ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A pályavasút jelenlegi helyzete mind a jogos hazai igényekhez, mind pedig az európai színvonalhoz képest egyaránt rendkívül elmaradott. Úgy tűnik, hogy ez az elmaradottság egyre nagyobb méreteket ölt. A nemzetközi törzshálózati vonalak tekintetében talán egyedül a villamosítottság színvonala megfelelő, de mintegy 500 kilométer hosszúságú második vágány kiépítése hiányzik, és a 60 kilogramm/folyóméter súlyú sínek beépítettsége is csak néhány százalék.

Probléma van a hazai törzshálózati vonalakkal is. Ugyancsak elmaradottak az egyéb belföldi fővonalak, a mellékvonalak tekintetében pedig végre egyszer dönteni kellene arról - egy átgondolt stratégia alapján -, hogy mi lesz a sorsuk. Itt egyébként döntési kényszer állapota is elő fog állni, hiszen előbb-utóbb az egész összeomlik, mert olyan állapotban van.

Probléma van a műtárgyakkal, a hidak felújításával, újjáépítésével, újak létesítésével, magasépítmények felújításával, bontásával, új építéssel, az épületfelújítások halmozottan elmaradnak, de probléma van az egész vízgazdálkodási rendszerrel, szennyvíztisztítókkal, biztosító berendezésekkel, távközlési eszközökkel. Folytatni kellene az egyébként még viszonylag kedvező képet mutató vonalvillamosítást is. A pályavasút működési és fejlesztési finanszírozása látszólag rendezett, problémamentes, hiszen jogilag szabályozott. Ez azt jelenti, hogy a működési költségeket a pályát használó vállalkozó vasútnak kell fedeznie. Ebből az amortizáció fejlesztésre és felújításra fordítható, míg a pályafejlesztési forrása költségvetési teher.

Valójában évek óta azt látjuk, hogy forráshiányos állapot van. Úgy gondoljuk, hogy a pályavasút katasztrofális összeomlásának elkerülése érdekében sürgős intézkedésekre volna szükség. Így véleményünk szerint a kormánynak ki kell dolgoznia egy 2008-2010-ig terjedő rekonstrukciós és fejlesztési koncepciót. Ezt célszerű jóváhagyatni az Országgyűléssel is, hiszen a megvalósításhoz szükséges pénzügyi fedezetet megfelelő ütemezésben és forrásbontásban meg kell teremteni. Ez azt is jelenti, hogy a pénzügyi kormányzat feladatává kell tenni, hogy vegye figyelembe az igényeket a költségvetés tervezése során. Aztán már most derítse fel az egyes esetleges nemzetközi segítségeket, amelyeket igénybe lehet venni, vizsgálja felül az amortizációs kulcsokat és alkalmazott díjtételeket. Ha ez nem történik meg, akkor sajnos meg kell élnünk a pályavasút teljes lezüllését és alkalmatlanságát.

Ezért kérdezem tisztelettel, tisztában van-e a tárca a pályavasút helyzetével. Mit óhajt tenni a tárca az összeomlás elkerülése érdekében? Tisztában van-e a tárca azzal, hogy az időtényező, a gondok görgetése, a tervszerű munka beindításának elodázása pénzügyileg is reménytelen helyzetet teremt, mert a költségek az idő függvényében exponenciálisan növekednek?

Érdeklődéssel várom miniszter úr válaszát. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu