DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy olyan törvény, amely az állampolgárok zsebére, az állampolgárok kötelezettségeire, költségeire vonatkozik, és nevezzük nevén a gyereket, ez a törvény is azok közé tartozik, amely az állami költségvetés bevételeit hivatott szolgálni úgy, hogy az fedezze az itt megjelenő költségeket, és még oda is juttasson ebből, ami a másik oldalon mint kiadás a kormányprogramban megígértek szerint kifizetésre kerül.

Egy ilyen komplex csomagban - amit most hallottunk az államtitkár úr előadásában, ami már az áfával, az illetékekkel, a több irányú befizetéssel is foglalkozik - mindenféleképpen célszerű lett volna egy olyan költségelemző hatástanulmány letétele, amelyet annak idején bizony joggal kértek számon tőlünk is képviselőtársaink, mert a jogalkotásról szóló törvény ezt kötelezően elő is írja. Ezt a hatástanulmányt, sajnos, nem láttuk, és hallomásból tudjuk - már az előző fölszólalók, illetve bizottsági előadók jelezték -, hogy körülbelül milyen bevételre lehet számítani, 60 milliárd, 65 milliárd. Nem tudjuk, hogy ezek mennyiben fedezik a költséget, illetve bizonyos körökre nézve az ügyforgalom figyelembevételével milyen többlet terhet fognak jelenteni, s ez hogyan hajtható be, illetve esetleges tehernövekedés miatt mennyire számolhatunk az esetleges eltagadással az illetéknél, és mennyiben számolhatunk olyan jellegű visszafogottsággal, ami esetlegesen - a Kisgazdapárt vezérszónokának előadásában is hallottuk - az állampolgár alkotmányos jogait kényszerpályára viszi, és az esetleg éppen a megnövelt illetékterhek miatt nem tud élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek őt alkotmányos alapjogként megilletik.

Ebben a törvényben számos olyan új elem jelenik meg, amely kedvezményeket biztosít, nagyvonalú, és azt hiszem, hogy célszerű megoldásokat is tartalmaz. A másik oldalról még érződik az a fiskális szemlélet, hogy ahol az ügyforgalom nagyobb, ott emeljünk egy kicsit többet az átlagos inflációs mértéknél, nyilvánvalóan a költségvetési bevételekhez ez is hozzátartozik, és talán akkor a következő évet úgy tervezhetjük, ami a megállapított, korábban jóváhagyott hiányon belül marad.

(16.40)

Az első ilyen a lakásértékesítés forgalmiérték-különbözete. Most az új szabályozás egy évre korlátozza, ha egy éven belül veszünk egy másik lakást, akkor az értékkülönbözet után fizetünk illetéket, egyébként ez a kedvezmény megszűnik. Indokolható és jó megoldás, hogy valóban a forgalmi érték körüli illetékbevétel ne terjeszkedjen túl azon a szándékon, amit a törvényalkotó eredetileg is célzott. De nem lenne talán haszontalan, ha elgondolkodnánk azon, hogy előfordulhat, hogy valaki nem saját magának kíván értékkülönbözettel lakást venni, hanem éppen a meghirdetett új családpolitika jegyében a polgári család polgári gyerekének szeretne majd egy másik lakást vásárolni. Ezt azonban egy éven belül nem tudja teljesíteni, mert az anyagi lehetőségei ehhez még nem adottak, és ebben az esetben ő ezzel az illetékkedvezménnyel, ami a két forgalmi érték közötti különbözetet illeti, nem tud élni. Tehát azt gondolom, hogy jó lenne - még egyszer hangsúlyozom, egyetértve a kormány szűkítő szándékával -, ha ebben a rendelkezésben bizonyos családpolitikai szempontokat érvényesítenénk.

Amit üdvözölni lehet és valóban dicséretes, az az ingatlanforgalmazó cégeknek az ingatlan forgalmazásából keletkező illetékbefizetési kötelezettsége. Ez szigorodik, és megfelelő szankciórendszerrel kiszámítható és valóban definiált módon történik. Nagyon helyes, nagyon jó, láttuk, hogy itt számos olyan visszaélésre került sor az utóbbi években, ami nemcsak az illetékbevételt vonta el az államtól, hanem egyes helyzetekben bizony az ingatlan valódi tulajdonjogának a követhetőségét is nehezítette.

Ami érdekes, az a gépjárműadó 25 százalékos emelése. 1997. január 1-jével viszonylag drasztikus emelésre került sor, amit a kormány most 25 százalékkal kíván überelni, és itt abban a szándékában, hogy valóban kövessen egy számított inflációt - reméljük, ez azért nem lesz 25 százalékos, mint ahogy az emelésben jelezve van -, olyan forgalmat próbál korlátozni vagy valamelyest mederben tartani, ami a mindennapi életben bizony nem egészen a jogbiztonságot fogja szolgálni. Sokan emiatt sem íratják át a kocsijukat, mert már ez az átírási költség is igen magas.

Felvetődik a kérdés: alkalmazható-e egy ilyen módosításban az, amit már a helyi adóknál megszoktunk? Nevezetesen, hogy a helyi adó a gépjármű esetében különbséget tesz a hengerűrtartalom alapján és az úgynevezett környezetbarát gépkocsik, tehát a katalizátorral felszerelt gépkocsik esetében és az 1500 köbcentinél alacsonyabb kategóriáknál kedvezményt biztosít. Ha mi 25 százalékos emeléssel kívánjuk támogatni - illetve a kormány szándéka szerint megengedve, de el nem fogadva - ezt az előterjesztést, akkor mindenféleképpen el kell gondolkodni azon, hogy megtesszük-e azt a lépést, amely igazítja ezt a helyi adók viszonylatában, és terhet csökkent az átírásnál azáltal, hogy köbcentihez köti, és a környezetbarát gépkocsik futtatásánál különböző csökkentő tételként jelenhet meg.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában a fiatalok lakáshoz juttatása igen hangsúlyos szerepet kapott, ami üdvözölhető és valóban kívánatos dolog is. Megjelenik ez itt, az illetéktörvényben is, 35 év alattiaknál az egyébként fizetendő illetékkel szemben legfeljebb 40 ezer forintos kedvezményt biztosít, amiről hallottuk, hogy egy jelképes összeg. Nálam ez a 35 év is jelképes korhatár, emlékeztet a korábbi Fidesz-tagsági korhatárra, amely később megszűnt, nagyon helyesen, bővítve így azt a társadalmi bázist, amelyre a párt építhet. Ezt esetleg az illetéktörvénynél is figyelembe lehetne venni úgy, hogy az első lakástulajdont megszerzőknél ezt a jelképes összeget - az előbb hallottuk, hogy jelképes - megadná. Ugyanis nagyon sokan 35 éves korukra sem jutnak olyan helyzetbe, hogy első lakásukat meg tudják venni. Tehát ennek a korhatárnak így a törvényben való megjelenítése nem biztos, hogy jó és támogatásra méltó.

Az államigazgatási eljárásokról hallottuk, hogy az illeték 50 százalékkal nő. Ez azt az ügyforgalmat hivatott kordában tartani, ami egyes eljárások indokolatlan megindítását és már a költségekkel nem arányban álló terheit jelenti. Ez az 50 százalékos emelés azonban igen problematikus azokban az esetekben, amikor kényszereljárásról van szó. Tehát én nem akarok államigazgatási eljárást indítani, de a szomszédom állandóan odaülteti a borostyánbokrot a falam tövébe, ami leveri a vakolatot, ezért birtokháborítási eljárást vagyok kénytelen indítani. Indítgatom ötször-hatszor, aztán kötelezik az illetőt, mindenben nekem van igazam, de az eljárás végén nincs meg az a lehetőség, ami egy bírósági eljárás során, vagyis hogy a perköltségek során elszámolható és a pernyertesség arányában visszatéríthető a befizetett illeték is. Itt nem! Tehát ha kényszerből indul eljárás, valóban az én jogaimat sérti, és igazat kapok, akkor ott az eljárási illetéknek valamiféle, az indítványozó, kezdeményező fél részére történő visszajuttatására módot kellene teremteni. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy erre nézve az SZDSZ még 1993-ban benyújtott egy törvénytervezetet, amelyet azóta sem tárgyalt a Ház, sőt azóta már a harmadik kormányt látjuk, amely ezzel a költségvetés szempontjából összegében egyáltalán nem mérhető, de a helyi életet és a közvéleményt nagyban foglalkoztató üggyel foglalkozik. Most itt a lehetőség, talán meg kellene próbálni!

Többen említették és teljes joggal a bírósági illetékek emelkedését. Én nem is azzal foglalkoznék, hogy ez most sok vagy kevés, mert az illetéknek is kell hogy legyen egy olyan szerepe, amely a felesleges, indokolatlan pereskedést egy kicsit korlátozza, ez azonban nem járhat valódi jogok sérelmével. Tehát én abból a szempontból közelíteném meg ezt a kérdést, hogy ne azt nézzük, most hány százalékkal és hány forinttal indítjuk a bírósági eljárásokat, mert nyilvánvalóan ez sem az értékhez meghatározott munkát jelenti, lehet egy 50-100 ezer forintos perben is iszonyatos nagy munka, iszonyatos költség, és többmilliós per is pillanatokon belül rendezhető, tehát nem mindig a pertárgy értéke igazítja a költségeket. De ahhoz, hogy valaki élhessen ezekkel a jogaival, mindenféleképpen szükséges - és itt csatlakoznék azokhoz, akik ezt fel is vetették: a költségvetési bizottság, illetve a Kisgazdapárt vezérszónoka -, hogy az illetékfeljegyzési jogról és a költségmentességről szóló igazságügyi minisztériumi jogszabályok igazodjanak ahhoz, hogy igen, költséges a pereskedés, de azoknak, akiknek akár anyagi, akár egyéb feltételek miatt e mellett az illetékbefizetés mellett ez nem oldható meg, ott szélesedjen az a kör, de taxatívan meghatározott feltételekkel, akik ezt az illetékfeljegyzési jogot, illetve a költségmentességet kezdeményezhetik. Mert most, ha valakinek 25 ezer vagy 26 ezer forintos nyugdíja van, egyedülálló, ő nem fogja megkapni a személyes költségmentességet, jó esetben kap egy illetékfeljegyzési jogot. És nézzük meg a pertárgyértéket, ha egy ingatlanról, egy gyenge vidéki ingatlanról beszélünk, minimum egy-másfél millió forint, és ha ki kell fizetni ezt az illetéket, akkor azt mondja - nálam sokszor jelennek meg így panasznapon ügyfelek, akik egyszerűen nem képesek eljutni a bíróságig -: drága jó képviselő doktor bácsi, mondja már meg, hogy miből fogom én kifizetni ezt a 40-50 ezer forintot; és a bíróság bizony ilyen esetben nem mindig engedélyezi a személyes költségmentességet. Tehát ennél mindenféleképpen indokolt lenne a jogszabályi rendelkezések hozzáigazítása a megemelt illetékekhez.

Nagyon jó, hogy ezzel foglalkozik egy helyen a törvénytervezet, nevezetesen a 12. §-ban, ahol azt mondja, hogy a feleket jövedelem- és vagyoni viszonyokra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg, és ide behozza a csődeljárás, a felszámolási eljárás és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásait. Nagyon jó! Nagyon jó, tehát valóban dicséretes, hogy ez megjelenik, de ehhez, mint az előbb említettem, szükséges lenne az egyéb jogszabályok igazítása, hogy ezt a más, alapvető jogokat érintő eljárásban, a perindítási és a képviseleti jog vonatkozásában mindenki számára elérhető igazságkeresést - bár azt szokták mondani, hogy inkább jogszolgáltatást várunk a bíróságoktól, mint igazságszolgáltatást -, tehát a jogszolgáltató lehetőséget igénybe vehesse valaki.

Megbújt a 17. §-ban egy érdekes módosítás a forgalmi érték tekintetében. Nem hallottam, hogy ezt itt valaki említette volna. A forgalmi érték megállapításakor a lakottsági érték mindig csökkentő tényezőként jelenik meg, és ez alapján kell az illetéket befizetni. Hivatkozik az indoklás arra, hogy ha én megveszem a bérlakásomat, akkor én már nem vagyok bérlő, tehát a forgalmi értéket ne a lakottsági fok után állapítsák meg, és ne az alapján kelljen illetéket fizetni, hanem mintha az egy beköltözhető lakás lenne.

(16.50)

Jó, mert azzal is vissza lehet élni, hogy először bérbe veszek egy lakást, aztán mint bérlő megvásárolom. De van egy kategória, az úgynevezett önkormányzati bérlakások kategóriája, ahol nem a legvagyonosabb emberek élnek, mint ahogy azt körülbelül sejtjük is. Ezek az emberek még mindig nem tudtak bekerülni abba a hullámba, amikor ennek a dömpingje volt. Most azonban még mindig arra várnak, hogy esetlegesen ezt a lakást megvásárolhassák, amivel úgy is épp elég bajuk lesz, hiszen fel kell újítani, rendbe kell tenni, mert harminc év alatt nem látott se tatarozót, se kőművest, se üvegest, legfeljebb, ha a gyerekek csúzlizták be az ablakot - most viszont szeretné megvásárolni. Ezért jó lenne, ha majd erre gondolnánk a módosító indítványok során: abban az esetben, ha valaki eldönti - az összegyűjtött forintja alapján -, hogy az önkormányzati bérlakás megvásárlását meg akarja valósítani, akkor ennek érdekében legalább ezt az illetékkedvezményt - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - fenntartanánk.

A díjak kérdése - a különböző igazolások, a forgalmi engedély, a jogosítvány és ez, az, amaz - mint új kategória jelenik meg. Tehát egyszer fizetünk illetéket egy szolgáltatásért, majd díjat is egy tevékenység ellátásáért. Tudjuk, hogy a díj és az illeték nem ugyanaz a dolog: az illeték megy a központi költségvetésbe, illetve megosztottan az önkormányzatokhoz, a díj viszont annak a szervezetnek a kasszájába kerül, amely azt a tevékenységet végzi. Ez is jó dolog; ilyen már megjelent két évvel ezelőtt, amikor az ingatlan-nyilvántartási eljárásnál megjelenítettük az úgynevezett tulajdonilap-kiadási díjat, ami már nem mint illeték funkcionál. Ott maradt helyben azon szervezeteknél, amelyekre ez éppen ráfér, hogy egy kicsit fenn is tudják tartani, és modernizálhassák is azt a szervezetet, amely ezt a tevékenységet végzi. Azonban a kettőt most és ilyen gyorsan, drasztikusan összekapcsolni, nem biztos, hogy jó dolog, azzal, hogy megemelem az illetéket, és még új kategóriaként ugyanazon szolgáltatásért díjat is fizetek. Inkább a megemelt illetéket kellene megosztani, hogy abból mi az, ami díj jelleggel ott marad a szervezetnél, és mi az, ami illeték vonatkozásában a költségvetést illeti meg.

Még egy dolog, amit, azt hiszem, ugyancsak meg kell hogy említsünk, ez pedig a melléklet 18. pontjában jelenik meg, az ingatlan tulajdonjogának külföldi személy által történő megszerzésénél. Itt 500 százalékkal emelkedik az a díj, amely az engedélyt jelenti, hogy valaki, tehát egy külföldi természetes jogi személy ingatlant szerezhessen. Csak azért elkérni 50 ezer forintot, hogy egyáltalán engedély legyen arra, hogy megvásárolhassak egy ingatlant - mint külföldi -, és ezután még kifizessem az illetéket, valamint az ezzel járó egyéb terheket is, talán egy kicsit sok. Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy számos olyan magyar anyanyelvű külföldi van, aki Magyarországon szeretne letelepedni, szeretne ingatlant vásárolni, az állampolgárságot még nem kapta meg, hisz ez egy hosszadalmas procedúra.

Úgy gondolom, itt mindenféleképpen méltányos lenne, ha ennél - mert ez a 18. pont hivatkozik arra, hogy külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - ez a külön jogszabály tartalmazna egy olyan kitételt, hogy azok a külföldi természetes személyek, akik Magyarországon kívánnak letelepedni, és már az állampolgársági kérelmüket a hatósághoz benyújtották, ez alól az engedély alól teljes vagy részleges felmentésben részesedhetnének.

Ennyit kívántam elmondani az illetéktörvénnyel kapcsolatosan. Összegezve megjegyezném, hogy a szándék valóban sok helyen jó és kívánatos, a terhek növelése nem áll arányban a bekövetkező értékváltozással és a feladatteherrel sem, valamint olyan igazságtalanságokat is megjelenít, ami nem tükrözi a teljes és mindnyájunk által annyira óhajtott közteherviselést. Ennek szellemében kívánunk mi módosító indítványokat benyújtani. Amennyiben e módosító indítványok az Országgyűlés által elfogadásra kerülnek, úgy az illetéktörvény módosítását támogatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu