ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnöknő, köszönöm a szót. Képviselőtársaim! A költségvetési beszámoló nehezen áttekinthető, mert nem kétoldalasan, mérlegszerűen mutatja be a bevételek és kiadások alakulását. Emiatt a tervezett és a módosított költségvetéstől való eltérések egyaránt nem vagy csak igen nehezen követhetők. Ez elsősorban természetesen szerkesztési hibának tűnik, annak látszik, de nem az, mert ez tartalmi hiányosságokat is takar, és akár szándékos is lehet.

Néhány adat szinte kihámozhatatlan. Talán nem véletlen, de tény, hogy nem állapítható meg a külső és belső államadósság bruttó összege és annak alakulása sem, noha ezzel összefüggésben látszólag rengeteg adatot közöl az anyag. Ebből következően nem állapítható meg az államadósság bruttó terhe, kamata sem pontosan, valamint a különféle és rendkívüli törlesztések pozitív vagy negatív hatása sem. Azt mindenesetre érzékeljük, látjuk, kiszámolhatjuk - ha megpróbáljuk -, hogy megközelítőleg napi 3 milliárd forintot tesznek ki a kamatterhek. Ezt csak úgy érdekességképpen mondom, miközben a rendőrség fejlesztésére nem tudunk adni három-, négy- vagy ötnapi törlesztési tehernek megfelelő támogatást. Egy-egy ügylet kapcsán ugyan nyújtanak információt az adósságállománnyal kapcsolatban egy-egy ügyletről, de önmagában és összességében az egész nem tekinthető át.

A miniszter úr azt említette expozéjában, hogy csökken az állam adóssága. Én nem láttam ilyen csökkenést; illetőleg lehet, hogy relatív értelemben csökken, mondjuk, valaminek a százalékában kifejezve csökken. Mindenesetre meg kell hogy mondjam, hibásnak tartom azt a gyakorlatot, hogy mindent a GDP százalékában tárgyalunk, és ezzel illuzórikus tendenciákat sugall az anyag. A terhek, de ha úgy tetszik, kiadások vagy kötelezettségek kielégítése nem a GDP-ből történik, hiszen az nem bevétel! Jobb esetben van valami sztochasztikus kapcsolat a bevétel és a GDP között, de ez akár negatív kapcsolat is lehet.

Természetesen más a helyzet egy olyan gazdaságnál, mint például a német gazdaság, amely évtizedek óta azonos piacgazdasági körülmények között fejlődik. Ott valóban mutathat például a GDP százalékában kifejezett mutatók rendszere és ezek összehasonlítása valami érdemlegeset és valóban értelmezhetőt, de nálunk nem ez a helyzet. Ezért az adósságok mértékeit, terheit a társadalmi tiszta jövedelem százalékában inkább lehetne értelmezni, ha mindenáron relatív és nem abszolút számokat kívánnak szerepeltetni.

Jó volna tudni, és ezt részletezően ki is kellene mutatni, hogy a bruttó adósságból milyen levonások alapján lesz nettó adósságállomány. Persze tudom, ezt tanítják, de azért én szeretném látni, hogy például adott esetben miket is vonunk le, és hogyan jön ki az úgynevezett nettó adósságállomány. Már csak azért is érdekes ez, mert az MNB és a PM számai nem szoktak egyezni. Egyet tudunk, hogy irtózatos kamatterhet cipel magával ez az ország, mint ahogy említettem.

Idetartozó téma az MNB és a PM közötti devizaadósság-csere témája. Ennek következtében 1749,7 milliárd forinttal növekedett a költségvetés kamatozó devizaadóssága, és ezzel egyidejűleg csökkent a nem kamatozó forintadóssága, illetőleg megszűnt a kamatmentes lejárat nélküli adósságállomány. Az adósságcsere jelentősen rontott a költségvetés helyzetén, hatása nem egy évre korlátozódik, ez öröklődő. Ennek kapcsán arra hivatkozik a szöveges indokolás, hogy "az adósságcserére a kormány döntését követően az Állami Számvevőszék ellenjegyzésével került sor." Ezzel, gondolom, az ügylet szabályosságát kívánják az előterjesztők hitelesíteni. Csakhogy az ÁSZ-nak a technikai lebonyolítás és a számviteli elszámolási szabályosságra vonatkozó ellenjegyzése nem ad választ és igazolást sem az adósságcsere tartalmi elemeivel kapcsolatos kérdésekre! Nem adott erre kielégítő választ az PM és az MNB Országgyűlés előtti, 1997 júniusában történt beszámolója sem. Dodonai, elnézést a kifejezésért, halandzsa ilyen esetekben nem fogadható el.

Ennek kapcsán nehéz nem beszélni arról, hogy tarthatatlan az az állapot, mely szerint a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét senki soha nem ellenőrizheti érdemben. Persze tudom, auditálják a mérlegét - erről külön megvan a véleményem. Ezáltal tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Bank és vezetése törvény felettivé válik, ami adott esetben tragikus következményekkel járhat. Nem szólva arról, hogy ilyen körülmények között a Magyar Nemzeti Bank éves beszámolóiban a Nemzeti Bank mindenkori vezetése azt mond, amit csak akar. Tehát, ha úgy tetszik, a törvényhozás félre is vezethető, tartósan, folyamatosan.

Ennek kapcsán nem tudom megállni, hogy ne utaljak arra, amit a miniszter úr szintén említett, az infláció kérdésére. Ki felel ebben az országban a bankjegyforgalomért, ha nem a jegybank? Kinek a dolga az inflációt megfékezni, ha nem a jegybanknak? Honnan kerül több pénz a gazdaságba a szükségesnél, ha nem a jegybankon keresztül? Erről soha senki sem szokott beszélni még véletlenül sem!

Úgy gondolom, éppen a Magyar Nemzeti Bank feladatainak az egész országra nézve kiemelkedő szerepe miatt az Országgyűlésnek joga és kötelessége a Magyar Nemzeti Bank ügyeit ellenőrizni és összefüggéseiben ismerni, sőt a mindenkori kormány munkájába integrálni.

(17.30)

Valószínűleg az sem véletlen, hogy a költségvetési beszámolókból nem állapítható meg a kormány kötelezettségvállalása a maga folyamatában, és a potenciális, esetleg több évre terjedő, ebből eredő teher sem. Az évközi módosítások, a rendszerből adódó saját előirányzat-növelési lehetőségek nem jelennek meg a beszámoló rendszerében, így a kiadások szükségszerűsége sem ellenőrizhető, de még az sem, hogy létezik-e egyáltalán olyan feladat, amire a pénzt költötték vagy a többletkiadást fordították.

A költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló ellenőrzéséről szóló ÁSZ-jelentések ugyanakkor indokolatlanul diszkrétek, mérsékeltek és finoman átfésülten fogalmazottak. Számtalan, évek óta fennálló törvénysértést sorolnak fel ugyan, és emellett igen sok rosszul szabályozott, kellően át nem gondolt előírást bírálnak. Azzal mindenképpen egyet lehet érteni, amit az ÁSZ úgy fogalmazott meg - s ezzel a Magyar Igazság és Élet Pártja is egyetért -, hogy "a költségvetés tervezése és a költségvetési gazdálkodás területén világos és egyértelmű szabályok alapján áttekinthető helyzetet, rendet kell teremteni". Csakhogy évek óta visszatérően jelzett hiányosságokról, azok megszüntetéséről van szó vagy lenne szó, nem először.

Azt hiszem, feltehetem a kérdést: minek az ellenőrzés, minek a beszámoló és minek annak a vitája, ha az Országgyűlés képtelen döntéseinek érvényt szerezni, az évek óta tartó törvénysértő gyakorlatokat megszüntetni, az ilyen gyakorlatot folytatókat, a törvénysértőket képtelen szankcionálni? Ne lehessen következmények nélkül számokkal zsonglőrködni, elhallgatni vagy tudatosan kicsavart összefüggésekben bemutatni az ország szempontjából alapvető pénzügyi folyamatokat!

Számtalan kifogásolható, helytelen és hiányos elemről lehetne beszélni még épp az ÁSZ-jelentés kapcsán, de félő, hogy elvesznénk a részletekben. Azt hiszem, ennyi is elég. Különös súlya van ugyanis annak, hogy az 1997. évi költségvetés végrehajtásával nem egy év, hanem egy négyéves ciklus is lezáródott. Remélem, lezáródott, a szó szoros értelmében. Remélem, az önmagát polgárinak hirdető kormány tisztában van azzal, hogy egy ország költségvetése és annak végrehajtása nem egy öncélú, következmények nélküli mutatvány. A költségvetés mindannyiunké, a magyar népé. Jogunk és kötelességünk áttekinteni, megérteni, bírálni, alakítani, sőt számon kérni is, hiszen egy kicsit a közös sorsunkról van szó.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának az a javaslata - noha tudjuk, hogy az új pénzügyminiszter csak névleges előterjesztő -, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést és törvényjavaslatot az Országgyűlés csak az alapvető hiányosságok határidős pótlása esetén fogadja el. Vagyis kérjük - kedves képviselőtársaimat is kérjük -, hogy az előterjesztőt kötelezzék határidővel a hiányosságok pótlására. Az ÁSZ kapcsolódó jelentéseit ugyanakkor természetesen elfogadásra javasoljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu