DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan már egyes számot kell használnom, mert annyira kevesen vagyunk, ezért rövid is leszek, hogy ne raboljam az időnket.

Az elmúlt négy év során megtanultuk, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálatai nem dicshimnuszt jelentenek a különböző témákban. Az Állami Számvevőszék feladata az, hogy a hibákat keresse, kutassa. Azonban az Állami Számvevőszék ebben a jelentésében - amit képviselőtársaim nagyszerűen felhasználtak; és köszönet az Állami Számvevőszéknek ezért a jelentésért - nemcsak negatívumokról, hanem pozitívumokról is szól. S mivel a délelőtt és a délután folyamán ezek a pozitívumok, úgymond, elfelejtődtek, a későbbiek során ezekről is szeretnék majd szólni. Nem azért, mintha én a kormánypárti képviselőtársaim néhány negatív megjegyzésével nem értenék egyet - mert valóban van tenni- és javítanivaló a költségvetés elfogadásával kapcsolatban -, de azért csak a negatívumokról szólni és azokat jelentősen felnagyítani, egy kicsit a közvélemény megtévesztését is jelentheti.

Előzetesen azonban hadd szóljak arról, hogy Rozgonyi Ernő képviselőtársam az MNB-t mint az inflációt okozó tényezőt említette. Nagyon jó lenne egy országnak, ha egyetlen szervezete elég lenne ahhoz, hogy az inflációt megállítsa. Az MNB csak monetáris eszközökkel, tartalékráta-rendszerrel, rediszkontláb-politikával, nyílt piaci műveletekkel, a kamatláb irányításával s a többi tudja befolyásolni az inflációs folyamatot, a pénzmennyiség nagyságát. De mivel költséginfláció és sok más tényező is van, ezért ez bonyolultabb annál, mint hogy csak az MNB-n kérjük számon az infláció negatív vagy ilyen-olyan alakulását.

A másik: valóban jó lenne, ha az adósságállomány jelentősen csökkenne abszolút számban is, de Európában mindenütt. Európában mindenütt azt teszik, hogy vagy a bruttó, vagy a nettó hazai termékhez - melyik országban hogy - hasonlítják az adósságállományt. Van ennek értelme? Igen, mert a terhek elviselése annál könnyebb, minél nagyobb egy ország jövedelme. És hiába lesz ennyi vagy annyi milliárd az adósságállomány néhány év múlva, ha a bruttó hazai termékhez képest ez igen elenyésző.

A továbbiakban arról szeretnék szólni, melyek azok a pozitív jegyek, amelyeket az Állami Számvevőszék az 1997. évi költségvetés kapcsán megemlített - s most már csakugyan igen röviden.

Az egyik a táblázatok megváltoztatásával kapcsolatos dolog. Valóban, évek óta visszatérő probléma, hogy a táblák sokat változnak, ezért a különböző adatok összehasonlítása egyre nehezebb. De a táblázatok megváltoztatása sok esetben a gazdasági folyamatok változásának is lehet a következménye. Hadd ne bizonyítsam ezt, holott lehetne néhány adattal bizonyítani.

A másik: az elmúlt években az Állami Számvevőszék kifogásolta, hogy a bevételek és a kiadások összevetése nem megfelelő volt. Most ez a jelentés megállapítja, hogy a bevételek és kiadások összevetése a bruttó elszámolás alapján készült, és - hadd idézzem szó szerint a Számvevőszék anyagát - "az államháztartási törvény 116. §-a alapján az Országgyűlésnek nemcsak a költségvetés tárgyalásakor, hanem a zárszámadáskor is át kell adni a különböző mérlegeket". A zárszámadási törvényjavaslat az elmúlt évekhez képest a törvény ezen paragrafusának egyre inkább megfelel. Nem azt mondom, hogy teljesen megfelel, de az elmúlt évekhez képest egyre inkább megfelel.

A törvényjavaslat valóra váltja azt, hogy az államháztartás rendes bevételeit és kiadásait különválasszák a rendkívüli bevételektől és a kiadásoktól. Ez nem minden esetben történt így meg az elmúlt években.

Szerintem dicséretes az is, hogy a kezességek bruttó elszámolása első ízben valósult meg az elmúlt esztendőben. 1997-ben az elvállalható egyedi kezességek a törvény által meghatározott keretösszeget nem lépték túl.

(17.40)

Nagyon sokat beszéltünk már a költségvetési bruttó adósságállományról, hadd ne idézzem a Számvevőszék anyagát, hiszen azt már megemlítettem. Szeretnék azonban valamit mondani azzal kapcsolatosan, hogy több képviselőtársam megkérdőjelezte a KSH adatainak valódiságát. Ezt tette például Arnóth képviselőtársam is délelőtt. Én megmondom őszintén, a bruttó hazai termék számításával kapcsolatban lehet szakmai vitát folytatni annak kapcsán, hogy a készletfelhalmozás és egyebek hogy szerepeljenek a kiszámításban. Ez egy szakmai és nem politikai vita. De megmondom őszintén, egy kicsit nemzetgazdasági bűn megkérdőjelezni a KSH jelentéseit, amelyek nagyon sok szempontból megfelelnek a követelményeknek, nemzetközi szervezetek példamutatónak tartanak; többször ellenőrzik a KSH jelentéseit, s tulajdonképpen erre építve történt a Magyar Köztársaság Unióba történő belépésének nagyon sok jelentése is, s a KSH jelentései, makromutatói alapján döntenek a befektetők, hogy befektetés szempontjából jó vagy nem jó-e Magyarország. Én már hivatkoztam úgy egy óra tájékán arra, hogy valamennyiünknek, akik itt vagyunk a parlamentben, szent feladatunk, hogy a nemzet fejlődése megfelelő legyen. S akkor ne kérdőjelezzünk meg olyan adatokat, amelyek reálisak, legfeljebb számítástechnikai dolgok lehetnek, de azt a nemzetközi szervezetek még soha nem kifogásolták.

A helyi önkormányzatokkal kapcsolatban valóban sok a gond. Én a legnagyobb gondnak azt tartom, hogy ezen önkormányzatok a mérlegeiket nagyon sokszor nem támasztották alá analitikus nyilvántartási és leltári adatokkal. Teljesen egyetértek ebben kormányzati képviselőtársaimmal. Azonban hadd említsek meg egy pozitívumot az államháztartás harmadik nagy területéről: az elkülönített állami pénzalapokkal kapcsolatban.

Akik az elmúlt négy évben itt ültünk, vitatkoztunk az államháztartási törvényről, visszaemlékezhetünk arra, hogy az elkülönített állami pénzalapok területén milyen dzsungel volt. Most, azt hiszem, jó szívvel olvashatjuk mindannyian, amit a Számvevőszék ezzel kapcsolatban megállapít. Egyrészt jó az, hogy ezen alapok bevétele meghaladja a kiadásokat, szabályszerű a működésük, és a könyvvizsgálati jelentések hitelesítő záradékot is tartalmaznak. Számtalanszor előfordult az elmúlt négy évben, hogy ez a hitelesítő záradék elmaradt a különböző alapoknál. Persze hozzá kell tenni, akkor az alapok száma is lényegesen több volt.

A társadalombiztosítás költségvetésének végrehajtásával kapcsolatban hadd említsem meg, jó hogy nem mosták ezt össze a vitázók, mert az vegyes képet mutat, hiszen az Egészségbiztosítási Alap hiánnyal, a Nyugdíjbiztosítási Alap többlettel zárt az 1997. évi tervezetthez viszonyítva.

Elismerem, hogy több gond van a zárszámadással kapcsolatban, de azért kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, vegyék figyelembe, hogy az elmúlt évekhez képest jelentős fejlődés, változás is bekövetkezett, és higgyék el, ha három-négy vagy tíz év múlva is vitatkozik a Ház ezekről a kérdésekről, az Állami Számvevőszék akkor sem csak dicshimnuszt zeng majd az ilyen jellegű dolgokról, mert hibák ezen a területen mindig lesznek, legfeljebb azok csökkenthetők.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu