DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által előterjesztett törvénymódosítással a Magyar Igazság és Élet Pártja alapvetően egyetért. Azonban a külföldi befektetők és a belföldi vállalkozások eltérő adózási szabályainak eltörléséért, e törvényjavaslatból való kimaradásáért aggályait fejezi ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólásomban tulajdonképpen azokat a gondolatokat szeretném elmondani, amelyek a beterjesztett törvénymódosításból véleményünk szerint kimaradtak, alapos végiggondolásuk és érvényesítésük azonban kiemelt feladata lesz az elkövetkezendő évek gazdaságpolitikájának.

Ha egy célra orientált adótörténeti visszatekintést teszünk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az 1991. évi LXXXVI. törvény 12. §-a már rögzíti a külföldi részvételű gazdasági társaságok adókedvezményeit. Az 1990-es évek elején akut tőkeválsággal küszködő magyar gazdaság számára kulcsfontosságú volt a külföldi tőke bevonása, illetve az általa elérthető munkahelyi foglalkoztatás serkentése, a leromlott állagú ipari ágazatok termelési színvonalának fellendítése. Értelemszerűen a hazai tőke hiánya és a teljes körű magyar gazdaságpolitikai kudarc elkerülése akkor, a '90-es évek elején indokolta a külföldi tőkebefektetések adókedvezményeinek megteremtését, bár már akkor szükséges lett volna, hogy az újonnan induló belföldi vállalkozásokat is hasonló pénzügyi és adóhelyzetbe hozzuk a piaci versenysemlegesség érdekében. Az elmaradt, a külföldiek részére nyújtandó nyereségadó-kedvezmények pedig fennmaradtak, sőt, tovább bővültek az elmúlt években egy megváltozott gazdaságpolitikai környezetben is.

Mára ez a makrogazdasági környezet már olyan, hogy a külföldiek adókedvezményei mellett a hazai vállalkozások számára is legalább olyan színvonalú adópreferenciákat kellene teremteni - vagy a külföldi vállalatok kedvezményeinek oldásáról, a magyar vállalkozásokkal egyenrangú adótételek kialakításáról, vagy a hazai vállalkozások olyan kedvező hitel- és költségvetési támogatási fellendítéséről szükséges gazdaságpolitikai döntéseket kellene hozni, majd adópolitikailag egyenlő helyzetbe hozni őket -, amelyek egyenlő versenyt tesznek lehetővé a külföldi tulajdonnal és a belföldi hazai részvétellel működő vállalkozások között.

Visszatérve az 1991. évi LXXXVI. törvény 12. §-ához - idézem -: "a külföldi részvételű gazdasági társaságot, amennyiben az éves árbevételének több mint a fele termék-előállításból származik, továbbá az alapítói vagyon meghaladja az 50 millió forintot és abban a külföldi részesedés hányada legalább 30 százalék, akkor a feltételek együttes meglététől számított első öt évben 60 százalék, a 6. és 10. év végéig 40 százalék társasági nyereségadó-kedvezmény illeti meg."

(18.00)

A b) pont alapján, ha az éves árbevételének több mint a fele a törvényben írt 4. számú mellékletben meghatározott tevékenységekből származik, és az alapítói vagyon meghaladja az ominózus 50 millió forintot, és abban a külföldi részesedés hányada legalább 30 százalék, akkor a feltételek együttes meglététől számított első öt évben 100 százalék, a hatodik évtől a tizedik év végéig pedig 60 százalék társasági nyereségadó-kedvezmény illeti meg.

Figyelmébe ajánlanám a tisztelt Háznak a 4. számú mellékletben írt tevékenységeket, tehát hogy melyekre vonatkozik a 100 százalékos adókedvezmény mértéke: az elektronikára, a számítógép-technikára, a járműalkatrész-, közútigépjármű-gyártás, szerszámgépgyártás, mezőgazdasági, élelmiszer-ipari tevékenységek, gyógyszer-, növényvédőszer-gyártás, lényegében a magyar gazdaság teljes, korábban a nemzetközi versenyben komparatív előnyöket élvező ágazataira. A most, 1998-ban hatályban lévő, társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 29., átmeneti rendelkezéseket rögzítő paragrafusában úgy fogalmaz - idézem -, hogy "a társasági adóról szóló, többször módosított 1991. évi LXXXVI. törvény következő rendelkezéseit változatlan feltételek mellett alkalmazni kell, ha a gazdasági esemény 1996. december 31-ig megtörtént". Ennek szellemében a 29. § (5) bekezdése rögzíti, hogy a korábbi, 1991. évi LXXXVI. törvény imént idézett, külföldiek számára nyereségadó-kedvezményt biztosító 12. §-a változatlan feltételekkel érvényesíthető, figyelemmel a 1996. évi LXXXI. törvény 23. §-ára.

Tehát itt lényegében arról van szó, hogy a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok nyereségadó-kedvezményei tíz évig, gyakorlatilag 2006-ig fennmaradhatnak. A hivatkozott ominózus 23. § utal arra, hogy az újonnan törvényi hatályba helyezett úgynevezett beruházási és térségi adókedvezmények alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult az az adózó, valamint az a külföldi részvétellel működő adózó, aki az imént részletezett '91. évi LXXXVI. törvény 12. §-a szerint jogosult az adókedvezményre. Ugyanakkor az igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett adóból legfeljebb annak 70 százalékáig érvényesíthető minden más, tehát további adókedvezmény.

Lényeges szabály tehát a magyar társasági adótörvényben, hogy a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok direkt nyereségadó-kedvezményein túl az 1996. évi LXXXI. törvény 21. és 22. §-ai indirekten biztosítanak a külföldi tőkének újabb nyereségadó-kedvezményeket. A 21. § (1) bekezdése szerint az adózó, az adó 50 százalékának megfelelő beruházási adókedvezményt vehet igénybe az 1995. december 31-ét követően megkezdett, legalább 1 milliárd forint értékű termék-előállítást szolgáló beruházás üzembe helyezésének évét követő öt adóév közül azokban az adóévekben, amelyekben a megelőző adóévhez viszonyítva az árbevételét legalább a beruházás értékének 5 százalékával megegyező összeggel növeli, vagy amely évekre számítva olyan értékű árbevételt ér el, amelyet az előző pontban előírt feltételek évenkénti folyamatos teljesítésével legalább el kellett volna érnie.

Hosszan sorolhatnám a lényegében, összhatásaiban a külföldi multinacionális cégeknek járó adókedvezményeket, az elmaradott térségekben 3 milliárd forint értékű beruházások utáni 100 százalékos adókedvezményekkel, vagy a területfejlesztési szempontból nem kedvezményezett térségekben beruházó 10 milliárd forint értékű projektek tíz adóév alatt elérhető 100 százalékos adókedvezményeivel. Az látható azonban, hogy a hazai tulajdonnal működő vállalkozások ezen kedvezményekre indirekte, alacsony tőkehelyzetükből kifolyólag nem jogosultak.

Értelemszerűen adódik az idézett nyereségadó-kedvezményekből, tulajdonképpen ez vitathatatlan tény, hogy ezek alapvetően csak külföldi vállalatok kedvezményei, hiszen a 3-10 milliárdos beruházásitőke-teljesítményt csak zömében a külföldi tőkével működő nagyvállalatok tudják fejlesztésre fordítani. A külföldi nagyvállalatokkal azonos adózási és pénzügyi feltételeket szeretnénk a hazai vállalkozásoknak is, és itt hadd utaljak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 1998. április 27-én elfogadott etikai kódexében írtakra, különös tekintettel a nagyvállalatok fokozott társadalmi felelősségére. Idéznék az etikai kódexből: "Az üzleti élet egészében, így a közfelelősségben is kiemelt szerepe van a nagyvállalatoknak. Magatartásukat a partnerek és a polgárok széles köre élvezi vagy szenvedi. Tőlük elvárható, hogy az erkölcsös magatartást vezetői és szervezési intézkedésekkel is biztosítsák, mint például a magatartási normák, kódexek, vállalati értékek és fontosságok megfogalmazása, etikai intézmények, bizottságok működtetése, közkapcsolatokban az etikai szempontok érvényesítése, az alkalmazottak képviseletének biztosítása az őket érintő döntéshozatalban."

Tisztelt Képviselőtársaim! A "közkapcsolatokban az etikai szempontok érvényesítése" kifejezés az én értelmezésemben utalás arra, hogy a Magyarországon külföldi tőkével működő gazdasági társaságok az államháztartás viteléhez, a közösségi kiadások forrásainak előteremtéséhez értékteremtő munkájuk alapján járuljanak hozzá, tehát adózzanak a magyar vállalkozások adóelőírásainak megfelelő módon. Szeretném hangsúlyozni azt, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja hivatalos álláspontja mögött senki ne a külföldellenességet keresse. Mi ellenkezőleg, éppen a külföldi vállalkozások belterjesítését, honosítását, tényleges magyarországivá tételét szeretnénk elérni, azt, hogy ezen külföldi vállalkozások ne a nyereségadó-kedvezmény tíz évéig érezzék működési területüknek az országot, hanem kiszámíthatóan hosszabb távon.

A tőke működése azonban csak biztonságos piacgazdasági, joghatósági, belsőrendvédelmi, társadalmikonfliktus-mentes és jól szervezett egészségügyi ellátórendszer mellett lehet hosszabb távon is kiszámítható. Ezekhez a társadalmi közkiadásokhoz azonban a lakosság és a hazai vállalkozások mellett a külföldi cégeknek is szükséges hozzájárulni véleményünk szerint. A közgazdasági racionalitás oldaláról közelítve a külföldiek adózási követelményét azt kell hogy mondjam, hogy a cost-benefit analízis, a költség-haszon elemzés módszerével egyszerűen bizonyítható, hogy a tőke természetes környezetét alkotó bűnmegelőzési, egészségügyi ellátási, belsőrendvédelmi, szakemberpótlási, oktatási kiadásokhoz való külföldi hozzájárulások az államháztartás adórendszerén keresztül a tőkebefektetések hosszú távú, vagyis tíz évnél hosszabb tervezhetőségét teremtenék meg úgy, hogy a haszonrealizálás tulajdonképpen a jelenleginél társadalmibb jellegű lenne, a tőke biztonságosabban üzemeltethetővé válna, a külföldi vállalkozások adóráfordításainak a közbiztonság szempontjából hatékonyabb, a szakember-utánpótlás szempontjából fejlettebb, korszerűbb rendszere jönne létre az államháztartáson keresztül biztosított formában.

Tény az, hogy a költségek, illetőleg a hasznok eltérő időszakban érvényesülnének. Ám a külföldi cégek adózásának megteremtésén, a jó diszkontfaktorok megválasztásán keresztül egyszerűen bizonyítható, hogy az adófizetés bevezetése a külföldi cégeknek messzemenően megtérülne a jövőben.

(18.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésképpen: a társasági adón keresztül megcélzott gazdasági hatások a Magyar Igazság és Élet Pártjának értelmezésében azt jelentik, hogy kapjon nagyobb súlyt a társasági nyereségadó az államháztartás bevételein belül úgy, hogy a külföldi vállalkozások is kerüljenek az adófizetők körébe. Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy ne a lakosság fizesse meg az államháztartás bevételeinek 80 százalékát. Az 1997-re előirányzott 256 milliárd forintos tányabevétel a mi véleményünk szerint kétséges, tekintve, hogy a gazdasági növekedés a kormányprogramban szereplő - és a most körvonalazódó - 5 százalék helyett jövőre jó esetben csak 2,5-3 százalék körül prognosztizálható.

Ha még ehhez hozzávesszük a jövedelemcentralizáció csökkenését, úgy bizony nehezen teremtődik meg a források beszedése. Ugyanakkor azt látjuk, hogy az szja - amely tulajdonképpen a lakosságot érinti - nominálnövekmény-értéke nagyobb, mint a társasági nyereségadóé, tehát a mindenkori kormányzatok a lakosságot mindig jobban teszik adófizetővé, mint a gazdasági társaságokat. Tulajdonképpen egy egészséges, kiszámítható gazdasági növekedés előfeltételeit szeretnénk megteremteni a társasági nyereségadózáson keresztül, de úgy, hogy az a hazai vállalkozásoknak is teret adna. Így tulajdonképpen az elkövetkezendő években a kormányzatnak a kisvállalkozások adókedvezményeinek a kidolgozására megfelelő hangsúlyt kell helyeznie.

Tehát a mi értelmezésünkben a társasági nyereségadó-törvény továbbfejlesztésének ez kell hogy legyen az útja, nem pedig a törvényjavaslat 4. § 28. pontjára vonatkozóan az off-shore cégek térnyerésének technikai biztosítása. Tehát nem vitatjuk, hogy lényeges a területen kívüli cégek működésének szabályozása; de úgy érzem, a magyar gazdaságpolitika esetében a kiszámítható, biztonságosan tervezhető, mindenkire egyetemesen érvényes társasági nyereségadó-törvény átdolgozása az elkövetkező évek kiemelt feladata lesz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu