DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 1992. március 5-én hozott 11/1992. AB számú határozatában a büntetőjogról a következőket mondta: "Alkotmányos jogállamban a büntetőjog nem pusztán eszköz, hanem értéket véd, és maga is értéket hordoz, alkotmányos büntetőjogi elveket és garanciákat. A büntetőjog a büntetőhatalom gyakorlásának törvényes alapja, és egyúttal az egyéni jogok védelmének szabadságlevele is."

Úgy vélem, hogy az önök előtt fekvő T/250. számú törvényjavaslat a büntető jogszabályok módosításáról a fentiek szellemében fogalmaztatott meg, és ezért azt az alábbi érintőleg vázolandó módosító javaslatok beépítésével a magam részéről elfogadom, és, képviselő hölgyek és urak, önöknek is elfogadásra ajánlom.

Milyen logika mellett építkezik a fenti törvényjavaslat? A hatályos törvény szövegén módosításokat javasol, olyan módosításokat, amelyek különböző - persze itt nem részletezendő - nemzetközi szerződéseken, kötelmeken alapulnak, ugyanakkor a magyar büntető törvénykönyvet több esetben szinkronba hozza az uniós gyakorlattal és az unió tételesen megfogalmazott elvárásaival is.

Az állam büntetőpolitikájának érvényesítésére gyakorlatilag csak a tételes jogi rendelkezések alakítása útján van lehetőség. Itt kell sajnálattal megjegyeznem, hogy aránylag kevés az esélye az ügyészség kormány alá rendelésének, így a büntetőpolitika céljainak elérése érdekében a büntetőpolitika a kormány alakító közreműködését kénytelen nélkülözni, és ezért rendkívül szűk a végrehajtó hatalom mozgástere.

(10.40)

Meg kell állapítanunk ugyanakkor azt is, hogy a közerkölcs színvonalának folyamatos és általános süllyedése, a lehetőségek bővülése, mely a döntési helyzetben lévő embert esetenként csábító kísértésnek teszi ki, a társadalom nagy létszámú csoportjainak elmúlt évtizedekben történt anyagi megnyomorodása, mindez indokolja az alkalmazandó büntetési tételek alsó határának kiigazítását és egy határozottabb ítélkezési gyakorlatot. Ezért a magam részéről - és lám, milyen furcsa, gonosz az élet, hogy ezt pont egy gyakorló ügyvédnek kell mondania -, a novellának a büntetés kiszabásának szigorítása irányába ható rendelkezéseit szükségesnek tartom és sajnos kénytelen vagyok támogatni.

Tudom azt, Hack képviselő úr, hogy meghatározó ereje a lebukás esélyének, a felelősségre vonás elkerülhetetlenségének van. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Ez így van!) Pontosan ezért fogjuk hamarosan tárgyalni a szervezett bűnözés elleni eszközt a nyomozó hatóság rendelkezésére bocsátó törvénycsomagot (Dr. Hankó Faragó Miklós: Semmi köze hozzá!), és pontosan ezért sajnálom a Kunos-ügyben hozott döntést. (Mádai Péter: Ejnye, ejnye!) Sajnálom! (Mádai Péter: Ejnye, ejnye!)

Fel kell az előterjesztő és az önök figyelmét is hívnom azonban néhány olyan anomáliára, melyek feloldása módosító indítványokkal lehetséges, és bár nem akarok előreszaladni, azok támogatását kérem is önöktől. A Csemegi-kódexre utalva, a 49. számú kúriai döntvénybe életet lehelve az előterjesztő új fogalmat épít be a büntetéskiszabás zsinórmértékeként: a középmérték fogalmát. Leszögezi ugyanis, hogy határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. E majdani törvényi rendelkezéssel - magam és a frakció, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében bejelentem önöknek - egyetértünk; egyetértünk a következők miatt:

A büntető ítélkezésnek prognosztizálhatónak, kiszámíthatónak kell lenni, és az elmúlt közel tíz év gyakorlata számomra azt bizonyította - nem valószerűsítette, bizonyította -, hogy büntetőügyekben a döntés, az alkalmazandó büntetési nem és tétel nehezen prognosztizálható. Ezért kell az ítélkező bírónak a középmérték fogalmának bevezetésével a büntetés kiszabása vonatkozásában támogatást adni a törvényalkotónak, nekünk, az előterjesztőnek, önöknek, államtitkár úr, azzal azonban, hogy - ahogyan beterjesztettem ezzel kapcsolatban egy módosító indítványt - én a (2) bekezdés elhagyását indítványozom, nevezetesen a középmérték meghatározását, annak számítási módját.

Elmondanám önöknek, hogy annak idején is, amikor ez a kúriai döntvény született, nagyon komoly vita volt abban a kérdésben, hogy a számtani vagy a jogi középmérték fogalmát alkalmazzák-e, és neves jogtudósok fejtették ki álláspontjukat, a jogi középmértékkel kapcsolatos fenntartásaikat. E kérdésben nem kívánok állást foglalni, azonban javaslom önöknek, hogy támogassák ezt az előterjesztés módosítására irányuló indítványomat, amely a (2) bekezdést, tehát a középmérték meghatározásának a technikáját mellőzni kívánja, és adjuk meg a Legfelsőbb Bíróságnak azt a jogot, ha határozottabban és karakterisztikusabban fogalmazok, instruáljuk a Legfelsőbb Bíróságot a vonatkozásban, hogy a középmérték számítási módját, meghatározását, a számítás technikáját ő dolgozza ki.

Riasztónak, és meg kell mondanom, államtitkár úr, igaztalan rendelkezésnek tartom ugyanakkor a büntetés végrehajtásának felfüggesztésével kapcsolatos módosítványukat, mely szerint a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel az esetben, ha az elkövető a bűncselekményt bűnszövetségben követi el. Nem értek egyet ezzel a következők miatt:

Számos olyan különös részi törvényi tényállás van, ahol a rendkívül alacsony elkövetési érték miatt a cselekmény szabálysértés lenne, de a bűnszövetségben történő elkövetés azt vétséggé, kétéves tétellé minősíti föl. Ezért indítványozom és indítványoztam, hogy erre figyelemmel - helyt adva e vonatkozású módosító indítványomnak - mellőzze a törvényalkotó a bűnszövetség mint a büntetés végrehajtásának felfüggesztését kizáró körülmény Btk.-ba történő beépítését.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kérem, ennek tragikus következményei lehetnek! Az ítélkező bírákat arra kényszerítjük, kényszerítenénk, hogy egy bűnszövetségben eltulajdonított Ráma margarin (Derültség.) - illetve bármilyen margarin (Derültség.), már bocsánat - elsajátítása esetén végrehajtható szabadságvesztés büntetést szabjon ki, és folytatom, természetesen ezen logika alapján a bűnszövetségben történő elkövetés nem minden esetben kell hogy kizárja a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből az elkövetőt. Technikailag, államtitkár úr, ezt én úgy látom megvalósíthatónak, hogy a módosítványban benn kell hagyni a bűnszövetséget, azonban a vétséget kiemelni, magyarul a három év vagy a fölötti szabadságvesztéses bűnszövetséges elkövetés magatartásnál alkalmazható a felfüggesztés és a feltételes próbára bocsátás kedvezménye.

Helyesnek tartom, tisztelt Ház, az újszülött megölése, a csecsemőgyilkosság sui generis tényállásként történő beépítését a büntető törvénykönyvbe és az ahhoz igazodó büntetési tétel megállapítását. Ezt helyesnek tartom azért, mert Hack Péter képviselőtársam előadásával ellentétben ez a büntetési tétel szinkronban fut a kialakult ítélkezési gyakorlattal, és nem készteti az ítélkező bíróságot állandóan és szinte folyamatosan az enyhítő szakasz és nem egy esetben a szinte kreáltnak tűnő, komoly súllyal latba eső enyhítő körülmények fölkutatására. Ezért támogatom ezt a módosítványt magától értetődően.

Magam és frakcióm nevében támogatásunkról tudjuk biztosítani nemcsak az előterjesztőt, de elfogadás esetén a bűnüldöző és jogalkalmazó hatóságokat is a kábítószer-fogyasztás elleni, erkölcsöt és embert próbára tevő munkájukban. Ezért támogatni tudjuk és fogjuk is - persze bizonyos módosításokkal, melyek a javaslat logikáját egyébként nem érintik - azon törvényhelyeket, melyek a kábítószer-fogyasztással, -terjesztéssel, forgalomba hozatallal s a többi összefüggésben igazságosabb és határozottabb, de nem utolsósorban szigorúbb döntés meghozatalára késztetik a bűnüldözőt és értelemszerűen a jogalkotót. Előrebocsátom, ezen a körön belül lesznek módosító indítványaink. Igazságérzetemmel tökéletesen harmonizál az a rendelkezés, mely a kábítószer-fogyasztót büntetni rendeli - rendelte is egyébként -, ugyanakkor a kábítószerfüggő gyógyítására meghatározza a törvényi kereteket.

Tisztelt Ház! Én nem ismerek kis emberölést és nem ismerek nagy emberölést, én nem ismerek kis lopást és nem ismerek nagy lopást - lopást és emberölést ismerek. És nem ismerek lágydrog- és keménydrog-fogyasztást, nem ismerek kevés drogfogyasztást és sok drogfogyasztást - drogfogyasztást ismerek. Véleményem szerint e törvényi rendelkezés, a módosítvány erre a logikára építkezik. Nem szeretnék és nem akarok asszisztálni - nem is fogok - egyetlenegy olyan törvényi rendelkezéshez sem, amely a kábítószer-fogyasztáshoz a lehetőségek megteremtésén keresztül zöld utat ad.

Tisztelt Ház! Egyszer módomban volt valahol Nyugat-Európában egy olyan intézetbe ellátogatni, ahol apró, fiatal gyerekek, drogfüggők, kábítószerfüggők gyógyítása történt.

(10.50)

Nem akarom, hogy az országunkban ehhez zöld utat biztosítsunk, és ezért a magam részéről értelemszerűen - az eddig elmondottakból következően - visszautasítom azt a megközelítést, hogy e törvényi rendelkezés módosításával fiatalkorúak ezreit, tízezreit, százezreit kívánná a törvényalkotó, az előterjesztő, a kormány börtönbe küldeni, börtönbe zavarni. (Bauer Tamás: Pedig ez van benne! - Közbeszólás az MDF padsoraiból: Nem ez van benne!)

Közel tíz éve dolgozom azon cél elérése érdekében, hogy az országot fegyvermentesítsük. Ezen ideális állapot elérése okából támogatom a lőfegyverrel, lőszerrel való visszaéléssel kapcsolatos szigorító törvényi rendelkezéseket. Ugyanakkor - higgyék el, kérem, ez így van! - bízván elfogadásában, nyolcéves tervemet látom megvalósulni akkor, midőn büntetlenséget élvez az, aki a törvény hatálybalépését követő 30 napon belül - persze, államtitkár úr, jobb lenne 60 nap! - leadja az engedély nélkül készített, tartott, beszerzett robbanóanyagot, lőszert s a többit a hatóságnak, mivel ebben az esetben kegyelemben részesül. Ez a közkegyelmi jellegű rendelkezés - mely persze nem épülne be a büntető törvénykönyvbe, önálló tételes rendelkezésként megmarad - mutatja azt a nagyon egyértelmű törvény-előterjesztői - a kormányra gondolok és önökre, államtitkár úr - és remélem, jogalkotói szándékot, hogy elsődleges célunk nem a büntetés, hanem, ahogy az imént mondtam, az ország fegyvermentesítése. Remélem és kívánom, hogy e döntés eredményeként kialakul egy olyan társadalmi hangulat, egy olyan közhangulat, amely már nem tartja bocsánatos bűnnek, alkalmi botlásnak a pisztoly vagy tank vagy - sag schon! - rakéta tartását, ellenkezőleg: elítéli azt.

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a törvénymódosítás, e javaslat alapvető célja nem a büntetési tételek uniformizált és mennyiségi szemléletet tükröző emelése, sokkal inkább orientáció a kriminálpolitikai célok elérése érdekében.

Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Bízom abban, hogy e novella jó irányba, alakító módon fogja a büntető ítélkezést befolyásolni, és így tiszta szívvel emlékezhetünk halálának 100. évfordulóján, 1999. március 18-án a magyar büntetőjog-tudomány egyik meghatározó személyére, Csemegi Károlyra, a jogtudósra, a gyakorló jogászra és a Magyar Jogászegylet létrehozójára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu