DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt időrendi sorrendben haladjunk! Először idézném az Országgyűlés elnökének megkeresését. Az Országgyűlés elnöke a következő kérdéssel fordult 1998. szeptember 4-én az ügyrendi bizottsághoz:

"Az interpelláció és kérdés tárgyalására vonatkozó 115. § (3) bekezdésében foglalt »
hetente«
kifejezés milyen értelemben alkalmazandó?"

Ehhez a kérdéshez még egy tájékoztató megjegyzést is fűzött: "Vitatott ugyanis, hogy interpelláció és kérdés elmondására az Országgyűlés rendes, rendkívüli ülésszaka alatt minden naptári héten, vagy csak azokon a heteken kell lehetőséget biztosítani, amikor az Országgyűlés egyébként ülést tart."

Az ügyrendi bizottság 1998. szeptember 16-ai ülésén vitatta meg ezt az ügyrendi kérdést. Mindenekelőtt idézem az értelmezés tárgyát képező házszabályi rendelkezést: "Az Országgyűlés ülésének napirendjében feltüntetett időpontban az interpelláció és kérdés tárgyalására hetente legalább 90 percet kell biztosítani." Ennyi a rendelkezés szövege.

A bizottságban az idézett rendelkezés értelmezése tekintetében kétféle álláspont alakult ki. Mielőtt ennek ismertetésébe belekezdenék, röviden érintem Kóródi Mária képviselő asszonynak azt a megjegyzését, illetőleg azt a fajta beállítását, miszerint a bizottságban nem jogi vita folyt volna, hanem politikai természetű döntés született. Ez teljességgel alaptalan! Ezt a megállapítást egyszerűen vissza kell utasítanom, mert a bizottságban igenis, nagyon alapos jogi vita folyt. Kétségtelen, hogy megszólaló ellenzéki képviselőtársaim nem sok érvet mondtak, és itt most néhány érv először hangzik el, de erre majd nyilván a vitában képviselőtársaim fognak reflektálni is.

Mindenesetre, igenis nagyon alapos, a Házszabály, az alkotmány szövegét elemző vita bontakozott ki, és a vita kapcsán kétféle álláspont alakult ki, jelentkezett az idézett rendelkezés értelmezése tekintetében. Az egyik nézet szerint az idézett rendelkezés pusztán annak szabályozására szorítkozik, hogy egy adott hét viszonylatában mi az a legkevesebb idő, melyet interpelláció és kérdés tárgyalására kell fordítani. A másik nézet szerint az idézett rendelkezéssel az is szabályozást nyert, hogy az interpellációra és a kérdésre fordított heti időkeretet a rendes, illetőleg rendkívüli ülésszak alatt hétről hétre biztosítani kell. Ez utóbbi álláspontból az következne, hogy az Országgyűlés a rendes, illetve a rendkívüli ülésszak ideje alatt minden héten köteles lenne ülést tartani, mert e második, tágabb értelmezés szerinti értelemben a 115. § (3) bekezdésében foglalt előírásnak csak így lehetne eleget tenni.

Az ügyrendi bizottság tagjainak többsége az elsőként megfogalmazott álláspontot tette magáévá. Az ügyrendi bizottság állásfoglalásának alátámasztásául szolgáló érvek a következők:

A Házszabály 115. § (3) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből egyértelmű, hogy a Házszabály csak egy adott hét viszonylatában szabályozta az interpellációk és a kérdések megtárgyalására fordítandó legkevesebb időt. Ha az Országgyűlésnek az lett volna a szándéka, hogy ezt az időtartamot a rendes, illetve rendkívüli időszak alatt hétről hétre folyamatosan, ülésnapok kötelező megtartása útján biztosítsa, akkor erről kifejezett házszabályi rendelkezést alkotott volna. Az alkotmány 22. § (4) bekezdése lehetőséget ad a köztársasági elnöknek arra, hogy az Országgyűlés ülését a rendes ülésszak alatt 30 nappal elhalaszthassa. Ezzel az alkotmányos rendelkezéssel önmagában is ellenkezne az említett házszabályi rendelkezés olyan kiterjesztő értelmezése, miszerint a rendes vagy rendkívüli ülésszak alatt minden héten kötelező lenne ülést tartani. A kiterjesztő értelmezés mellett hivatkozási alapul hangzott el az is, hogy a házbizottság február 23-ai és április 25-ei döntésében kimondta: az Országgyűlés az ülésszakok idején minden hétfőn és kedden ülésezik.

(18.20)

Ezzel szemben rá kell mutatnunk arra, hogy ugyanezen házbizottsági döntés azt a megszorítást is tartalmazza, hogy a törvényhozási feladatokra figyelemmel lehetőség van az ettől való eltérésre. Márpedig a házbizottság nem engedhetett volna meg eltérést a heti rendszeres ülésezésektől, ha azt házszabályi előírásnak értelmezte volna. A házbizottság egyébként autentikus házszabályi értelmezésre nem jogosult, és említett döntéseit a Házszabály 23. § a) pontjában foglalt hatáskörét gyakorolva hozta, vagyis az Országgyűlés munkarendjéről hozott határozatot.

Ebből következően a házbizottság említett két döntése nem Házszabály-értelmező döntés.

Forrás: parlament.hu