BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Urak! Miniszter Úr! Azt a feladatot kaptam mint második szabaddemokrata hozzászóló, hogy térjek vissza a vezérszónoklatokban hallottakra. Ennek igyekszem úgy-ahogy eleget tenni.

Azt hallottuk itt ma a kormánypárti vezérszónokoktól, hogy ez egy átmeneti költségvetése az új kormánynak. Átmeneti költségvetés, hiszen nehéz örökséggel kell szembenézniük; állandóan, mind a három kormánypárti vezérszónoklatban hallottunk Postabankról, privatizációs kötelezettségekről és így tovább. Itt 600 milliárdos fehér könyv lebeg valahol a fejünk fölött. Azt gondolom, annyiban természetesen egyet kell értenünk, hogy amikor egy költségvetést, egy éves gazdaságpolitikát vitatunk, akkor kétségtelen: az a helyes, ha abból indulunk ki, hogy milyen állapotban volt az ország, a gazdaság a kormányváltás idején.

Azt javaslom, forduljunk ebben a kérdésben az arra leginkább hivatotthoz, a pénzügyminiszter úrhoz. Az ő tegnapi expozéjában úgy dicsérték meg a szocialista-szabaddemokrata kormányt, hogy még nekem is - aki igazán sokat beszélek az Országgyűlésben, és igazán sokat tettem ezt - dicsőségemre vált volna.

Hadd idézzek a pénzügyminiszter úr tegnapi expozéjából: "A jövő évi költségvetés abból az alapvető feltételezésből indul ki, hogy a közösen megteremtett gazdasági növekedés gazdaságpolitikánk stabilitásának alapja. 1999-ben a bruttó hazai termék 5 százalékkal történő növekedését irányozzuk elő. Ezzel a várható teljesítménnyel Magyarország a leggyorsabban növekvő térségek egyike lesz a világban." Igaza van! Csak vegyük észre: azt, hogy harmadik éve ilyen stabil, kiegyensúlyozott növekedés van az országban, ezt ez a kormány örökölte az előző időszakból.

Azt mondta a pénzügyminiszter úr: "A magyar gazdaság különösen szoros szálakkal kötődik az Európai Unió fejlett országainak gazdaságához. 1999-ben is az export növekedése lesz a gazdaság motorja, bár a '98-ban kiugró évi 20 százalék fölötti exportnövekedésnél lassúbb, 12-14 százalékos növekedési ütemre számítunk." Igaz! Ilyen képet mutat a magyar gazdaság, a szocialista-szabaddemokrata koalíció négyéves gazdaságpolitikai tevékenysége után.

Tisztelt Országgyűlés! Ez része az örökségnek. (Varga Mihály: A Postabank is!) Az export mellett gyors, évi 11-12 százalékos beruházás-növekedés is várható, ami nagymértékben hozzájárul a versenyképesség és az egyensúly javításához. Így van; "további javításához", kellene hozzátennünk. Hiszen az a gazdaságpolitika, aminek oszlopa volt a kegyetlen stabilizáció, ami versenyképessé és kiegyensúlyozottá tette a magyar gazdaságot, aminek oszlopa volt az a privatizáció, ami külföldi tőkét hozott az országba, enélkül sem ezt a növekedést, sem ezt a külkereskedelmi teljesítményt, sem ezt a beruházás-növekedést nem tudná fölmutatni Magyarország.

De ami talán a legfontosabb, ismét a pénzügyminiszter urat idézem: "Októberi amerikai utunk során egyértelművé vált, hogy Magyarország kikerült a külföldi adósság csapdájából és partnereink is belátják, hogy megálljuk helyünket a világgazdasági versenyben."

Tisztelt Országgyűlés! Hogyan is kerültünk ki a külföldi adósság csapdájából? Úgy kerültünk ki a külföldi adósság csapdájából, hogy a szocialista-szabaddemokrata koalíció felgyorsította a privatizációt, ahogy önök szokták mondani - a miniszterelnök urat idézem -, "önök jószerivel mindent eladtak". Talán emlékeznek még az Aktuális című műsorban erre az interjúra. Ennek következtében nem elkótyavetyéltük a nemzet vagyonát, hanem adósságcsökkentésre fordítottuk. Ismételten köszönetet mondok a jelenlegi kormánykoalíció pártjainak, hogy a Gál-Keller módosító indítványra igennel szavaztak (Taps az MSZP padsoraiban.), és így módunkban volt adósságcsökkentésre fordítani a privatizációs bevételeket. Annak is örülök, hogy a mostani költségvetési előirányzat ennek a politikának a folytatását irányozza elő.

El kell tehát mondanunk, hogy a jelenlegi kormánykoalíció egy egészen más örökséget kapott, egy növekvő, kiegyensúlyozott, javuló versenyképességű gazdaságot kapott. Ezen a talajon persze lehet gazdaságpolitizálni.

Nem mondanánk igazat, tisztelt Országgyűlés, ha csak ezt látnánk az örökségből, mert természetesen az örökség nemcsak ebből áll; áll az örökség másból is. Áll olyan dolgokból is, mint a Postabank adóssága, ezt valamennyien tudjuk, ami persze nem annyi, mint annak a bankkonszolidációnak a terhei, amit az MDF-kormány produkált annak idején, de ez is egy jelentős teher. Áll olyan dolgokból, mint különféle kötelezettségek, áll olyan dolgokból, mint egy csomó megkezdett infrastrukturális beruházás, amelyet önöknek módjukban áll félbeszakítani, és kétségtelenül áll olyan dolgokból is, mint például az agrártörvény, amelyik az agrártámogatások növelésére kötelezi a mindenkori kormányt. Én ezt egy terhes örökségnek tekintem, de tekinthetem is, mert én voltam az egyetlen az Országgyűlésben, aki ellenezte, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon az Országgyűlés. Egyetlen akkori ellenzéki képviselőnek sem volt ez ellen kifogása. Kétségkívül kötelezettség a katonai kiadásoknak a NATO-csatlakozással kapcsolatos növelése, amit valamennyien tudomásul vettünk. Nem emlékszem arra, hogy bárki a jelenlegi kormánykoalícióból az előző ciklusban ezt kifogásolta volna. Ezek kötelezettségek, kétségkívül terhes kötelezettségek.

Van még örökség, és én ezt tartom a legsúlyosabbnak: azok a szociális feszültségek, amelyek az elmúlt tíz év - hangsúlyozom: az elmúlt tíz év - gazdasági válsága és a válságból való keserves kilábalás árát jelentik Magyarországon. Kétségtelen tény, tisztelt Országgyűlés, hogy az a 3-3,5-szeres különbség a legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű tized között, 7-8-szorosára növekedett a rendszerváltás óta. Ennek a növekedésnek is körülbelül a fele esett az MDF kormány ciklusára, fele az MSZP-SZDSZ-koalíció ciklusára. Ezt az árat fizettük meg, nem a rendszerváltásért, nehogy azt higgyék, hanem a gazdasági válságért és a válságból való kilábalásért.

Mi is tudjuk, ismerjük ezt a súlyos örökséget, amivel a magyar társadalomnak szembe kell néznie. Kétségtelen azonban, hogy egy ilyen helyzetben, amikor az ország gazdaságilag kedvező helyzetben van - mint ezt a pénzügyminiszter úr helyesen elmondta -, egy új kormány előtt döntési lehetőségek állnak, és tőle függ, hogy ezek közül a döntési lehetőségek közül miképpen választ. Vannak merőben gazdaságpolitikai szempontból is különböző lehetőségek. Fennáll az a lehetőség, hogy azokat a pénzeket, amelyek az ország rendelkezésére állnak, mire fordítja. Mindenekelőtt gazdaságfejlesztésre koncentrál-e - most magában a gazdaságban maradva -, ehhez csökkenti-e az állami kiadásokat, és ehhez csökkenti-e az állami jövedelem-elvonást, ez is egy lehetőség, vagy pedig fönntartja és növeli az állami kiadásokat?

Azt is hadd jegyezzem meg, hogy az előző kormány mérlege sem kifogásolhatatlan ebből a szempontból. Az előző kormány, a szocialista-szabaddemokrata koalíció a '95 és '97 közötti, nagyon kemény, fájdalmas, ugyanakkor az ország jövője szempontjából igen kívánatos állami kiadáscsökkentés után az utolsó, '98-as költségvetésben már nagyon lelassította ezt a pozitív folyamatot, és ezért önök is kritizálták az előző kormányt, és mi is kritizáltuk az előző kormányt, én személyesen is itt, ugyanezen a helyen. A kérdés csak az volt ezek után, hogy önök hol folytatják. Önök azt folytatják-e, hogy határozottan és keményen menjünk tovább az állami kiadások csökkentésében, ami az egész előző ciklust jellemezte, vagy a '98-as utolsó év választások előtti megtorpanását folytatják-e az állami költekezés csökkentésében.

(17.50)

Ha megnézzük ezt a költségvetést, és megnézzük azt a hároméves kitekintést, amit a költségvetés tartalmaz, akkor azt kell mondanunk, hogy önök a választások után azt folytatják, amit az előző kormány a választások előtt - a választásokra való tekintettel - csinált, vagyis az állami kiadások relatív csökkentésének a lelassítását, miközben növekszik az állami kiadások összege. Növekszik bizony! Lassabban, mint a tervezett GDP-növekedés, de növekszik, és ezzel tovább lassul a GDP állam által újraelosztott hányadának a csökkenése. Ez egy bonyolult mondat, de azt hiszem, a jelenlévők értik, miről van szó. Nem azt folytatják önök, ami az előző ciklus gazdaságpolitikájának az erőssége volt, hanem azt, ahol meggyengült az előző ciklus gazdaságpolitikája.

Ezenkívül az állami kiadásokat átcsoportosítják, hiszen - mint annyiszor hallottuk - más értékeket képviselnek. Átcsoportosítják valóban, mégpedig a fejlesztésről a folyó államapparátusi költekezésre, mert az, hogy a költségvetésen belül a legdinamikusabban a központi államapparátus és a titkosszolgálatok kiadásai növekednek, míg leglassabban az infrastrukturális beruházások, kétségtelenül kedvezőtlen, a gazdaság jövője szempontjából hátrányos átcsoportosítás.

A munkajövedelmek és az állami forrásból származó személyes jövedelmek közül az állami forrásból származó személyes jövedelmek növekednek gyorsabban, ami még elfogadható is lenne, ha ez a leginkább rászorulók, a legalacsonyabb jövedelműek megsegítését szolgálná, ami egy ilyen súlyos gazdasági válság és annak szociális következményei után indokolt lenne. Önök azonban a jövedelemátcsoportosítást a leginkább rászorultak rovására és a legjobb, a legígéretesebb helyzetben levők javára valósítják meg azokkal a családtámogatásinak nevezett és egyéb támogatási formákkal, amelyekre oly büszkék.

Tisztelt Kormánypárti, egy évvel ezelőtt még Ellenzéki Képviselőtársaim! Önök azt mondták nagyon nagy hangsúllyal az előző ciklusban, hogy az a kormány kettészakítja a magyar társadalmat, az a kormány növeli 14-szeresére - ez nem volt igaz, de mondjuk nyolcszorosára - a különbséget a legfelső és legalsó rétegek között. Ha igaz az, amit önök akkor mondtak, akkor a mostani költségvetésben a legalsó tizednek kellene elsősorban segítséget nyújtaniuk. Önök azonban a mostani költségvetésükben a legalsó tized, illetve a legalsó ötöd számára teremtik a leghátrányosabb helyzetet - erről beszélünk már körülbelül két hónapja, amióta megismertük az önök terveit az adótörvényről és a társadalmi juttatásokról. Tehát mindaz, amit önök most jövedelempolitikában csinálnak, a szöges ellentéte annak, amit ellenzéki korukban mondtak.

Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök úr többször elmondta, hogy ne a saját politikánkat kérjük önökön számon, mert hiszen önök nem arra kaptak felhatalmazást a választóktól. Rendben van.

Mik voltak a Fidesz programjának fő gazdasági céljai, amelyeket a választások előtt hirdetett? Az első a növekedés. Talán még emlékeznek rá, bár július 8. óta nem emlegetik, hogy 7 százalékos növekedést ígértek, amiben nem a szám a lényeg, hanem az, hogy a növekedés gyorsítását nevezték központi céljuknak. Aki előveszi ezt a kötetet, azt látja, hogy gyorsításról nincs szó. Azt a 4-5 százalék közötti növekedést, amit a szocialista-szabaddemokrata kormány elért, ígérik önök fenntartani. Nemcsak az idén vagy jövőre, hanem az egész időszakban. Ez rendben van, mi is ezt ígértük fenntartani, csak úgy látszik, más választást önök sem találtak.

Másodszor: azt állították, hogy az alapvető dolog, amit ajánlanak a választóknak, az egyszeri nagyszabású adócsökkentés. Hogy a miniszterelnök urat idézzem, ahelyett, hogy száz forintból hatvanat az állam elvenne és csak negyven maradna a polgároknál, önök ezt megfordítják, és csak negyvenet vesznek el és hatvan marad a polgároknál. Ez 20 százalékpontos tehercsökkentést jelent. Ehelyett a négy év egészére - ami ebben a költségvetési kötetben szerepel - önök 3-4-5 százalékos tehercsökkentést ígérnek, azt is csak a járulékoknál, az adók maradnak a jelenlegi szinten. A járuléknál többet, csak azt visszaveszik egészségügyi járulékban, illetékben meg másutt, tehát a terhek egészénél annak a csökkentésnek, amit önök a választások során ígértek, nyoma sincs. Tehát az önök második ígérete már nem létezik.

Az önök harmadik fontos ígérete a munkahelyteremtés volt. Már az adóvitában módom volt elmondani, csak ennél szűkebb körben, hogy Magyarországon a munkahelyteremtés elsősorban az alacsony jövedelmű munkavállalók munkahelyei szempontjából érdekes, a magas jövedelmű munkavállalók a növekvő gazdaságban megtalálják maguknak a munkahelyet. A járulék- és adóváltozások - az adójóváírás megfelezése és a fix járulék növelése - éppen a legalacsonyabb jövedelmű munkavállalók foglalkoztatásának a terheit növelik meg drasztikusan, ezért ellenérdekeltség mutatkozik a munkahelyteremtéssel szemben - a munkahely-teremtési ígéret elfelejtve.

Végül, amiről már beszéltem, a társadalom kettészakadásának a megakadályozása volt az önök gazdasági és társadalompolitikájának negyedik fő ígérete. Két hónap óta másról sem beszélünk - szabaddemokraták és szocialisták -, mint hogy az az adó- és jövedelempolitika, amit folytatnak, éppen a társadalom kettészakítását fokozza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ígéreteiktől önök már ebben a költségvetésben elbúcsúztak. Ezért én csak azt ismételhetem meg a végén - amit már elmondtam a költségvetési bizottságban is tegnap, a bizottsági vélemény ismertetésekor, amit Szekeres Imre úr is idézett -, ha önök, tisztelt képviselőtársaim komolyan veszik azt, amit a választások előtt ígértek, akkor önök sem szavazhatják meg ezt a költségvetést - mi sem fogjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu