DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csurka István körülbelül öt órával ezelőtt azt mondta, azt jósolta itt: ez a vita arról fog szólni, hogy az ellenzéki pártok megpróbálnak megosztani bizonyos társadalmi csoportokat, véleménynyilvánításra alkalmas módon megpróbálják megosztani a nyugdíjasok táborát, azt jósolta, hogy egy igen zajos vitának leszünk tanúi, és nem a nyugdíjról, nem a nyugdíjasokról fogunk beszélni, hanem egymásról. A vita menetét figyelve, a hozzászólásokat elemezve, úgy gondolom, Csurka Istvánnak igaza volt, ugyanakkor igaza van természetesen Medgyasszay Lászlónak is, hogy egy politikai vitanap erről szól. Mert egy törvény, egy törvényjavaslat vitája, világos, szakmai érveket kell hogy igényeljen, egy politikai vitanapon azonban el lehet mondani azt, hogy ki mit csinált az elmúlt időszakban, ki mit fog tenni - reményei szerint és amennyire a költségvetés engedi - a jövőben.

Azt gondolom, nem kell külön reflektálnunk azokra a megjegyzésekre, amelyek az elmúlt öt-hat órában itt pro és kontra elhangzottak. Engedjék meg azonban, hogy Medgyasszay Lászlóhoz csatlakozzak annyiban: bizony sokszor eszébe jutott az embernek, hogy bagoly mondja verébnek, értve ez alatt az ellenzéki pártok képviselőinek azon megnyilvánulásait, amelyek a jelenlegi kormányon kérik számon azt, amit ők korábban nem tettek meg.

Talán ismert rólam, hogy nem szoktam személyeskedni, mindig is megpróbáltam elkerülni a személyre szóló kritikákra való válaszadást, nem mehetek el azonban Bleyer képviselőtársam megjegyzése mellett, aki 3 ezer nyugdíjasról beszélt Győrben, Debrecenben, különböző helyeken, akik most kifejezik a jelenlegi kormánnyal szembeni türelmetlenségüket.

(14.00)

Valóban, Kósa képviselő úrral egyetértve, nem vitézkedett igazán, amikor a nyugdíjak csökkentéséről volt szó, és ő mint a nyugdíjasok képviselője ült ebben a parlamentben. De erről ennyit.

Szeretném rögzíteni, hogy a Független Kisgazdapárt a választási ígéreteit be szokta tartani, és jelen esetben is be kívánja tartani. Mit mondtunk mi a választások során? Azt mondtuk, hogy egy jobb, emberibb életet próbálunk meg biztosítani a nyugdíjasainknak, és elképzeléseink szerint ebbe belefér az, hogy a nyugdíjakat oly mértékben emeljük, ahogy az infláció nő, ugyanakkor azonban egy plusz juttatást is kell adni a nyugdíjasrétegnek.

A mai napon már többen saját ötletüknek tekintették a degresszív nyugdíjemelést. Nos, én azt gondolom, nem vitás, hogy a Független Kisgazdapárt korábbi előterjesztése is erre irányult. Mit értünk ez alatt? Azt értjük, hogy a kisnyugdíjasok, azok, akik egyrészt számban is, másrészt kiszolgáltatottságuknál fogva is, harmadrészt éppen azért, mert igen kicsi a jövedelmük, és a jövedelmüket ha nem emeljük meg, csak az inflációt követjük, akkor gyakorlatilag nem adtunk nekik semmit, tehát ennek a rétegnek, ennek az egyébként egészen jelentős rétegnek egy nagyobb mértékű emelést tudunk támogatni.

Nyilvánvaló, ahogy megy felfelé a nyugdíj értéke, a nyugdíjak összege, ezt a támogatást csökkenteni kívánjuk, egészen egy határig. Hogy mi ez a határ, ne kérdezzék. Nyilvánvalóan ez függ a költségvetéstől, függ egyéb olyan kérdéstől is, amelyek majd az ezt követő vitákban fognak kialakulni, illetve ismerjük meg ezeket a számokat.

Én tehát el szeretném mondani és a tévé képernyőjén keresztül azt üzenni a nyugdíjasoknak, hogy a Független Kisgazdapárt a választási ígéreteit betartja, s ha kell, betartatja. Úgy gondolom, hogy a mi szüleinkről, nagyszüleinkről van szó. Tehát azokat az ígéreteket, amelyeket a korábbi választási kampányban tettünk, nem kampányfogásként tettük, hanem azért mondtuk, mert úgy gondoljuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu