DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Általában meglehetősen paradox helyzet alakul ki a kormányváltás évében az előző évről szóló zárszámadási törvényjavaslat parlamenti beterjesztésekor, hiszen arról van szó, hogy az új kormány tiszte az előző kormány működésének utolsó teljes évéről szóló pénzügyi beszámolót törvényként elfogadásra javasolni. Mindebből adódik, hogy az expozét mondó új pénzügyminiszternek is viszonylag sajátos a szerepköre. Ezért egy rövid, mértéktartó, tárgyszerű és konstruktív gondolatcserét javasolok. Hasznosabb lehet, ha az 1997. évi folyamatok, intézkedések érintésével, az elért eredmények és hibák, valamint feszültségpontok áttekintésével igyekszünk következtetéseket levonni a jövőre vonatkozóan.

Tisztelt Ház! A magyar gazdaság az 1997. év kezdetét lényegesen jobb starthelyzetben várta, mint a megelőző években bármikor. Szinte valamennyi, a magyar exportpiacokat alapvetően meghatározó országban - elsősorban az európai uniós országokban - gyorsult a gazdasági növekedés, az Európai Unióban 1997-ben 1,5 százalékról átlagosan 2,5 százalékra emelkedett a gazdasági növekedés. Itthon elsősorban az egyensúlyi pozíciókban történt jelentős változás, a folyó fizetési mérleg hiánya számottevően csökkent. 1996-ban az ország külső és belső eladósodottsága mérséklődött.

Voltak azonban kedvezőtlen körülmények is: bár lassult, de még mindig jelentős volt az infláció üteme, csökkentek a reálbérek és a lakossági fogyasztás is mérséklődött. 1997-re több ponton kitágult a gazdaságpolitika mozgástere, a továbbiakban nem volt szükséges elsősorban az egyensúly helyreállítására koncentrálni, megteremtődtek a fenntartható növekedés alapfeltételei, és lehetőség mutatkozott arra, hogy a gazdaságpolitika néhány stratégiai kérdés megalapozására nagyobb hangsúlyt helyezzen. Ez általában nem történt meg.

Az 1997. évi történéseket vizsgálva megállapítható, hogy az akkori kormányzatnak néhány lehetőséget sikerült kihasználnia, míg másokat nem. Az államháztartás hiánya - elsősorban a központi költségvetés túlzott költekezése miatt - még az eredetileg tervezettnél is lényegesen gyorsabban nőtt, bár a gazdasági növekedés üteme is nagyobb volt a tervezettnél. Az 1996. évi 3,1 százalékos államháztartási hiány 1997-re 4,8 százalékra növekedett. Fellazult tehát a költségvetési szigor. A növekvő hiány miatt némileg mérséklődő jövedelemcentralizáció mellett is nőtt a költségvetés újraelosztó szerepe, ami csökkentette a gazdálkodó szektor befolyását.

A privatizációs bevételek költségvetési adósság törlesztésére fordítása miatt csökkent a költségvetés adósságállománya. A jóváhagyotthoz képest lényeges módosulások következtek be a hiány szerkezetében. A társadalombiztosítási alrendszer az államháztartás kritikus területe lett. A társadalombiztosítási alapok hiánya lényegesen kedvezőtlenebb az előirányzottnál - háromszor akkora volt -, olyan feszültségek hordozója lett a társadalombiztosítás, aminek negatív következményei áthúzódtak 1998-ra, és sok probléma vár megoldásra 1999-ben is.

A növekedési céloknak megfelelően alakuló folyamatok mögött lényeges az egyes részletek vizsgálata is. A mélyebb elemzés alapján látható, hogy a gazdaság struktúrájában továbbra is lényeges egyenlőtlenségek maradtak fenn, amelyek - ha nem enyhülnek megfelelő mértékben - már rövid távon is gátolhatják az egészséges növekedést, illetőleg ismét egyensúlyi problémákhoz vezethetnek.

A gazdasági növekedés fő húzóerejét képviselő export növekményének kétharmadát a vám-szabadterületi, többségében külföldi érdekeltségű cégek állították elő. Ebből az következik, hogy 1997-ben sem sikerült a termelő egységek derékhadát képező, elsősorban hazai tulajdonban lévő, a munkahelyteremtés szempontjából is rendkívül fontos kis- és középvállalkozások fejlődését megfelelően felgyorsítani. Márpedig ezeknek a termelésben akárcsak beszállítóként való szerves részvétele nélkül a magyar gazdaság sebezhetősége továbbra is nagy.

Hasonló, sőt a társadalmi hatásokat vizsgálva még ennél is nagyobb gondokat okozó probléma, hogy a gazdaságban már korábban is meglévő területi egyenlőtlenségek nem enyhültek, tehát a vidékfejlesztés eszközrendszerének megteremtését, a felzárkóztatást a prioritások közé kell majd emelnünk.

Különleges figyelmet érdemel továbbá a pénzromlás, az infláció alakulása, hiszen annak viszonylag magas szintje egyre inkább a tartós növekedés kialakulásának első számú ellenségévé válhat a magyar gazdaságban. 1997 második félévében a pénzromlás üteme lelassult, és igen kedvezőtlen, hogy a piaci indíttatású árváltozások és az infláció úgynevezett kemény magja csak igen szerény mértékben mérséklődtek. Ennek fő okai a tervezettnél nagyobb költségvetési deficit, és számos törvényben, illetve szerződésben lévő, a múltba visszatekintő indexálás rendszere.

A korábban már említett két problémakör mellett a termelékenység emelkedésének biztosítása és eredményeinek egyre szélesebb rétegek felé való szétterjesztése kulcsfontosságú kérdés. A költségvetési kiadások általános növekedése ellenére 1997-ben nem történtek lényeges lépések például a közszférában hosszabb időszak alatt felhalmozódott bérlemaradás felszámolására, sőt a pedagógusok és egészségügyi dolgozók béreinek elmaradása tovább növekedett. Háttérbe szorult a családtámogatás, és jelentős hiányosságok maradtak az egészségügyi ellátásban is.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék áttérni a központi költségvetés kérdéseire.

A központi költségvetés bevételei összesen 12,1 százalékkal haladták meg az előirányzatot 1997-ben, elsősorban a privatizációs bevételek tervezettnél magasabb szintje miatt. A gazdaság viszonylag gyors növekedése az oka annak, hogy az előirányzottnál egyaránt több volt a gazdálkodó szervezetek társasági adójából, az általános forgalmi adóból, a fogyasztási adóból és a személyi jövedelemadóból származó bevétel is. Az adórendszer elemzésére nem térek ki, az új adótörvény parlamenti vitájában módom lesz javaslatainkat, elképzeléseinket bemutatni.

A költségvetés kiadásai között a tervezettnél gyorsabban növekedtek a központi költségvetési szervek kiadásai. A mintegy 130 milliárd forintos, közel 19 százalékos többlet 40 százaléka az év folyamán költségvetési támogatásnövelő intézkedésekből adódott; így például a központi költségvetés általános és bérpolitikai tartalékának felhasználásából, valamint az oroszországi államadósság terhére beszállított haditechnikai eszközök pénzügyi elszámolásából. A többletkiadások mintegy 60 százaléka pedig a központi költségvetési intézmények saját bevételeinek a tervezettet jelentősen meghaladó növekményéből származott. Ezen bevételi többlet túlnyomó része olyan, összességében nagy volumenű pénzmozgásokból - úgynevezett átvett pénzeszközökből - tevődött össze, ami a központi költségvetés, illetve az államháztartás egészét tekintve halmozódás.

Az előirányzatok és a kimutatott pénzfolyamatok valóságtartalmának közelítése elodázhatatlanná teszi az államháztartáson belül a tervezési fegyelem és az ellenőrzés erősítését. Jelezni szeretném, hogy az 1999. évi költségvetésben véget kívánunk vetni az intézményi bevételek alultervezése évek óta tartó gyakorlatának, és az Országgyűlésnek elfogadásra javasolt költségvetésben meg fognak jelenni a központi költségvetési intézmények eddig betervezetlen saját bevételi forrásai is.

Visszatérve 1997-re: az 1997. évi költségvetésben meghatározott prioritások érvényesülése, eredményessége felemás képet mutat. Néhány ágazat kiadásai ugyan növekedtek a korábbiakhoz képest, de az alapvetően pazarlást eredményező intézményi, szervezeti és finanszírozási rend lényegében nem változott, így megkérdőjelezhető a növekvő pénzügyi erőforrások felhasználásának eredményessége.

(9.40)

Az államháztartás intézményrendszerének és gazdálkodásának reformja elodázhatatlan, és alapvetően az új kormányra hárult. Ezzel párhuzamosan kell kialakítanunk a költségvetési tervezés és elszámoltatás olyan rendjét, amely a feladatok teljesítését állítja középpontba. Ma a költségvetés előirányzatai a pénz elköltésére jogosítanak, de nincs ezzel szembeállítva az elvárt teljesítmény, illetve megoldatlan ennek mérése.

Az elmúlt év tapasztalatai arra is felhívták a figyelmet, hogy a költségvetési gazdálkodásban olyan felelősségi rendet kell kialakítani, amelyben az elfogadott előirányzatok szigorú kötelmet jelentenek a végrehajtók számára, és azok indokolatlan megszegése felelősségre-vonással jár együtt. A költségvetés végrehajtása során nem kellően behatárolt az a lehetőség, amellyel az Országgyűlés döntéseit elszámolási kötelezettség nélkül a végrehajtók módosíthatják. Ebből adódóan a közvagyon és a közpénzek megóvásához az elszámoltatás és ellenőrzés szerepét az eddigieknél lényegesen jobban előtérbe kell állítani.

A központi költségvetés végrehajtása során mindig fontos kérdés az adósságállomány és az ahhoz kapcsolódó folyó terhek alakulása. Az államadósság kamatkiadásainak volumene a teljes költségvetési kiadások között önmagában is jelentős, emellett azonban folyamatosan megfelelő mértékű elsődleges többlet elérését igényli, befolyásolva a kormányzati célok megvalósítását szolgáló kiadásokat. Ezért szerepel évek óta a célkitűzések között kiemelten az eladósodottsági szint mérséklése.

A központi költségvetés bruttó adóssága nominálisan összesen 438 milliárd forinttal nőtt 1997-ben, és így 5371 milliárd forint lett. A nominális növekedés ellenére a költségvetési adósság bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 64 százalékra csökkent, ez 8 százalékponttal kevesebb az 1996. évinél. A központi költségvetés adósságának alakulásában fontos tényező volt a költségvetés számlájára befolyt, az előirányzatot jóval meghaladó privatizációs bevételből történő adósságtörlesztés.

Az adósság szerkezete az 1997. évi költségvetésről szóló törvény felhatalmazása alapján jelentősen átalakult. A deviza-adósságcsere keretében - mely igen fontos lépése volt a monetáris és fiskális funkciók szétválasztásának - a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank között 1997. év elején valósult meg a kamatmentes, lejárat nélküli adósságállomány és a korábban annak kamatozó állampapírrá alakítását szolgáló kötvények egy részének devizahitellé átalakítása. Összesen 1750 milliárd forint értéket alakítottak át devizahitellé. Ezzel az összeggel megnövekedett a költségvetés kamatozó devizaadóssága, viszont megszűnt a kamatmentes és csökkent a nem hiányt finanszírozó kamatozó forintadósság. Az adósságcserével a költségvetés külföldi finanszírozási kapcsolata - amely korábban a Magyar Nemzeti Bank közvetítése miatt nehezen áttekinthető volt - nyilvánvalóvá vált.

1999-től kezdve a költségvetés saját maga kezeli devizaadósságát, ami fontos előrelépés lesz az államadósság kezelésében.

Az adósságcserére a kormány döntését követően az Állami Számvevőszék ellenjegyzésével került sor, amiről a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank az 1997. évi költségvetési törvény alapján már beszámolt az Országgyűlésnek.

A központi költségvetés hiányának finanszírozása 1997-ben kizárólag az állampapírpiacon értékesített állampapírokkal történt. Tovább mérséklődött a hozamszint, és javult a költségvetés piaci adósságának lejárati szerkezete. Az éven belüli futamidejű állampapírok között növekedett a leghosszabb, 12 hónapos futamidejű diszkont kincstárjegyek és a lakosságnak értékesített, szintén hosszú futamidejű speciális kincstárjegyek aránya. Az államkötvények állományán belül szerkezetátalakulás történt. Tovább folytatódott a két- és hároméves fix kamatozású kötvények és az áremelkedéshez kötött, változó kamatozású hétéves államkötvények értékesítése.

Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok 1997. évben közel 1200 milliárd forinttal gazdálkodtak, ami 24 százalékkal több az 1996. évi forrásaiknál, és 15 százalékkal magasabb a költségvetési törvényben tervezettnél.

Folytatódott 1997. évben az önkormányzati szférán belül az intézményi struktúra szűkítése, ésszerűsítése. Történtek intézmény-összevonások, -megszüntetések. Jellemző volt az intézmények működtetésénél az óvatos gazdálkodás. A források szűkössége miatt azonban így is évek óta elmaradnak az állagmegóváshoz és az intézmények működéséhez feltétlenül szükséges felújítások, karbantartások.

A bevételek és kiadások ütemének összehangolása, a fizetőképesség folyamatos fenntartása elsősorban az úgynevezett működésiforrás-kiegészítő támogatással volt stabilizálható. Számos esetben azonban éven belüli, rövid lejáratú hitelek felvétele vált szükségessé.

1997-ben hét település részesült támogatásban a tartósan fizetésképtelen helyzetbe került önkormányzatok támogatási előirányzataiból. A helyi önkormányzatok hitelműveletek nélküli bevételeinek és kiadásainak egyenlege plusz 65 milliárd forint. Ezen belül a felhalmozási bevételek és kiadások egyenlege is pozitív, amely azonban döntően a több mint 90 milliárd forintos privatizációs bevételnek köszönhető. E bevételek elsősorban a főváros és a nagyvárosok bizonyos körére jellemzőek. A privatizációs bevételek folyamatosan megszűnnek, s ezért a jövőben a helyi önkormányzatok gazdálkodásának megújítása elkerülhetetlen lesz.

Ugyancsak figyelni kell majd a helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzésére és a kritériumok pontosabb kitűzésére is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen tisztemnek érzem, hogy megköszönjem az Állami Számvevőszék 1997. évi zárszámadással kapcsolatos, szakmailag magas színvonalú, alapos munkáját. Számunkra rendkívül fontos, hogy az Állami Számvevőszék feltárta a mára kialakult beszámolási rendszerből adódó hiányosságokat. Ezek megszüntetését előrevetítő javaslatait döntő többségében támogatjuk, és erről tájékoztatjuk a tisztelt Házat.

Sajnálatosnak minősítem, hogy az Állami Számvevőszék által már a korábbi években is, tehát ismétlődően megfogalmazott javaslatok átgondolása és megvalósítása elmaradt. Az új kormány működésének még nem hosszú ideje alatt szerzett tapasztalatai is ráerősítenek arra, hogy több szempontból több területen nem megfelelő a közpénzek felhasználásának hatékonysága. Ezért mi mindenképpen támaszkodni kívánunk és támaszkodni is fogunk az Állami Számvevőszék jövőbe mutató javaslataira.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu