DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kedves nyugdíjas kor- és sorstársaim, akik vagy itt a helyszínen, vagy a rádióban és a televízióban kísérnék húsbavágó, érdeklődő figyelemmel a vitát, ha ez a vita valóban arról szólna, mint amit a cím jelez, és akiket már elöljáróban illő tisztelettel szeretnék megkérni arra, hogy lehetőleg ne értékeljék túl a hülyeségemet, és ne becsüljék alá a politikai érzékemet annak a feltételezésével, hogy annak idején kereszténydemokrataként és korom ellenére többedmagammal öngyilkossági szándékkal csatlakoztunk volna a Fidesz képviselőcsoportjához, mintha a Fidesz csak a fiatalokkal törődne, és esküdt ellensége lenne az öregeknek, mintha a nyugdíjasok számát éppen olyan elszántsággal szeretné csökkenteni, mint volt miniszterelnökünk a filozófusokét, és a nyugdíjasokat legszívesebben piros forgalmi lámpánál terelné át a zebrán.

Tisztelt Országgyűlés! A rádió egyik "Parlamenti ütköző" műsorában egy betelefonáló hallgató azzal vádolt vagy dicsért meg, hogy az ügyvédi múltamból származó foglalkozási ártalomként mindent ki tudok magyarázni. A valóságban azonban nem ki-, hanem megmagyarázni szeretném a dolgokat, persze lehet, hogy rossz módszerrel dolgozom, mert egy indulatokra, félreértésekre hangolt környezetben értelmi érvekkel győzködni hiú vállalkozásnak tűnik. De nem szívesen veszteném el az emberi értelembe vetett hitemet, és megkísérlem a lehetetlent.

Ami tehát a tényeket és az adatokat illeti, nem tartom magam jó matematikusnak, de az alapműveleteket és a számok egymáshoz viszonyított arányát azért némileg csak ismerem. Eddig hallottak már statisztikai adatokat és számokat, és a túlterhelés elkerülése érdekében csupán annyit - ez a szám még nem hangzott -, hogy 1989 és 1998 között a nyugdíjaknak a fogyasztói árakhoz viszonyított reálértéke a folyamatos emelések ellenére 23,9 százalékkal csökkent.

(12.50)

1995-ben 10 százalékkal volt a legnagyobb, nagyságrendben ezt követi az 1996-os 8,9 százalék. S akkor most bedobódik a bűvös szám, a 19 százalékos emelés igénye, ugyanakkor a reálérték-növekedésről szó sem esik. Óhatatlanul az a hajóskapitányról szóló történet jut az ember eszébe, aki a gépházba bekiabálva kérdezi a főgépésztől, hogy "Mennyi?" Mire a főgépész visszakiabálja, hogy "Harminc!" A párbeszéd folytatása közismert: "Mi harminc?" - "Mi mennyi?"

Visszatérve a bűvös számhoz, illő tisztelettel kérdezem, nem a szocialista, hanem a kritikai realizmus jegyében, hogy mikor tetszik jobban járni: ha a 19 százalékos nyugdíjemelés vonzata egy 19 százalékos infláció, vagy ha egy 13 vagy 14 százalékos nyugdíjemelést egy 11 százalékra csökkent infláció kísér? Nem hiszem, hogy a válasz nagyobb szellemi erőfeszítést igényelne.

Orbán Viktor miniszterelnök úr az expozéban pontos számokat ismertetett a kormány szándékáról, milyen nyugdíjemelést tervez és szándékozik megtenni a kormány. Kétségtelenül ez öt órával ezelőtt hangzott el, de jó lenne, ha a vita végén ezek a számok maradnának meg a tudatban, és nem a vitának az itt eddig felgyűlt salakja.

Béki Gabriella is hivatkozott már Kuncze Gábor frakcióvezető úrra, aki azzal a búcsúüzenettel hagyott itt bennünket, hogy a kormány valójában egy fedett módszerrel dolgozik, mert késlekedik a törvényjavaslatok benyújtásával. Erre önkéntelenül felmerül viszont a kérdés, hogy akkor mire tetszik lődözni. Ha nem tetszik ismerni a fedett cél miatt a valóságos célpontot, akkor mire megy a töltény? Ez csak felesleges tüzelés!

Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíj reálértékét folyamatosan csökkentő kormány azzal a módszerrel dolgozott, mint a vert csapatok a visszavonuláskor. Taposóaknákat helyezett el az elhagyni kényszerült terepen, amit nemzetközi egyezmény szerint az elhelyezőnek kellene felszedni, de ezt a veszélyes feladatot ránkhagyta. Igyekszünk felszedni, de azért nem árt az óvatosság, mert ne becsüljük le az ellenfelet! Lesből kibiztosít néhány aknát, s ügyel arra, hogy a durranás lehetőleg messzire szóljon, hiszen a zaj... - tetszenek érzékelni a médiában: a Fidesz megszegi a választási ígéreteit, becsapja a nyugdíjasokat, és egyéb nagy képzelőerőről tanúskodó rémtörténetek. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Ezek majd abbamaradnak, ha el tetszenek mondani a további rémtörténeteket.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány egyértelműen nyilvánosságra hozta a szándékát. Nyilván türelmet szeretnénk kérni, habár Karinthy szerint a türelem rózsát terem, egyebet nem. Folytatásként hozzátehette volna: a türelmetlenség tövist terem, egyebet nem. De azért jó lenne óvakodni a tövisektől, s jó lenne megvárni, hogy a szándék megvalósítása milyen eredménnyel jár.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu