltartott gyermekek utáni kedvezmény a gyermekes családok számára elérhetővé válik; vagy azt a javaslatot, amely szintén a Fidesz-programban és a kormányprogramban is szerepel, hogy segítsük az első lakáshoz jutókat, fontoljuk meg azt, hogy nem lehetne-e a szociálpolitikai kedvezményeket a lakásépítésben kiterjeszteni vagy értékhatárig visszaigényelhetővé tenni az áfát az építkezők számára.

Hát ez nem ellenkező tény arra, amit a szocialista és szabaddemokrata képviselők mondanak? Napnál világosabb, hogy az! Éppen ezért azt gondolom, hogy ezekkel a felvetésekkel nem is nagyon érdemes vitatkozni, annál is inkább, hiszen az a feltételezés, hogy a Fidesz nem következetesen a kormányprogramot, a választási programot és a 40 pontban foglaltakat hajtja végre, egész egyszerűen nevetséges. Hadd emlékeztessem az ellenzéki képviselőtársaimat arra, hogy milyen meglepő volt számukra, amikor megalakult a parlament, és mindjárt az első ülésnapokon a Fidesz beváltotta választási ígéretét a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésével. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) Vagy arra, milyen értetlenül fogadták azt a javaslatot, amelyet pontosan ismertek előre, tudták, ha a Fidesz megnyeri a választásokat, akkor ezeket elő fogja terjeszteni, nevezetesen a családi pótlék iskoláztatási kortól oktatási támogatásra történő átalakítására vonatkozó javaslatot.

Tehát azt gondolom, hogy aki figyeli a politikai eseményeket, és aki tudja, hogy a parlamentben az új parlament megalakulásától, a kormány megalakulásától kezdve mi játszódott le, azt a választópolgárt aligha tudja az a felvetés megtéveszteni, hogy a Fidesz-kormány, a koalíciós kormány azért fél - úgymond - előterjeszteni a költségvetési javaslatot, merthogy abban milyen rettenetes számok szerepelnek.

(16.30)

Azt hiszem, hogy azért kell mindenáron a hajánál fogva előrángatott érvekkel elleneznie ezt a törvényjavaslatot szociálliberális ellenzéknek (Szalay Gábor: Szocialista-liberális.), mert egész egyszerűen a beígért konstruktív ellenzéki hozzáálláshoz képest azt a magatartást vették fel, hogy mindenbe bele kell akadni. Az élő fába is. Mindegy, hogy hogy tévesztjük meg - mármint arról az oldalról - a választópolgárokat, mindegy, hogy milyen mértékű demagógiával élünk, mindegy, hogy ellentmondunk a négy évvel ezelőtti önmagunknak (Horn Gábor: Amit mondasz, teljesen igaz, Lajos.), semmi sem számít, csak ellenezni, ellenezni, ellenezni! Az a kérdés, hogy a választópolgárok hogyan ítélik meg ezt a magatartást. (Horn Gábor: Majd meglátjuk!) Úgy gondolom, hogy az államháztartási törvény módosítása ráadásul távolról sem az a kardinális kérdés, aminek kapcsán ezt a magatartást különösebben honorálná a választópolgár.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A kormánykoalíció nevében kérem, hogy fogadják megértéssel az államháztartási törvény módosítását. A kormánykoalíció nevében kérem, hogy segítsék annak az alkotmányos alapelvnek az érvényesülését, hogy a fennálló törvényeknek még véletlenül sem szabad azt a ráutaló magatartást követni és azt sugározni a választópolgárok felé, hogy bizonyos törvényeket csak akkor lehet betartani, ha nem lehetséges a kormányváltás egy általános, szabad választáson Magyarországon. Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb elv. A demokrácia legfontosabb elve az, hogy ez minden pillanatban lehetséges, egy általános választáson bármilyen kormányt és parlamentet le lehet váltani, és azokat a törvényjavaslatokat, amelyek látszólag ezt megakadályozzák, módosítani kell. Éppen ezért azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy támogassa az államháztartási törvény ilyen értelmű módosítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu