DR. FRAJNA IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Mint az államtitkár úr mondta, ez egy olyan költségvetés, amit teljes egészében az előző kormány és tb-önkormányzat fogadott el és hajtott végre - ez ennek most a zárszámadása. Nehéz helyzetben van az ember, amikor egy kormányváltás után kell egy ilyen költségvetés kapcsán, egy zárszámadás kapcsán elmondania a véleményét. Egyfelől azért, mert nem árt elkerülni a "bezzeg, mi megmondtuk" kérdést, másrészt azért, mert ez a zárszámadás pont arról szól, hogy mindazt, amit elmondtunk ennek a költségvetésnek a vitájában, azt itt zárszámadás formájában olvashatjuk viszont.

Az egész zárszámadás kapcsán Nagy Sándor képviselőtársam nagy tanítója, Murphynek az egyik mondása jut az eszembe, ami arról szól, hogy százszor könnyebb azt prédikálni, amit iszik az ember, mint meginni azt, amit prédikál. Ennek a költségvetésnek a vitájakor elmondtuk mi is, elmondta a Számvevőszék is, hogy az egykori tb-költségvetések klasszikus hibájában szenved, miszerint a bevételek felül-, a kiadások alultervezettek.

Az akkori Fidesz-vezérszónok azt mondta, hogy ennek a társadalombiztosítási költségvetésnek egyetlenegy előnyét látta a beterjesztésekor, miszerint időben be lett terjesztve, sőt még el is lett fogadva. Az összes többi hozzátennivalónk negatív volt. Ugye, ez volt az a társadalombiztosítási költségvetés, amit az érdekegyeztetésre oly nagy hangsúlyt helyező kormány úgy nyújtott be a parlament elé, hogy gyakorlatilag tokkal-vonóval átírta a társadalombiztosítási önkormányzatok tervezetét, miszerint a tb-önkormányzat nem az államháztartási irányelveknek megfelelő költségvetést nyújtott be. Ez volt az a tb-költségvetés, amiben sikerült a benyújtó pénzügyminiszternek elérnie azt, amit általában még csak a tb-önkormányzatoknak, miszerint a költségvetés az államháztartási törvény minimális feltételeit sem teljesítette. Ebből a szempontból a zárszámadásnál jelentős előrelépés tapasztalható. Ez a zárszámadás legalább korrigálja ezt a törvényt, és az Áht.-nak megfelelő formában került benyújtásra.

Ha végiggondoljuk, hogy miről szólt ez a '97-es év, akkor az egészségügy területén ez egy eléggé fekete évként lesz feltehetőleg jelezve. Ez volt az a tb-költségvetés, ahol elő volt irányozva a 10 milliárd forint az ágyszámleépítés hatásának megtakarításaként, amiből - most már nyilvánvalónak látszik mindenkinek, amit a vitában akkor szintén elmondtunk - semmi nem teljesült. Ez volt az az év, ahol szembesülnie kellett az akkori kormányzatnak azzal, hogy az időközben végrehajtott egészségbiztosítási reform nem alkalmas arra, hogy az egészségügyi dolgozók béremelését egyszerű központi egyezséggel megtehessék, bár ez a költségvetés erre gyakorlatilag semmi lehetőséget nem adott. Ugyan a tervezet szerint a költségvetés előirányzott az egészségügyi dolgozók számára 17 százalékos béremelést, csak ez a 17 százalékos előirányzat akkor úgy jött össze, hogy egyrészt a '96-os évi eredeti előirányzathoz számította a kormány, másrészt beleszámolta ebbe a növekménybe az ügyeletet, a 13. havi bért, sőt az elbocsátandó dolgozók végkielégítését is. Ugyanez a költségvetés volt az, ahol - szintén megsértvén nem az államháztartási törvényt, csak a költségvetés-tervezési irányelveket - egy egészen furcsa jelenséggel szembesülhettünk, miszerint az elküldeni vágyott egészségügyi dolgozók végkielégítését célzottan és címzetten vagyonértékesítésből szerette volna a kormány kifizettetni, megszegvén azt a költségvetési törvényt, ahol a bevételek egyetemlegesen állnak szemben a kiadásokkal, és igen ritkán fordul elő egy egységes költségvetésen belül az, hogy címkézett bevételeket rendezünk címkézett kiadásokhoz. Szerencsére ebből sem sok teljesült a költségvetés kapcsán.

Ráadásul ebben az évben zajlott le az a skizofrén állapot az egészségügyben, hogy míg a költségvetési törvény egészségügyi dolgozók elbocsátását írta elő tömeges számban, addig az egészségügyi miniszter minimumrendeletének végrehajtása esetén több egészségügyi intézményben pluszdolgozókat kellett volna fölvenni, s ebből a szempontból az egyes jogszabályok végképp nem harmonizáltak a költségvetési törvénnyel. Ez volt az az év is, ahol megszüntették az egészségügy keresztfinanszírozását, azt a szabályt, miszerint a nyugdíjasok után a Nyugdíjalap fizet be az Egészségbiztosítási Alapba, s a költségvetés pedig az egyéb járulékkal nem fedezett emberek egészségügyi ellátását fedezi. Ezt az intézkedést most fogjuk a '99. évi költségvetésben visszaállítani, magyarán, megszüntetjük azt az állapotot, hogy 3,5 millió járulékfizetővel próbáljuk megfizettetni 10 millió állampolgár egészségügyi ellátását. Többek közt ennek az intézkedésnek volt az köszönhető, miszerint az egészségügy roppant súlyos helyzetbe került, és a hiány messze magasabb lett, mint amit egyébként ez a költségvetés előirányzott.

Érdemes még tudni erről a költségvetésről, hogy ez még roppant nagyvonalú szándékkal egy nullszaldósra tervezett költségvetés volt, úgy, hogy egyébként szemmel látható volt, hogy ebből a nullszaldóból végképp nem tarthatóak sem a bevételi, sem a kiadási oldalak, egész odáig, hogy az előző évben 3-4 milliárd forintra várható munkáltatói táppénzbefizetést ebben a költségvetésben 12 milliárdra tervezte az akkori kormány, vagy ugyanez volt tapasztalható a gyógyszerár-támogatások megítélésénél, ahol a növekedés kisebb volt, mint egyébként a várható éves inflációs ütem.

A zárszámadásnak megvan az a hátránya, hogy az elrontott költségvetést ott már nem lehet kijavítani. A zárszámadás beszámol arról, hogy a kormány végül is mit ivott abból, amit egyébként a költségvetés beterjesztésekor prédikált. Ennek ez a zárszámadás elég fényes bizonyítéka. De ennek ellenére, miután az egykor elrontott költségvetés kijavításának itt nem, majd a '99-es költségvetésben lehet nekilátni, ezért javaslom a Háznak a zárszámadást elfogadásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu