DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselő Asszony! Interpellációjának címe, hogy "Börtönbe ballagnak-e végre a bűnös bankárok és brókerek?". Ha erre röviden kívánnék válaszolni, akkor azt mondom, hogy igen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Köszönöm.

Igen, ha végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és ez az ítélet jogerős. Ez általában nem szakma, hivatás vagy foglalkozás kérdése, hogy valaki bankár vagy bróker, hanem minden esetben bűnösség és jogerős ítélet kérdése. A probléma azonban, amit ön is elmondott, élő, mert a fehérgalléros bűnözőkkel szemben viszont elég nehéz a bizonyítás, hiszen nem a klasszikus módszerekkel, egy pisztollyal a bankból visznek el pénzt, aminek a bizonyítása elég egyszerű, hanem szerződéses jogviszonyok köntösében rendkívül nehéz helyzetbe hozzák az eljáró rendőrséget és a bíróságot is, ami a bizonyítást rendkívüli módon megnehezíti. Ez a kérdéskör egyik része.

A másik része pedig, hogy a már jogerősen elítéltek esetében is nagyon sokszor találkoztunk az elmúlt hónapokban azzal, hogy bizony kibúvókat keresnek a büntetés-végrehajtás megkezdése alól. Biztosíthatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy az igazságügyi tárca 1998. július 8-a óta egyetlenegy esetben sem volt partner az ilyen jellegű kezdeményezésekhez. A minisztérium nemcsak az új, a szigorúbbnak látszó, korrektebb gyakorlatot alakította ki, hanem - amint tegnap a vezérszónoki felszólalások kapcsán is már elmondtam - törvényi rendelkezés szintjére kívánta emelni azt, hogy nem mérhetünk embereket különböző mércékkel, nem adhatunk embereknek különböző mércével kedvezményeket. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Simicska!)

Minderre a legutóbbi időszak felemás gyakorlata adott alapot nekünk. Csak egyetlen példán keresztül szeretném bemutatni az említett személyi körből az alábbi esetet. A bankvezető elítélt büntetését 1997. február 5-én félbeszakította az Igazságügyi Minisztérium. Az azóta eltelt másfél esztendőben egészségügyi okokra hivatkozva ez a félbeszakítás kilenc ízben, újból és újból meghosszabbodott. Így az elítéltnek '97 februárja és ez év nyara között nem kellett a büntetés-végrehajtását továbbfolytatnia. Az elítélt ez év július 15-én újból kérelmet nyújtott be, kérelme kapcsán kértük, hogy az állítólagos betegségével összefüggő igazságügyi orvosszakértői intézeti véleményét csatolja.

(15.30)

Ennek augusztus 3-áig nem tett eleget, de nem is jelentkezett a büntetés-végrehajtási intézetben, magyarul eltűnt. Elővezetése is sikertelen volt, elfogató parancsot kellett kibocsátani. Védője augusztus 15-én ismét halasztást kért, és csatolta azt az igazságügyi orvosszakértői véleményt, melyet idézek: "Az elítélt egészségi állapota sem aktív kezelést, sem speciális intézeti kezelést nem igényel."

Az ilyen és ehhez hasonló esetek voltak azok, amelyek a kormányt arra a megfontolásra vezették, hogy a büntetőeljárási törvény legyen az, amely szigorú feltételek mellett megadja a lehetőséget, mindenkire egyformán mérve, ne pedig igazságügy-miniszteri utasítás szabályozza ezt a kérdéskört.

Beterjesztettük a képviselő hölgyek és urak elé azt a javaslatot, melynek elfogadásáig viszont egy igazságügy-miniszteri rendelettel biztosítottuk azt, hogy az elkövetkezőkben ilyen címen lehetőséget csak valóban beteg, igazságügyi orvosszakértői véleménnyel rendelkező és a büntetés-végrehajtás egészségügyi parancsnoka által igazolt olyan igazolás alapján lehessen megadni, ha valaki az életét valóban veszélyeztető helyzetben van.

A kérdésének másik része (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a kormány programjára vonatkozott, amennyiben megerősíti a rendvédelmi szerveket, a támogatási és az egyéb olyan lehetőségeket, amelyek kapcsán az eddigi intézkedések is bizonyítják, hogy a kormány elkötelezett híve annak, hogy a kibúvókat mindenféle lehetőség alapján megszüntesse.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu