KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszöntöm önöket, és köszöntöm az Érdekegyeztető Tanács megjelent képviselőit. Örülök, hogy elfogadták meghívásunkat, már csak azért is, hiszen így módjuk van mindazt egyenesben hallani, ami a vitában elhangzik.

Örülök annak, hogy már túlvagyunk az előző hozzászóláson, és így önöknek módjuk volt megismerkedni az érdekegyeztetéssel kapcsolatban a társadalmi párbeszédről szólóan a Fidesz álláspontjával. Azt is remélem, hogy a Fidesz hiányos jelenléte ezen a mai vitanapon nem az érdeklődés hiányának tudható be, hanem annak a gyakran hangoztatott szlogennek, miszerint is a Fidesznek családi programja van. (Derültség és taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MDF soraiból: Nektek már...)

Megköszönöm Varga Mihály úr elismerő szavait a második féléves gazdasági eredményekkel kapcsolatban (Közbeszólások: Első!) - második negyedéves, első félévi eredményekkel kapcsolatban. Valóban én is úgy ítélem meg, hogy a Horn-kormány rászolgált erre a dicséretre (Taps az ellenzék padsoraiban.), s ilyen értelemben ajánlom Kósa Lajos figyelmébe, hogy studírozzon, tanulmányozza ezeket a szavakat.

Örülök annak a kezdeményezésnek, amely a nyugdíjvitanap kapcsán e hétre két vitanapot is eredményezett. Örülök, hiszen nagyon jók a tapasztalataink, rendkívül hasznos a későbbiek számára mindaz, amit a vitanapok adtak. Elsősorban azzal, hogy világossá vált végre, a kormány tényleg nem kívánja a nyugdíjasoknak odaadni a törvény szerint járó 20 százalékos emelést, viszont tanult a szocialisták javaslatából, és most már differenciált álláspontot képvisel - ezt helyeseljük -, a nagyon alacsony nyugdíjak problémáira megoldást keres. De átlagban továbbra sem akar 14 százaléknál magasabb nyugdíjat biztosítani. S ami az átlag felett van, azt azoktól szándékozik elvonni, akiknek ez a törvény szerint járna. Összességében tehát a kormány eddig is sejtett célja most már nyilvánvalóvá vált: több mint 50 milliárd forintot elvonni a nyugdíjasoktól. Ezzel mi nem érthetünk egyet.

Azért is jó, tisztelt Ház, egy ilyen vitanap, mert világossá válik, mit gondolnak a parlamenti pártok a társadalmi párbeszédről. Hiszen mindeddig az előző hónapokban, az új kormány időszakában ez a párbeszéd elmaradt, és attól félünk, attól tartunk, hogy a nyolc év eredményeit semmisíti meg az így kialakulni látszó gyakorlat. Hiszen az elmúlt évtizedben az Érdekegyeztető Tanács - például a munka világában - a békés rendszerváltás egyik kulcsintézménye volt. Hogy a társadalmi béke fennmaradt - és ez nyilván mindannyiunk érdekét szolgálta -, ahhoz nagymértékben járultak hozzá az Érdekegyeztető Tanácsban jelen lévő szociális partnerek.

Az Antall-kormány, amely korántsem volt arról híres, hogy szakszervezetbarát lett volna, vagy nem lehet azt állítani, hogy éppen érdekegyeztetés-párti lett volna a gyakorlata, mégis józan megfontolásokból fenntartotta az érdemi párbeszédet a munkaadók, a munkavállalók képviselőivel, a szakszervezetekkel. Talán kevésbé tudott: nem bolsevik trükk az, hogy van Érdekegyeztető Tanács. Éppen - az uraknak ajánlom figyelmébe - az Antall-kormány idején jött létre az alapszabálya és új, mostani összetétele. Vagy hogy mást mondjak, '92 novemberében, éppen az egyik legjelentősebb megállapodás idejében Kupa Mihály volt a pénzügyminiszter, egy olyan megállapodás idején, amikor is az adó- és költségvetési szabályok változtatásáról alapvető társadalmi konszenzus kialakítására törekedett az akkori kormány.

Ma viszont nyitott a kérdés: először is, be kívánja-e terjeszteni az Érdekegyeztető Tanács elé, s ha igen, mikor az Orbán-kormány a költségvetési és adózási törvényjavaslatokat. Úgy gondolom, nem lehet kérdés, hogy a kormány - tíz év után először - megkerüli ezt a fórumot. Úgy gondolom, szüksége van arra, hogy megismerje a munkavállalók, a szakszervezetek és a munkaadók véleményét. Másodsorban fel kell tenni a kérdést: tárgyalni kíván-e a kormány, és ha igen, mikor a munkavállalók és a munkaadók képviselőivel a garantált minimálbérről? Ugyanis tudni kell, hogy az Antall-kormány idején elfogadott munka törvénykönyve ezt előírja; előírja, hogy az Érdekegyeztető Tanács körében kell megállapodni e kérdésről.

Most azt tapasztaljuk, hogy az Orbán-Torgyán polgári kormány eddigi működése alatt nem fogékony a társadalmi párbeszédre, sőt az érdekvédelmi szervezetek ez irányú kezdeményezéseire sem reagál. Az ismételt megkeresések, hogy tűzzék napirendre az ország, a munkavállalók, a munkaadók sorsát komolyan érintő gazdasági terveket, reagálás nélkül maradnak. Maga az Érdekegyeztető Tanács is ebben az évben egyszer, már az új kormány időszakában, augusztusban ült össze ismerkedési jelleggel. A költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsát pedig össze sem hívták még.

Azt tapasztaljuk, hogy a polgári kormány nem szereti a tőle független erők intézményes együttműködését a hatalomgyakorlásban. Látható, hogy nem híve a hatalom megosztásának és nem kedveli ezt. Úgy látom, hogy aki fél a hatalom megosztásától, aki fél a kontrolloktól, aki fél a tőle független döntési mechanizmusoktól, az csak saját magában és az általa kinevezett emberekben bízik, senki másban - és ez szükségszerűen kormányzati diktatúrához vezethet. Kár, kár volna, ha a volt Bibó-kollégisták tanulmányi emlékeikből csak a hatalom megragadására és a hatalom öncélú megtartására emlékeznének vissza. Vegyék elő, javaslom, azokat a kurzusokat is, amelyek arról szólnak, hogy társadalmi párbeszéd, emberi kapcsolatok. (Taps az MSZP soraiban. - Varga Mihály: Segíts nekünk, Péter!)

Miről is kellene vagy kellett volna hogy szóljon eddig a társadalmi párbeszéd, ha lett volna. Az új kormány azt ígérte, hogy csökkenti a munkáltatói terheket, és ezzel majd nő a munkavállalók jövedelme és a munkahelyek száma. Feltételezem, a konkrét elképzeléseket részleteiben csak az önkormányzati választásokat követően lesz módunk megismerni, de az itt-ott, például a mai fórumon is napvilágra került információk alapján a kormány ígéreteivel szemben a következőket látjuk körvonalazódni.

Először is úgy tűnik, miközben a munkaadók terheinek egy része átlagosan valóban mérséklődik, nem kevesen lesznek olyan - elsősorban mikro-, kis- és egyéni - vállalkozások, amelyeknek terhei magasabbak lesznek a következő időszakban, ha ezek a tervek valósulnak meg.

(9.00)

Másodszor: a munkavállalói járulékok nem csökkennek, és nem csökken a személyi jövedelemadó átlagos szintje sem, sőt jelenlegi tudásunk szerint az adókulcsokban olyan változás következik be, amelynek következtében az alacsonyabb keresetek terhelése növekszik. Ezt a tendenciát a gyermekkedvezmények rendszere erősíteni fogja.

Végső soron tehát a kormány a terhek átcsoportosítására készül. Átcsoportosítja a terheket a magasabb jövedelműektől az alacsonyabb jövedelműek felé. Más szóval: aki gazdag, az egy kicsit még gazdagabb lesz, aki pedig szegény, az még szegényebb lesz - legyen szó vállalkozó, munkavállaló vagy éppen álláskereső polgárokról.

Vegyük sorra ezeket az állításokat! A járulékcsökkenés a munkáltatókat egyrészt átlagosan valóban kedvezően érinti, de mivel az egészségügyi hozzájárulás jelentős emelésével és újabb közterhek kivetésével tervezik ezt kombinálni, a pozitív hatások annál jobban érvényesülnek, minél nagyobb a cég, és minél magasabbak ott az átlagkeresetek - tehát ebben a körben érvényesülnek. Ezért a változás növeli a már most is jelentős különbségeket a szellemiek és a fizikaiak, a különféle ágazatok és az egyes térségek között.

Számítások szerint annak az összegnek, amelyet a járulékok csökkenése miatt a munkaadók most megtakaríthatnak, legalább a fele az ország ötödét jelentő fővárost, a budapesti cégeket hozza kedvezőbb helyzetbe. Megkérdezhetjük, valóban a vidék pártjai kormányoznak-e most.

Eddig még csak sejtéseink voltak, tisztelt Ház, arról, hogy milyen új közterhek is lesznek. Ma hallottunk ízelítőt, s most halljuk, az új egészségügyi hozzájárulást a szerzői honoráriumokra is, a cégautókra, az osztalék egy részére is kivetik.

Azt már sejteni lehet az elmondottak alapján, hogy joggal feltehető a kérdés, hogy fog ez az intézkedés illeszkedni a kisvállalkozások támogatásának kormányzati célkitűzéseihez. Hogy fog illeszkedni azokhoz a kampányban elmondott jelmondatokhoz, amelyek azt ígérték ezen vállalkozásoknak, hogy kedvezőbb környezetet teremtenek számukra?

Másodsorban: a munkavállalói járulékok reálértéke most - úgy tűnik - nem változik. A munkavállalókat a járulékok mérséklése is csak akkor érinti kedvezően, ha a munkáltató megosztja velük a megtakarítást. Ez pedig csak abban a körben lehetséges, ahol a munkaadónak meglehet erre a hajlandósága, vagyis a megtakarítás érzékelhető, vagyis a nagyobb budapesti vállalatok magasabb fizetésű dolgozóinál. Ezt a hatást az adórendszer tervezett változtatása valószínűleg tovább fogja erősíteni.

A tervek szerint - ezt halljuk - úgymond az egyszerűsítés érdekében három adósáv lesz. Ez az egyszerűsítés azonban azt jelenti, hogy éppen a legalacsonyabb jövedelműek adóterhelése növekszik meg. Tehát mindenki rosszabbul jár, akinek havi keresete kevesebb lesz, mint 56 000 forint. Minél alacsonyabb valakinek a munkából származó jövedelme, annál rosszabbul jár. A jelenlegi 19 500 forintos minimálbérnek legalább 23 százalékkal kellene, tehát 24 000 forintra kellene ahhoz emelkednie, hogy megőrizhesse vásárlóértékét. Vagy másképp fogalmazva: a tervezett minimálbér - a gyermekkedvezmények nem számításával - azt hozza magával, hogy reálértéke 4-5 százalékot is csökkenhet.

Ha eltekintünk attól, hogy a béremelés mértéke nem a kormány szándéka, hanem a reálfolyamatok, a munkaadók, a munkavállalók alkujából alakul ki, és elfogadjuk - elfogadnánk - a kormány feltételezését az átlagosan 13 százalékos béremelésről, ha figyelembe vesszük a járulékrendszer változásainak hatásait, amelyek az alacsony jövedelműeknél nem kedvezőek, és ha feltételezzük, hogy a munkaadók most sem fognak átlagost jóval meghaladó mértékben zsebükbe nyúlni a munkavállalók terheinek kiegyenlítése érdekében, nos, akkor fel kell tennünk a kormánynak a kérdést: még mindig komolyan gondolja-e azt az ígéretét, hogy jövőre minden polgárnak egy kicsit javítani kívánja helyzetét, javulni fog a helyzete? Nem vették-e ki az egy kicsit javuló helyzetűek köréből a szegény polgárokat?

Úgy látom, ez utóbbi feltételezés közelebb áll az igazsághoz, különösen ha azt is végiggondoljuk, kinek a terheit csökkenti a gyermekek után járó kedvezmények rendszerének módosítása. A miniszterelnök úr és a kormány tagjai mindig átlagos családdal számolnak - a szerdai vitanapon is ez volt. Felhívom ezért figyelmüket arra, hogy a szegény családok nem tudnak élni az adóból leírható gyermekkedvezménnyel. Mert vagy nincs jövedelmük, vagy az olyan alacsony, hogy utána csak csekély adót igényelhetnek vissza. Így nagyon kicsi a kedvezmény-igénybevételi lehetőségük. Javasolom miniszterelnök úrnak, a kormánynak, hogy ebben az irányban is végeztessen számításokat.

Tisztelt Ház! A kormány azon törekvése, hogy a terheket a gazdagoktól a szegények felé terelje, leginkább a munkanélküliek esetén érhető tetten. A jelenleg adómentes munkanélküli-járulék után jövőre nekik is 20 százalékos személyi jövedelemadót kellene fizetniük ebből az amúgy is alacsony 15-18 ezer forintos járulékból. Magától adódik a kérdés: mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a munkanélküliek az adórendszer egyszerűsítése miatt ne szenvedjenek el jelentős kereseti veszteségeket?

Nos, a fentiekből nehéz lenne más következtetésre jutni, mint arra, hogy a kormány ígéretei, miszerint csökkenti a munkáltatók terheit, és ezen keresztül növeli a munkavállalók jövedelmeit, és plusz foglalkoztatást teremt, ezek megvalósulnak... - nem lehet ilyen következtetésre jutni, maximum féloldalasan valósulhatnak meg ezek a célok. A munkahelyek növelése helyett éppen azok csökkenését idézhetik elő ezek az intézkedések.

Tisztelt Ház! Uraim! Itt van tehát a lehetőség arra, hogy mindezekről végre megkezdődjenek a tárgyalások. Itt az ideje annak is, hogy valóságos ügyekkel foglalkozzunk itt, a parlamentben, és ott önök, a kormányban. Itt az ideje a párbeszédnek! Kezdjük meg, legyen ez is a vitanap tapasztalata!

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu